Chants from Another Place (2022)  Chants from Another Place by Jonathan Hultén Jonathan Hultén 2022-ig a Tribulation gitárosa volt, de ez már elmúlt. Helyette egy szál gitárral saját szerzeményeket rögzít - néha stúdiók, máskor pedig az erdő mélyén - lazán, akusztikusan. Megszólalásuk szerint…

A görög bluesnak is nevezett rembetiko hatja át a ciprusi Trio Tekke szerzeményeit - de nem valami busongásra kell ennek hallatán asszociálni. A rembetiko jól előadva egyszerre szenvedélyes és hipnotikus, a Strovilos pedig nem egy világzenei album. A közel-keleti dallamok felé is kacsintgató dalok…

Ezer éve, hogy utoljára americana, vagy alt-country albumot posztoltunk, és a legutóbbi Grant-Lee Philips nagylemez is lassan egy éve megjelent. A szép emlékű Grant Lee Buffalo ex-alapító-ex-vezérének tizedik szólókorongja egyúttal az eddigi legjobbja is, amit tíz szívhez szóló, egyszerűnek tűnő…

Magánkiadásban jelent meg tavaly a lengyel Andromeda Space Ritual bemutatkozó albuma, amely a banda nevéhez híven az űr távolabbi régióiba kalauzolja el a hallgatót. Pszichotikus utazás szűk háromnegyed órában, melynek során annyi galaxist és pulzárt nézhetsz meg közelről, amennyit csak enged a…

Tavaly kimaradt a posztfolyamból az ötödik Holy Fuck album. A 2020 januárjában megjelent Deleteren a korábbi korongokhoz képest kevésbé a megkomponáltság, helyette inkább a rögtönzős jammelések, az ebből következő krautos zakatolás, valamint a hozzájuk tartozó hipnotikus beat-ek és effektek érhetők…

Görögországban nemcsak hőség, régi épületek romjai, hanem frankó együttesek is megtalálhatók. Ezek közül most az athéni Slough of Despair következik a sorban, amelyben három úriember nyomatja a belassult halálmötált. Ijesztő hangulat, görcsbe rándító lassúság, torokmetszett gurgulahegyek: ez a…

Újabb, a tavalyi szórásból kimaradt nagylemez.  Be Up A Hello by Squarepusher

Ismét egy egyszemélyes projekt következik, ismét a sludge/post-metal és black metal keverése a zenei alap, ismét jóság. A mindent egyedül intéző úriembert Andrew Arnoldnak hívják, és az ohioi Columbusban lakik, az An Offering pedig becsületkasszás a Bandcampen. FB. An Offering by Deterior 

Thundercat nemcsak 2017-ben, de tavaly is kiadott egy frankó nagylemezt.  It Is What It Is by Thundercat

Egy emberes texasi projekt, amelyben a magát Knellként megnevező alkotó a nyolcvanas, illetve a kilencvenes évek elejének svéd feketeféme előtt tiszteleg és hajt fejet. A fazon semmit nem talált fel, illetve semmivel sem keveri a black-et, a hangzás viszont überállat, a dalok kiválóan…

UFO-t lát a Yeti, tuti, hogy a hőség teszi. Én is szívesen bámulnám, nem csak hűs szobámban hallgatnám. De most ki nem megyek, mert a hőgutától félek. (Akkor is, ha hihetetlen jó orgánumú énekesnőjük van.) The Pact by Yeti 

Megint afrobítet pumpálnak a Büdösök. Meglepetések nincsenek, remek nóták vannak. Long in the Tooth by The Budos Band

Négyszámos kollaboráció korunk egyik legfonkibb póvertriójától, a vokáloknál ezúttal Leon Bridges, aki szintén elég fonki. Húsz fok feletti napi középhőmérséklethez ajánlott. Texas Sun by Khruangbin & Leon Bridges

Húszhuszas feldolgozásőrület Inter Armáéktól. Decens válogatás, ahol békében megfér egymás mellett a Hüsker Dü, a Venom, és Prince. A cserkó a habostortán a dögönyözős blastbeatbe forduló Neil Young-átirat, amire az öreg is biztosan csettintene. Garbers Days Revisited by Inter Arma

Az őrült tavalyi év is kitermelt csodákat, amik így-úgy, de lemaradtak a blogról; a Soft Kill 2020-as sorlemeze is ilyen. A legutóbbi, riffközpontúbb Savior után a Dead Kids...-ben több a darkwave és a shoegaze, ami viszont maradt, az a melankólia és a fasza dalok. Érdemes időt adni neki, ránő az…

Egy ideje már nem találkoztunk az Acid Mothersszel, ezért a jó idő örömére következzen most tőlük egy tavalyi koncertfelvétel! A két korongnyi hanganyagot 2019 decemberében rögzítették Takamatsuban, producere és keverője pedig Kawabata Makoto volt.  Diend Of Fiend or Unstoppable Moonsault by Acid…

Tavalyi pótlás, ami mostanáig kimaradt. Spider On The Wall by Clan Of Xymox 

Tavaly az első és a második hullám idején a Two Minutes to Late Night show szereplőgárdája és vendégzenészei jó néhány esetben biztosították számunkra a kellemes szórakozást, és a karanténbeli zenei felüdülést. Úgyhogy következzenek az alkalmi formációk feldolgozásai, hét felvonásban. Mindegyiket…

A detroiti Temple of the Fuzz Witch stoner doomban utazik. Zsíros riffek fölött gomolygó füstben folytatnak Sabbath-, Uncle Acid- és hetvenes évek-imádást. Mindent tudsz. Red Tide by Temple Of The Fuzz Witch 

Sötét hangulatú, melankolikus, überdallamos és szomorúan álmodozó zenét művel a Dawn of Solace. Sacc/kábé ilyen lenne, ha a Dead Can Dance hangulati doom metalban nyomulna. Fémes gótikus dalokra homályos  szobában pityergők, szevasztok! Waves by Dawn of Solace 

Kozmikus súllyal terpeszkedő doom, csak éppen gitárok helyett szintikkel. Ha a Stars of the Lid rettenet rosszkedvvel ébredt volna, vagy John Carpenter a Sunn O)))-val turnézna. Gyönyörűszépséges úthengerek. Plague Notes, Unnamed, Unknown, A Finger Dragged Through Dust by My Heart, an Inverted…

Ritkán hallgatom a gitárhősök virgácsnyűvő lemezeit, de Reb Beach gitáros (Dokken, The Mob, Whitesnake, Winger) negyedik albuma nálam klasszul betalált. Lehet, hogy azért, mert Steve Vai '90-es Passion and Warfare-ére emlékeztet, de végül is nem ez a fontos. Hanem sokkal inkább: küldeném…

A tavaly októberben megjelent Bonamassa album kimaradt az év végi posztok közül.  

A highlife stílus Ghánában a múlt század huszas éveitől a hatvanas évek közepéig volt népszerű. A képlet alaposan leegyszerűsítve: afrobeat + funkos/jazzes afropop + nyugat-afrikai dallamok = highlife. A különféle népcsoportok harmonikus együttélését jelentő Alewa kiváló D-vitamin bomba a tél végi…

Az uruguayi Munknörr északi pogány sámánisztikus, valamint kelta ízekkel megvadított setét folkban nyomul. Dalaikban természetes megszólalásra törekednek, és ajánlom mindenkinek, aki egy dolgos nap után kezében egy koponyányi sörrel erdei nimfák társaságában szeretne révedezni. Frankón…

Kilenc izmos sivatagi dallal pakolta meg negyedik nagylemezét a holland Komatsu. A nóták a súly mellett erősek a dallamokban is, és nyomokban a kilencvenes első felének soundját, pszichózist, valamint doom-os riffeket is tartalmaznak. Közel negyven percnyi jóságot kap tőlük a hallgató, és aki…

Tavaly januárban jelent meg a holland Desert Colossus harmadik nagylemeze, és nevükhöz híven a sivatagi rock kategóriájában álltak rajthoz. Nem találtak fel semmi újat, viszont a negyvenöt perces album hét dalában sikerült kiválóan megfesteniük a szubzsáner különböző hangulatait. Van itt szteroidos…

Nem csak elszállásból áll a világ: a zseniális nevű Shepparton Airplane a garázsban játszott, a zajjal is jó viszonyt ápoló, energikus post-punkja gyógyír mindenki számára, aki szerint elvetélt ötlet, ha egy cápát a búvárok konyhakéssel és szigonnyal próbálnak kipiszkálni a zöld trutymóból.…

A borítóról a Pearl Jam Oceans című dala, az albumnyitó címadó számról pedig a The Doors L.A. Womanje jut az eszembe. Szerencsére aztán beindul a Narla zenei gépezete, és pszichedeliában, krautrockban és blues rockban meghempergetett dalok sorakoznak tavalyi bemutatkozó nagylemezükön. Ha már tegnap…

A Kimono Drag Queens pszichedelikus rockban utazik, amibe néha blues rockos momentumokat vegyítenek, és  mivel kicsi a világ, olyan bandákat tartanak követendő példaképeiknek, mint a Here Lies Man, a Goat, vagy a Kikagaku Moyo. A Songs of Worship a Sydney-i hetesfogat bemutatkozó munkája, és a fél…

  Power trio bemutatkozó nagylemeze Sydneyből, akik nem ijedtek meg az önmaguk elé állított feladattól. Nyolc dalban és mintegy hetvennégy percben eljátsszák, hogy mindent el tudnak játszani. Hosszú, improvizációkban bővelkedő dalaik egyaránt - bár nem feltétlenül ebben a sorrendben - besorolhatók…

Korábbi Hawkwind-tagokból, valamint a mindenféle kapcsoldó barátokból és ügyfelekből áll - így tehát egyféle szupergrupnak is nevezhetjük - a Hawkestrel legénysége, amelytől ugyanolyan fájintos űrrockot kaphatsz, mint az anyazenekartól. Pioneers of Space by Hawkestrel 

Sok fasza lemez maradt ki tavalyról, közülük a legégetőbb ez, ami talán a legtöbbet pörgött nálam. A BADBADNOTGOOD és Thundercat vonalán mozog, tehát elektronikával nyakonöntött jazzújhullám, de tengerentúliaknál nagyobb térben, szerintem okosabban is. A dobokat érdemes figyelni, Yussef Dayes, aki a…

A tavalyi szórásból valahogy kimaradt a The Grand Astoria aktuális nagylemeze. Pedig nincs miért szégyenkezniük: az alig hosszabb, mint fél órás hanganyag szerintem az eddigi legjobb kiadványuk. A súlyos pszichedeliába mártott akusztikus gitárok és bendzsó mellett rendesen fuzzolnak - ehhez elég…

Kevéssé ismert tény, hogy a hatvanas évek vége felé Jim Morrison és Syd Barrett kettesben elvonult egy hétre a mexikói sivatag mélyére, és közösen messzi univerzumokba utaztak. A hosszúra nyúlt trip benyomásaiból tíz dal született, melyeket hazaérésük után session zenészek segítségével azon nyomban…

Füleldoda! Az új Glenn Hughes szólólemezt véletlenül The Dead Daisies név alatt adták ki.  

Ha komálod a proggerkedő halálmetált, némi sáros tapicskolással, hasonlóan, ahogyan azt a korai Gojira csapatta annak idején, akkor a német Stoned God a te muzsikádat játssza.  Incorporeal by Stoned God

A coloradoi Wayfarer a hangulatos feketeséget, a post-metált és a dallamos haláli metált keresztezi dalaiban. A végeredmény amolyan "a Gojira együtt jammel a Burzummal" fílingű lett. Avagy: riffesség, minőség, hörgésbőség. A Romance With Violence by Wayfarer 

Így csapatják a fuzzt Moszkvában: kicsit pszichedeliával, kicsit space-szel megspékelve, de végig frankón és utaztatón. Emellett ének nélküli dalokkal fejezik ki, hogy mennyire szívügyük a világbéke. Fuzz or die! Thunders of the deep by The Re-Stoned 

A női vokálos doom metalos olasz Messa gitárosát megcsapta az americana szele és olyan blues albumot rittyentett össze tavaly márciusban, hogy azóta sem tudtam semmit annyit hallgatni. Éljen a mocsárkirály! Swamp King by Little Albert