Idén is a végére hagytam az év legnagyobb meglepetését. A Human Abfall német zenekar, ami jópár embert lelombozhat, és ha hozzáteszem, hogy az anyanyelvükön is énekelnek, akkor valószínűleg ezen a ponton többen abba is hagyják az olvasást. Pedig nagyon nem kéne, rengeteg jó lemez jön onnan is, a Tanztee von unten pedig konkrétan káprázatos. Szikár, precíz és hideg, mégis minden pillanatában izgalmas. Tágabb értelemben mindenképp post-punknak kell hogy nevezzük, de garázs és noise behatásokban gazdag, van bennük valami a kraut rock monotonitásából is, sőt talán még a Neue Deutsche Welle hullámai is a lábukat csapkodják, persze jóval esztétikusabb formában. Igazi überlemez, pengeéles gitárokkal, agyig hatoló, domináns basszussal, és ezeket tökéletesen megtámasztó, minimál dobokkal. Szétfeszíti az erő, miközben meg a hallgatóra veti ki hatalmas nagy melankóliahálóját. A német nyelv pedig ezúttal elképesztően odasimul a zenéhez. Érdemes a korábbi kiadványaikat is felkutatni, azok is nagyon jók.
