Tavaly januárban jelent meg a holland Desert Colossus harmadik nagylemeze, és nevükhöz híven a sivatagi rock kategóriájában álltak rajthoz. Nem találtak fel semmi újat, viszont a negyvenöt perces album hét dalában sikerült kiválóan megfesteniük a szubzsáner különböző hangulatait. Van itt szteroidos gyorsítóra tett sabbathizmus (Predicament), grunge-os ízű sivatagiság (Collect Call to Reality), punkos vibrálású sztónerkedés (Null), és még egy jót is fuzzolnak a hangmintával megtámogatott, világvége hangulatú albumzáró hét perces The Final Signs of the Endben. A nagy kérdés persze most is az, hogy a szűkre szabott keretű alműfajban a négyesfogat képes lesz-e a negyedik albumán is valami izgalmassal előállni? Egy-két év, és meglátjuk.