A Bad Breedinget is futtató La Vida Es Un Mus kiadó egyik legjobb bandája magától értetődő természetességgel ömleszt lüktető pszichedéliát és törzsi dobos poszt-punkot a szegény ártatlan hardcore testbe. A barcelonai bagázsnak nem ez az első anyaga, és remélhetőleg nem is az utolsó. Néhány daluk még…
A brit The Mekons 1977-ben, a brit punk idején született, és sok mindennek nevezték már őket: fundamentalista punk rockereknek, a rákenró történetének legforradalmibb bandájának (amiben annyi igazság csakugyan van, hogy társadalomkritikus baloldali művészlelkek alapították anno), túláradó fantáziájú…
A portlandi Atriarch tipikusan az a banda, amit a címkézések helyett sokkal inkább hallani kell. Mert ha azt mondom, hogy itt doomos alapokon nyugszik a sludge, akkor az olvasó menten gondol valamire. Mint ahogyan akkor is, ha azt mondom, hogy düh, nyakatekert agyasság és erősen izomszagú súly van a…
A Hollywoodfun Downstairs egy egészen zseniális új-zélandi banda, akik már hónapok óta szónikus börtönben tartanak engem gyönyörű zajszösszeneteikkel. Annyira direkt és ösztönös ez a zene, hogy általában nem szívesen cincálom darabokra, de amikor mégis megteszem, akkor a korai At The Drive-In vagy a…
Idén tavasszal a londoni-berlini Venn trió pumpál új vért a post-punkba. Bemutatkozó nagylemezük kilenc dalában nem restek megidézni a nyolcvanas évek eleji elődöket (Joy Divison, The Cure), és emellett más hatásokat is felfedezhetünk náluk. A Slowly Sinkingben kreatívan alkalmazzák az elektronikát…
A Drab Majesty egyszemélyes projekt, melynek kiötlője és megvalósítója a fura nevű Deb DeMure (született Andrew Clinco). Zeneileg a nyolcvanas évek totális imádásáról van szó, második nagylemeze olyan előadók hangulatait idézi fel, mint a Cocteau Twins, a The Cure, a Sisters of Mercy, vagy a Clan of…