Gurgulázó-toroksmirgliző ének lebeg a Waterfordból érkező sludge csapás fölött, és a lassú agyrobbantás mindenképpen bekövetkezik a hallgatónál a nyárközepi hőségben. Valamit nagyon tudnak ezek az ír arcok, úgyhogy akinek nem lajhárja, az ne vegye magára.  Preparation Is For Cowards by Sloth Hammer

A Primitive Man zenéje ugyanolyan elborult 2022-ben, mint amilyen korábban volt. A banda voltaképpen a fémzene pángalaktikus gégepukkasztója. Insurmountable by Primitive Man 

Ezt a lemezt még nem volt időm meghallgatni, de majd megmondjátok jól, hogy tegyek-e ilyet. Az viszont továbbra is biztos, hogy Birmingham bandájában az igézően szép Siân Greenaway énekesnő hallatja a hangját. Bandcamp.  

Márciusban jelent meg az Acid King tíz évvel ezelőtti Roadburnös koncertjéről készült felvétel.  

Detroiti doom trió, ami az alapvetésként kezelt műfajt death, stoner és black elemekkel dúsítja fel. Szövegeik horrorfilmekről és szerepjátékos videojátékokról szólnak, az énekesnek pedig minimum egy erős torokfertőtlenítésre lenne szüksége. Of Flesh and Bone by Iron Mountain 

A félelmetes és rémisztő robotpofa mögött a Mammoth Weed Wizard Bastard új albuma rejtőzik. A nevük mostanra pedig MWWB-re rövidült. Korábban. The Harvest by MWWB

Tökre megörültem, hogy öt év után itt van az új Beastmaker nagylemez. Aztán kiderült, hogy szó sincs róla: a Left for Dead 2015-ben és 2016-ban született demo felvételeket tartalmaz. Sebaj, így is nagyon frankó stoner/doom metalt nyomnak az arcok.  Left For Dead by Beastmaker

Sokáig nyúlt ez a projekt, de megérte a spétet. Mathieu és Colin az Amenraból, Scott Kelly, és Igor Cavalera. Az emberiség pusztulása 36 percben. Szuterénhideg egy csík napfénnyel.  Plague God by Absent In Body

Csudálatos sztóner doom, de most nem a tengerentúlról. Az Eye of Void egy újabb kitűnő lengyel banda, ami úgy játssza dalait, mintha a messzi Dél szülötte volna. Lassúság, riffbőség, masszivitás.  Eye of Void - Eye of Void (LP) by Eye of Void

Imhol-e a harmadik Messa album! A második mótvár. Close by Messa 

A svéd ötösfogat bemutatkozó albuma tengermély doom-ot rejt, amit röviden úgy tudok jellemezni, hogy olyan, mintha a Saint Vitus közösen tolná az ipart a Count Ravennel. Dúmszterek előre! Blood by Altareth 

A svéd In Mourning hatodik albuma megérkezett, és nagyon finom haláli-gót-proggerkedő-doom-utó mötált rejt hét tételben, illetve negyvenöt percnyi hosszan.  

Nick Holmes igenis tud énekelni. És hörögni is.  

A Khemmis-saga negyedik kötete már kapható! Keresse a könyvesboltokban és a jobb újságárusoknál!  Deceiver by Khemmis

Nincs mit tagadni, a Thunder Horse sabbathista doom-ot játszik, de abból is a legfinomabbat. Nekem pont ezért tetszik a Chosen One, a lemezborítójukat pedig a grafikusok istene is pólómintának teremtette. Füleldoda: Chosen One by Thunder Horse   

Az ötödik Apostle of Solitude album hangyányit jobb a '18-as From Gold to Ashnél, de nem olyan erős, mint a '14-es Of Woe and Wounds. Persze minden relatív, mert én örülnék, mint majom a farkának, ha hasonló trad doom jóságokat tudnék írni és eljátszani. Until The Darkness Goes by Apostle of…

Tucatnyi év után megérkezett a hatodik Count Raven nagylemez. Csak azért nem írom azt, hogy egyúttal ez a legjobb albumuk, mert '89-es megalakulásuk óta kiadott korongjaik között egy sem volt még csak közepes sem. Aki pedig nem ismeri a tradícionális doomban utazó legendás bandát, azt Norbertünk…

 Hölgyeim és uraim, egy húsvétról itt maradt nyúllal üzeni a Monolord, hogy ideje ragyogni!  Your Time To Shine by Monolord

Testvéreim a füstben és ködben! Hallgassátok a második Green Lung nagylemezt.  Black Harvest by GREEN LUNG  

Sabbathista stoner doom, megtolva némi fuzzal, és az egész pszichedelizálva - röviden ennyi a Moon Coven muzsikájának lényege. Már látom is, hogy a tükör előtt mindenki tetőtől talpig feketébe öltözve a lassú fejhimbálást csapatja.  Slumber Wood by Moon Coven

A Grief Collectort korábbi Candlemass- és Solitude Aeternus-tagok alapították, ennek megfelelően mindenki vágja, hogy a banda a doomszter ligában játszik. A dalokból kiérzek egy kis Alice In Chainst is, ami pláne nem baj. A veszteségekről és bánatról szóló dalokkal teli En Delirium az idei doom…

Két klassz korong után a két és fél évvel ezelőtti When the World Becomes Undone rendesen elment mellettem. Unalmasnak és ingerszegénynek éreztem, így pár hallgatás után kikerült a lejátszómból. Az új nagylemezt még nem volt időm végigfülelni, de remélem, hogy inkább az első két A Pale Horse albumra…

Az Arkansas-i Terminus nagyon fasza doom muzsikát játszik. Ha akarod, lógathatod rá az orrod, de ha akarod, akkor lassan fejet ingatva csipegethetsz a dalokra. A harmadik opció a csipőből hajlongás szüneteiben maxi hangerővel éneklés. A döntés a tiéd.  The Silent Bell Toll by TERMINUS

Bemutatkozó albumként egy koncertlemezt adott ki a berini Ursular. A korongon pszichedelia-hegyekre építették fel egyszerre fuzzy és meditatív szerzeményeiket. Szám szerint négyet, kereken negyven perces hosszal. Vasárnapi lelazuláshoz tökéletes.  Babylon by Ursular

A finn Csuklyások ismét támadnak, és milyen jól! A The Tritonus Bell izmosabb lett, mint a négy évvel ezelőtti Ossuarium. Füleldoda, hogy igy van-e nálad is:  The Tritonus Bell by Hooded Menace

Alig egy év telt el a bemutatkozó album óta, és máris megérkezett a második Planet of the Dead nagylemez. Pilgrims by Planet of the Dead 

A post-műfajok szinte bármelyike ráhúzható a Celestial Blues-ra, de kiálthatnánk doom-ot, és néhol még sivatagi szelet is. Egy a lényeg: a Kristina Esfandiari által alapított és énekesnői minőségében egyúttal vezetett King Woman valahol a Chelsea Wolfe, a Thou/Emma Ruth Rundle közreműködés, és a The…

Újabb kitűnő lengyel banda következik: az Optical Sun a stoner-sludge-doom háromszögében evez, nagyon is jól forgatva a kormánylapátot. Filmzenei betétekkel teremtenek remekül rémisztő hangulatot, ami fölött a "lassúság fél egészség", és a "minél mélyebbre fúrunk, annél jobb" elveit alapul véve…

A düsseldorfi Massive Thunderfuck nevéhez híven súlyba mártott támadást intéz a hallgató hallójáratai ellen szűk háromnegyed órában, de persze némi prog befolyástól sem mentes a bemutatkozó album hét szerzeménye. Egyébként a sludge az alapvetésük, és erre húznak fel mindent: egy kis doom-ot, egy kis…

Lassan egy éve, hogy utoljára önálló Thou nagylemez jelent meg, de tizenegy hónap után megérkezett a különféle splitekről származó kiadatlan dalok, és a jelenlegi line up által újrarögzített régebbi szerzemények gyűjteménye. Ráadásul becsületkasszás a Bandcampen. Hightower by Thou 

Frankó stoner doom Atlantából, tempósan és szívvel-lélekkel előadva. Természetesen van benne egy kis pszichózis, és egy csipetnyi sludge is, de ezen senki sem csodálkozik. Ezt pörgesd nyáron, ne a szalmakalapot!  Dead Star by DayGlo Mourning

Görögországban nemcsak hőség, régi épületek romjai, hanem frankó együttesek is megtalálhatók. Ezek közül most az athéni Slough of Despair következik a sorban, amelyben három úriember nyomatja a belassult halálmötált. Ijesztő hangulat, görcsbe rándító lassúság, torokmetszett gurgulahegyek: ez a…

Egy kis black, egy kis heavy/doom, egy kis Sabbathizmus, vagyis túl sok minden nem változott a Darkthrone zenei  képletében a két évvel ezelőtti Old Starhoz képest. Mert a nyár is lehet mocskos és fekete - de ezt már Danzig is  megénekelte kis híján harminc éve.  Eternal Hails...... by Darkthrone

UFO-t lát a Yeti, tuti, hogy a hőség teszi. Én is szívesen bámulnám, nem csak hűs szobámban hallgatnám. De most ki nem megyek, mert a hőgutától félek. (Akkor is, ha hihetetlen jó orgánumú énekesnőjük van.) The Pact by Yeti 

Az Ice Fleet konceptalbum, amely a szovjet Cseljuszkin gőzhajó 1933-as expedícióját meséli el. A misszió célja volt felderíteni, hogy jégtörő hajó támogatása nélkül hajózható-e a Murmanszk és Vlagyivosztok közti ún. Északi tengeri út. Zeneileg mindezt érdekes hibriddel valósították meg: az időnként…

Húszhuszas feldolgozásőrület Inter Armáéktól. Decens válogatás, ahol békében megfér egymás mellett a Hüsker Dü, a Venom, és Prince. A cserkó a habostortán a dögönyözős blastbeatbe forduló Neil Young-átirat, amire az öreg is biztosan csettintene. Garbers Days Revisited by Inter Arma

A sludge/doom karaj hullámain utaztatja hallgatóit a Sydney-i Amammoth. Ha egy Sabbath, Candlemass és Melvins által inspirált bemutatkozó albumra vágysz, akkor meg is találtad. Nagyon jóság.  The Fire Above by Amammoth

Odin nyolclábú lova ismét vágtat, és az Eventide változatosabbra, egyúttal élvezhetőbbre sikerült, mint a négy évvel ezelőtti Skadi. A hat szerzemény a doom területéről átmerészkedik a stoner-doom, illetve az atmoszférikus black(ened) metál mezejére is, de a coloradoi banda mindezt jó arányérzékkel,…

A nevével egy hatvanas évekbeli fájdalomcsillapítót idéző előadó olyan szintű elborult muzsikát játszik, ami mindenképpen posztot érdemel. Dy'th Requiem For The Serpent Telepath by ESOCTRILIHUM 

Két évvel az Aion Tetra után megjelent a Bretus új nagylemeze, ami legalább olyan jól sikerült, mint közvetlen elődje. Most is kiváló, zsíros riffekben úszó lovecrafti hangulatú okkult nótákkal pakolták meg a korongot, így a végeredmény egy még nem létező horrorfilm doom soundtrackje lett. A talján…