Ez pedig Dániából. Éles, monoton dobgépek, vastag goth szintik, robertsmithi ajvékolás. Az ilyenre folyamatos igény van.  facebook / bandcamp

Monoton, hideg, fakó goth-post-punk Portlandből. bandcamp / facebook

Hosszú hallgatás után visszatért a Bush Tetras no wave-posztpunkját újrahasznosító Erase Errata.

Elhiszitek, ha azt mondom, nem volt még Devo a blogon? Márpedig emlékeim szerint tényleg nem volt. Pedig mekkora klasszikus már az első két-három lemezük, nem? Némileg igyekszem kiköszörülni a csorbát ezzel a koncertlemezzel (az anyag dvd-n is megjelent), amin korai remekeiket adják…

Nem is kellenek a szavak. Hibátlan. Menjetek rá. facebook  

Dallamos punk tekintetében ez aratott tavaly. Már a névválasztást is egy Vicious dalcím ihlette (Suicidal Generation), ezek után aligha meglepő, hogy ilyen mederben folynak az események, meg olyanban, amilyenben például a Neon Piss is.

Ritkaságszámba megy ez a lemez, ugyanis nagyon ritkán találni olyan új zenekart, amely a Mission of Burma, a 100 Flowers vagy akár a Gang of Four által tökélyre fejlesztett post-punkot űzi, amiről ugye azt kell tudni, hogy nem feltétlenül a torzított gitárokról, meg a nyomasztó,…

Tudjátok mi ez? A múlt év egyik legjobb lemeze. Dobgépes post-punk mizantróp énekhanggal. Minden Big Black lemezen szocializálódott noisepunker felkötheti a gatyáját.  

Ez a lemez viszont egy csoda. Amikor először meghallottam, csak tátogtam. Post-punk, dark wave, Spits-szerű punk rock és a nyolcvanas évek szintipop/new wave zenéje csatlakozik itt a Devo áramköreihez, profin, ellenállhatatlanul és pofátlanul populárisan. Komolyan mondom, néha már én szégyellem el…

A nyolcvanas évek Depeche Mode-ját melankólikás gótikával ízesitő és 2015-be röpítő japán duók, szevasztok! LaROff / LaRFács

A brit anarcho-punk/gothic rock alapkövek tavalyi lemeze, amely bő 24 év kihagyás után jelent meg.

Valamikor évközben mutatták ennek a friss portlandi zenekarnak a debütáló kétszámos kislemezét, és szerelem volt első hallásra, azóta várom hogy végre kijöjjön az LP. Most itt a nagylemez, és annyit tudok mondani, hogy  tökéletesen beváltotta azokat a reményeket amiket hozzá fűztem, csodálatos az…

Kérésre itt van a Theatre of Hate egyetlen stúdióalbuma. Valamikor feldobom majd a kislemezeiket is, vagy valami válogatást, de egyelőre ennyire volt időm. A Westworld egy gyöngyszem, amit egyetlen post-punk vagy gothic hívő sem nélkülözhet. Szinte az összes dal sláger a maga…

Mert egy vasárnap esti The Cure-kúra jót tesz a léleknek. Megj.: a '86-os válogatás kazettán duplaként jelent meg, ennek második fele a The Unavailable B-Sides. A kettőt egybecsomagolva találjátok meg a kép mögött.

Ez már az újév negyedik napja, és én még nem raktam ki noise rock lemezt. Itt van hát a Berline0.33, akik tavaly három éves hallgatásukból tértek vissza egy nagyszerű koronggal. A francia bagázs női énekessel áll ki, akiről nekem kicsit Lydia Lunch ugrik be, a masszív noise rock…

A tavalyi év egyik legfontosabb kislemeze, ami remélhetőleg valami hosszantartó dolog kezdetét jelenti a Masshysteri utáni időszámításban. Robert Hurula és dobos társa duóban tolja a kísérletezős post-punkot, belevisz garázsrockot, sötétséget, zajt, elmebajt, sőt még free jazzt…

A szingapúri Red Dons. Élményszámba megy.

Idén is a végére hagytam az év legnagyobb meglepetését. A Human Abfall német zenekar, ami jópár embert lelombozhat, és ha hozzáteszem, hogy az anyanyelvükön is énekelnek, akkor…

Ezt küldeném a Filmvilág jó embereinek. Nagy film, nagy zene.

2012 utolsó napján megmutattam nektek azt a lemezt, amelyik az egyik legkellemesebb meglepetést okozta nekem abban az évben. Most, 2014 utolsó előtti napján megtudtam, hogy ez a zenekar nemrég jelentette meg a folytatást. Kicsit másabb mint az Edges, pár perces belehallgatás után nem is…

A Lost Tribe már a The Dawn kazi óta ott van a figyelmem középpontjában. Post-punk, deathrock és mindenféle rokon műfajok násza teszi ellenállhatatlanná új nagylemezüket is, amely már a második a sorban.

A Disappears 2013-as lemeze számomra elég kellemes meglepetés volt, kíváncsi vagyok, vajon meg tudják-e ismételni a bravúrt. Megjelenés január közepén.

Való igaz, a Nervosas ápolja legbecsesebben a Wipers örökséget, de ha mégsem, akkor is ott vannak az első ötben. Gyönyörűen pengetik azokat a húrokat, igazán punk szívhez szólóan, lüktet, él, velünk együtt pulzál a zene. Ezt pont így kell csinálni. Folyamatos hullámzásban…

Ardentes Rev 45 Descension Ennek a posztnak az apropója az, hogy a Nervosas az egyik legnagyszerűbb Wipers-imádó banda a Föld kerekén, és egy éve nem lelem a tavalyi lemezüket. Akinek megvan, az szól, mert a Nervosas nagy kedvencem, és rohadtul kellene nekem az a lemez.  <a…

A zseniális Theatre of Hate sírjából 1983-ban kipattant Spear of Destiny tizenharmadik nagylemeze teljesen rendben van, Kirk Brandon még mindig érzi a dolgot. Néha átmegy aussie rockzenébe, néha marad a szigetországi post-punk/gothic/new wave/rock'n'roll keveréknél, a Here Comes the Sun…

A Psychic TV is egy olyan legenda, amely talán még egyszer sem szerepelt nálunk, pedig lassan az ezredik lemezüket jelentetik meg.

Fiatal Tom Waits-rajongó az üzemi tízórai szünetben előadja saját szerzeményeit műszaktársainak. Ilyen és hasonló képzavarok jutottak eszembe, amikor először hallgattam az albumot. Közben nem is annyira (csak) az alternatív, mint inkább az indie rock a műfaji alapvetés, amibe az…

Annyi kislemez, tökölés és év után idén végre megjelent  a nagyszerű Human Hair debütáló albuma. 2014-es listánkat is megbolygató dalcsokrot nyújtanak át nekünk, ez már az első hallgatás után kiderül, amennyiben szeretjük a The Fall által inspirált, aussie kikacsintásokkal…

Ez az új-zélandi banda egy ideje kikívánkozik ide, imádom tiszta szívemből. Műfajokkal körbeírni nem nagyon lehet, ezért olyan jó. Alapvetően poszt-indusztriális hangképekből, no wave öntörvényűségből és punk modorból, szétesett post-punk darabokból, és persze kitűnő…

Akkor nézzük csak, miből lehet lóbaszó cserebogár. 1/4 Dead Hardcore és noise rock gyönyörűen pusztító találkozása. Blank Spell Belőlük lehet az új punkcsoda, ha ügyesen csinálják. Anarcho-punk, US hardcore, női ének, elidegenedés. Gondoljatok a korai White Lungra,…

Ők is két kiadvánnyal jeleskednek idén.

Itt az új Raspberry Bulbs. Továbbra is gyönyörűen csilingelő álompop.

Az eredetileg 1982-ben megjelent nagylemez idei minden jóval megspékelt újrakiadása közel két órásra nyújtja az összjátékidőt. A Sextet talán a legjobban sikerült A Certain Ratio nagylemez, amelyen két külön zenei világ, a crimsonos art rock, és a funk rock csúszik össze a…

Két ilyen erős zenekar után itt egy harmadik, amely lemezével szintén indulni óhajt a 2014-es választásokon. Cipőiket bámuló és festett fekete hajukat tépkedő, kétkedő törzsek között törnek utat egy szebb post-punk jövő felé.

Őket is ismerhetitek, és bár ezt még nem hallgattam meg, annyit mondhatok, hogy már akkor is bérelt helye van a listámon, ha csak fele olyan jól sikerült, mint a Future Eaters.

Őket már ismerhetitek. Ez az első igazán nagylemezük. Igazán nagy. Sőt, hatalmas.

Hipnotikus, nyirkos, monokróm és elidegenedett shoegaze Oroszországból. Teljesen véletlenül botlottam ebbe az albumba, de nagyon bekattant. Elindul, visz magával, nem tart sehová, ugyanakkor a műfajra jellemzően valójában a felszabadított energiák pozitív mérleget zárnak a…

A brooklyni Cult of Youth-ot két éve, szerkesztőtársamnak köszönhetően ismertem meg, és azóta is jól elvagyok velük. Most megérkezett negyedik albumuk is, amely tudatja velünk az Utolsó napok közeledtét. Tumbli.

A szintén austini Institute viszont idén adott ki egy nagyon fasza lemezt, kár, hogy csak kicsi. Jólnevelt zenehallgatóként a korai Total Contol felvételekhez illene hasonlítanom ezt a három dalt, de nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy mennyire kurvára Dicks is: azok a katonás…

Digó gótpunk/deathrock, az első lemezüket nem hallottam, de ez van olyan jó, hogy rámegyek arra is. facebook