Az előbb talán kissé elhamarkodottan ítéltem, mégis befutott ma estére egy igen fontos lemez. A régóta várt új His Electro Blue Voice ma jelent meg, és ez már csak azért is eseményszámba megy, mert 2013-ban (nem hivatalosan) a Ruthless Sperm volt szerintünk az év legjobb lemeze - már ha azt nézzük,…

Mondjuk ez is odabasz, de úgy igazán. Idén csak egy négyszámos EP-t dobott ki a Street Sects, ami talán kevésbé agresszív, mint a korai munkáik, de nem kell őket félteni, még így is lazán véresre dörzsölik a zenei világ krémjétől elpuhult bőrünket. Mizantróp synth punk, indusztriál, noise rock,…

A Coliseumból ismert Ryan Patterson említett zenekarának felrobbanása után hozta össze ezt a formációt a Young Widows gitárosával, egy basszeroslánnyal és egy Anya nevű dobgéppel, gyönyörűen belesimulva a mostani darkos, gótrokkos poszt-punk hullámba. Ez az új anyaguk egy hatszámos cucc, az előző,…

Az Iron Lung ingyen odaadja az egyik legjobb lemezüket. Akinek még nincs meg, vagy nem hallgatta rommá, az most. Amúgy valamiért nem lett nagy híre ennek a csodás - egyébként 2011-es - anyagnak, pedig megérdemelte volna.  <a…

A Xetas toronymagasan az egyik legjobb zenekar manapság, ha post-punk és noise rock elemeket vegyítő hangos rockzenéről van szó.

Az első Behavior lemezt annyira imádtam, hogy majdnem kiraktam, de nem volt rá szükség. A linkjét frissítettem. Amúgy meg nemtom milyen zenét játszanak, de kurva jó. Ahogy pedig az elsőt, úgy ezt is az Iron Lung adta ki, szóval szar nem is lehetne, de nem is az, sőt.  <a…

Immár negyedik alkalommal haladunk át a Mártírok útján.

A héten megjött a niktofíliás svéd post-punk/goth rock Then Comes Silence új nagylemeze is, az előző óta elvitte őket a Nukleárblaszt, de azért akárcsak az elődjére, szerencsére erre is összepakoltak pár remek dalt. facebook

A NONN egy ember, Christian Eldefors, a nagyszerű The Orange Revival agya. Ellentétben anyabandájától, egyedül nem kurva király pszichedelikus rockot játszik, hanem kurva király coldwave és post-punk hibridet, amit itt olyan sokan szeretnek, nem véletlenül. Jeges, egyszerűségében szép,…

A neo-pszichedelikus agymállasztás, a táncolós, dögös, kemény post-punk mosódik itt egybe, méghozzá kifejezetten lenyűgöző módon és modorban. Elsőre nem teljesen értettem, hogy mi a fasz is történik, aztán azon kaptam magam, hogy ez a lemez simán felemésztette az elmém. Legyalulja az agyad,…

Annak ellenére, hogy a Confirmation amerikánus punk banda (de akár post-punknak és noise-rocknak is billogozhatjuk őket, ha akarjuk), mégis nagyon ausztrálnak hangzik. Monoton, hipnotikus és úriasan koszos, a vokált pedig szépen belekeverték a riffekbe és a püffögő dobokba. Tipikusan az a finom,…

Nagyon szerettük az észak-karolinai zenekar első nagylemezét, eszeveszett mód keverték meg a déli gótikát a  legsötétebb post-punkkal meg doomrockkal (és még egy csomó mindennel), most is ezen a Samhaintől is erősen süppedő, lápos ösvényen haladnak, de azért féltucatnyi hallgatás után egyelőre a…

Szóval szerintem baromi menő az új Pere Ubu, gyerekek!A "Howl" pedig a hónap száma.Ezek az arcok még mindig tudnak valamit.

Überzseniális lemez, nálam eddig simán idei dobogós (mondjuk a visszatérő Pachinko és a még be nem mutatott kettes Behavior mellett).  A duó tagjai előzőleg a Kurt (de kurvajó banda volt ez) és a Ten Volt Shock (talán minden idők legjobb német noise rock/post-punk bandája, ezer éve ki akarom rakni…

Detroit rideg utcáiról újra bömbölnek a jéghideg, gótikus szertartási üvöltések! facebook

Ennek a los angelesi zenekarnak a bemutatkozó kislemeze még az év legelején jelent meg, én azonban csak most botlottam bele - méghozzá a zseni Shadowhouse-nak köszönhetően - négy remek post-punk/deathrock dal, se több, se kevesebb. Az énekes a szintén fasza Lost Tribe-ban tolta (volt is kint a…

A Bad Breedinget is futtató La Vida Es Un Mus kiadó egyik legjobb bandája magától értetődő természetességgel ömleszt lüktető pszichedéliát és törzsi dobos poszt-punkot a szegény ártatlan hardcore testbe. A barcelonai bagázsnak nem ez az első anyaga, és remélhetőleg nem is az utolsó. Néhány daluk még…

Nem létezik, hogy a zseniális Sievehead második lemeze nem volt még kirakva, pedig nagyon úgy tűnik.  

Mivel tegnapelőtt egyik kedvenc emberemtől megkaptam a lebaszást hogy már hivatalos kritikát is olvasott én meg még nem raktam ki hogy lelophassa, kénytelen voltam utánajárni a dolognak - szerencsére sikerült is összevadászni. A Beastmilk lemezét imádtam, annak óriási dalai után az első Grave…

A 2013-as fantasztikus No More Heroes óta vártam erre, hosszú vajúdás után (már a tavalyi év elejére is ígérték) végre itt van a francia Fájdalom Nővér új nagylemeze! Az első ami szembeötlik, hogy az anyag rettenetesen hosszú - 70 perc, dupla LP  - viszont már a nyitó nyolcperces címadó olyan…

Megérkezett a hetedik The National nagylemez!  

A brit The Mekons 1977-ben, a brit punk idején született, és sok mindennek nevezték már őket: fundamentalista punk rockereknek, a rákenró történetének legforradalmibb bandájának (amiben annyi igazság csakugyan van, hogy társadalomkritikus baloldali művészlelkek alapították anno), túláradó fantáziájú…

A portlandi Atriarch tipikusan az a banda, amit a címkézések helyett sokkal inkább hallani kell. Mert ha azt mondom, hogy itt doomos alapokon nyugszik a sludge, akkor az olvasó menten gondol valamire. Mint ahogyan akkor is, ha azt mondom, hogy düh, nyakatekert agyasság és erősen izomszagú súly van a…

Még mindig hőhullám Berlinben. A Pretty Hurts tavalyi lemeze (meg az előzőek is) pont azt a fajta zajos, sötét, szomorkás post-punkot tartalmazza, amit annyira imádok. Rég volt már ilyen kirakva, de ha valami ilyen jó, akkor arra megéri várni.

Ez a lemez is harminc éves lett - avagy ilyen volt a Chumbawamba a "régi szép időkben".  

A kettedik Spectres, azaz a bristoli is beérte kanadai névrokonát, azaz kiadta harmadik nagylemezét. Habár még nem teljesen, mert a második lemezük csak egy remixalbum volt.

20 év után új feedtime áprilisban, és mi csak most rakjuk ki? Hát akkor bassza meg.

Van ám új Street Eaters, és ha már a legutóbbi lemezük kapcsán egy örömhírrel fejeztem be, most is ezt fogom tenni: június 7-én az Aurórában fognak virgonckodni.

Szép csöndben befutott a második Algiers nagylemez is.  

A Hollywoodfun Downstairs egy egészen zseniális új-zélandi banda, akik már hónapok óta szónikus börtönben tartanak engem gyönyörű zajszösszeneteikkel. Annyira direkt és ösztönös ez a zene, hogy általában nem szívesen cincálom darabokra, de amikor mégis megteszem, akkor a korai At The Drive-In vagy a…

A Night Sins előző nagylemeze, a To London or the Lake az évtized kedvencei közt van nálam, úgyhogy sűrű felkiáltójelekkel telehintett várakozással indítottam az új anyagot, de picit azért egyik szemem sír, másik nevet effektus lépett fel. Kezdem a negatívummal: A félórás anyag (eddig minden oké)…

A Deranged legújabb üdvöskéje ez a torontói csapat, amely kiváló poszt-punkját new wave és kraut behatásokkal varázsolja eredetivé, miközben nem felejt el apró, alig észrevehető csókokat dobni olyan brit zenekarok felé mint a Buzzcocks vagy a The Fall. Milliókat érő gesztus ez, amely után már nem…

Velük már találkozhattatok, hatalmas zene. A Shellac, a Future of the Left vagy akár a My Disco zenéje függőséget okoz, ezt tudjuk jól, és ha ez a három zenekar csak nagyon sokára lesz hajlandó új lemezt kiadni, jaj, akkor mi lesz? Hát akkó' a Biscuit Mouth készséggel segít enyhíteni elvonási…

Mivel sem új Night Sins, sem új Shadowhouse lemez nincs a láthatáron, ennek most nagyon lehet örülni. Én a nyitódal, az It's Time-ot indító kriptabasszus/temetődob megszólalása után tíz másodperccel tudtam hogy erre a lemezre szükségem van. Ha szereted a gót felhangokkal elásott post-punk/darkwave…

Idén tavasszal a londoni-berlini Venn trió pumpál új vért a post-punkba. Bemutatkozó nagylemezük kilenc dalában nem restek megidézni a nyolcvanas évek eleji elődöket (Joy Divison, The Cure), és emellett más hatásokat is felfedezhetünk náluk. A Slowly Sinkingben kreatívan alkalmazzák az elektronikát…

Negyven évvel a bemutatkozó Pink Flag után megérkezett a Wire 15. stúdióalbuma. Első fülelés után úgy tűnik, hogy a tavalyi mini-LP, a Nocturnal Koreans egyenesági folytatása (bár alig tíz perccel hosszabb annál).  

30  

A Television első nagylemeze február 8-án töltötte be a negyven éves kort. Sokan, sok helyen méltatták már az albumot, így aki szeretne a részletekben elmerülni, annak a Wiki-szócikket ajánlom. A hetvenes évek második felében megjelent Marquee Moon mellett azért lehetetlen szó nélkül elmenni, mert…

A Drab Majesty egyszemélyes projekt, melynek kiötlője és megvalósítója a fura nevű Deb DeMure (született Andrew Clinco). Zeneileg a nyolcvanas évek totális imádásáról van szó, második nagylemeze olyan előadók hangulatait idézi fel, mint a Cocteau Twins, a The Cure, a Sisters of Mercy, vagy a Clan of…

A svájci Veil of Light egyszemélyes projekt, melynek minden hangszerét a magát szerényen csak M-ként emlegető valaki kezeli. A hideg hangképek a bőr alá furakodva fagyasztják meg a lelket, és a tavasz távoli, bizonytalan ígéret. TeCső. <a…