Négy évvel a The North Borders után

megérkezett az új Bonobo nagylemez!

 

Brian Eno 25. szólólemezével indította 2017-et.

A Reflection egyetlen tétel, pár perc híján egy órában.

Egy remek Sabbathista pszihedelikus doomrock lemez a tavalyi év legvégéről Los Angelesből, súlytalan okkult mázzal az Uncle Acid és az Orchid környékéről, egy totálisan Ozzysta énekessel.

facebook

Nem én vagyok az értelmiségi metál legnagyobb rajongója, nem is sikerült minden Pain of Salvation lemezt megemésztenem - a 72 perces lemezhossztól meg is ijedtem itt is rendesen - de most a harmadik hallgatásnál tartva, elég jó ez a lemez.

facebook

Az év első death metal meglepetése számomra ez a digó zenekar, a két évvel ezelőtti négyszámos kislemezüket nem hallottam, úgyhogy ez a debüt LP az első találkozásom velük, és alaposan oldalba is rúgott. "Ruthless and vitriolic DEATH METAL in the vein of Incantation, Sadistic Intent, Grotesque, Demigod and other early '90s acts." ahogy promózzák magukat, és igen, nekem is azonnal  az Incantation ugrott be a lemezről, hatásuk kézzelfoghatóan jelen van, ahogy az a pompás, groteszk atmoszféra is, amit a borító is sugároz, és ami soha nem hátránya egy halálmetál anyagnak.

facebook

Lassan fél évtizede nem volt új Demonic Death Judge LP - a Skygods még 2012-ben jött ki - úgyhogy nagyon itt volt az ideje ennek, amit eddig jól tudtak azt most is jól adagolják, tehát ha ismered őket akkor azt kapod amit vársz, ha viszont nem ismered őket, de szereted a Dopethrone, Bongzilla féle sludgestonert, akkor erőből menj neki.

facebook

Új szepu, megmondom őszintén, én egy lemezre sem emlékszem az utóbbi húsz évből hogy milyen volt, de azért mindig meghallgatom ha kijön egy-egy új LP.

facebook

A Rhin tavalyi lemeze annyira szétrúgta a fejem, hogy el is feledtem megmutatni. Ocsmány, agyfalszaggató üvöltmény a mocsári punkdémon véres torkából. Az Unsane és a Melvins sludge-rockja, ha így jó. Akkorát lehet rájuk bólogatni, hogy csak még. Izombasszus, bombázó dob, rohadva fuzzoló gitár, kiabálás, döngölő monotónia és pszichedelikus szarörvény. Egy kukát minimum fellöksz tőle.

A This Eternal Cold második nagylemeze sokaknak bejövős lehet, mert a duó szerzeményeit nemcsak kiváló atmoszférafestés jellemzi, hanem minimum három stílus kedvelőit is képes megszólítani. Az alap a blackes sludge, amire plusz feltétként death metalos, illetve grunge-os momentumok rétegeződnek rá. Az Abyssal igazi fagyhalál hangulatot áraszt, ami frankón passzol az elmúlt egy hét szibériai időjárásához. Ráadásul akár ingyen is elviheted a Bandcamp-oldalukról.

 

Birdy kurva jó.

Nem kell mindig a faszos noise-rock.

Mindenki bekaphatja.

A texasi The Well power trio második albuma olyan, mint az első (Samsara, 2014): a hetvenes évek zenéjét tolják, ami fele részben proto (doom) metal, fele részben pedig elszállós, fuzzos rockzene. A szerzeményekben alapból női ének hallható, de előfordul közös férfi-női vokalizálás is. Hivatalos.

 

Helló, itt az új Sims. 

Az Ace Records sorozatának tizedik darabja, amely

a korabeli rhythm'n'blues előadókra fókuszál.

A Soul Jazz Records válogatása. Így indul:

A mexikói Vinnum Sabbathi sci-fi témájú instrumentális doomot játszik, melyben jó érzékkel elhelyezett NASA-szövegrészletek oldják a végtelen űr ridegségét. A Gravity Works a bemutatkozó lemezük, de ennek ellenére 2017 első figyelemre méltó albuma a műfajban. Ráadásul akár ingyen is a tied lehet.

 

Megérkezett az igazi tél, így a jeges Hoth bolygó nevét viselő seattle-i együttes albuma pont időszerű. Zenéjük haláli-feketés heavy metal, Star Wars-os témákkal.

FB / Off

 

Izmos brazil megadoom Natal városából. Főként Sabbath-imádat van,

de szórványosan elszállás is megtalálható benne. FB.

 

Frankó sztóner rock Londonból.

1 / 2 / 3

 

A leeds-i banda első 2011-es EP-je,

három plusz dallal nagylemez hosszúságúra hízlalva.

 

Indítsuk az új évet színtiszta brit punkkal, jó? Az Xpozez (most "The" nélkül) a '80-as évek elején kezdte és az évtized közepén már be is fejezte. Azt, hogy 2002-ben kiadtak egy kislemezt, most hagyjuk. Ezen a válogatáson nagyjából az összes daluk ott van, és aki éli az őrülten kapós, együtt éneklős, böszme svungokkal és minden szarakodástól mentes antikvitásokat, az vesse bele magát az életművükbe, mert óriási zene volt ez, csodásan összerakott nagybetűs dalokkal. Simán köröket vert az ismert és méltán szeretett klasszikusok egy tetemes hányadára.  

Az egyik legjobb 2016-os tv-sorozat zenéje, két CD-n.

Volume One

Volume Two

Negyedik nagylemez, harmadik poszt.

Korábbanok / Off / FB

 

Megint elfelejtettük a blog születésnapját. Pedig ez volt a tizedik (10.). Durva, nem? 

Mi gondolom még egy darabig így folytatjuk. Nagy változás nem lesz, amíg a Recorder vagy a Lángoló Gitárok meg nem interjúvol minket a hazai könnyűzenei élet megreformálása érdekében végzett évtizedes tevékenységünk okán.

Addig is köszi mindent. Jó emberek vagytok.

Szerintem eddig ez 2017 legjobb lemeze.

Párizsi lányok kegyetlen punkja, igazi riot grrrl ódagyűjtemény, ahogy ezt kell, úgy, feministásan. 

Alig több, mint fél órás bemutatkozó lemez Coloradoból; a játékidő felét egyetlen szerzemény teszi ki. A Blood Incantation death doom metalban nyomul, és noha nem művel olyat, amit ne hallottunk volna korábban, két szempont miatt érdemes a Starspawnt pörgetni. Az egyik a kitűnő ritmusszekció, a másik pedig dalaik hangulata. A gyorsaság kevéssé a jellemzőjük, az alapból klausztrofób atmoszféra viszont helyenként már-már sci-fiszerűen utaztat.

 

Az év utolsó napjaira maradt a belfasti Slomatics idei ötödik nagylemeze. A 2004 óta létező banda szándéka szerint olyan muzsikát szeretne játszani, amely meghajlik a saját súlya alatt. Bátran kijelenthető, hogy ehhez a merész elhatározáshoz szinte hibátlan megvalósítást párosítottak, a végeredmény így a Sleep-Acid King nyomvonalon mozgó, zsírosan tapadó album lett.

FB / Off

 

A középkorszakos AFI (1998-2003) számomra minden idők legnagyobb kedvencei közt van három hibátlan, abszolút tízpontos lemezzel, ettől az új, jubileumi tizedik sorlemeztől (az előzetes dalok alapján) túl sokat már én sem várok (még nem hallgattam meg), de azért bízom benne hogy 8-10 végigpörgetés után egy kellemes meglepetés kerekedik ki belőle...

facebook

Nyáron volt már egy EP-nek kikiáltott nyolcdalos, félórás anyaga ennek a Mastodon / At the Drive-In / Queens of the Stone Age tagokból összeverődött formációnak, ez meg a január elején megjelenő első teljes nagylemez.

facebook

Karácsonyi ajándékként megkaptuk a harmadik lemezüket, ingyen. Jó arcok, jó zenével.

Az hogy lehet, hogy minden idők legfontosabb karácsonyi kislemeze - persze a King Diamond No Presents for Christmas mellett - még soha nem volt a blogon? Minden valamirevaló karácsony legfontosabb hozzátevője, ha nem hallgatod meg a következő három napban legalább 40x, nem vagy ember. Mondjuk szerintem az elemzésre kiválóan alkalmas, csodálatos videóval együtt az igazi, de azért önmagában, mondjuk egy remek bálban, makkoscipőben-lila zakóban, lassúzáskor is kellően megállja a helyét.

Békés, meghitt, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Az új EP mellé itt van a Fragile alternatív változatait, instru verzióit, kiadatlan cuccait tartalmazó 37(!) tételes, két és fél órás anyag is. Én nem hiszem hogy ezt valaha végig fogom gyűrni, bőven elég volt a tegnapi öt új dal...

facebook

És most akkor mindenki húzza gügyékig a szkafander rostélyát és bámuljon bele a '80-as évek űrködébe. Halásszunk együtt súlytalan űrszemétből VHS-kazettákat, lovagoljuk meg a neonszínű napkitöréseket, válasszuk ki a kedvenc csillagképünket és lógassuk fel a vákuumklotyó fölé, fedezzünk fel egy emberként külső és belső galaxisokat, olyan téridőn átívelő örök helyeket, ahol senki nem beszél és nem basztat, mert mindenki szintetizátorokon alkot ilyen mesterműveket.    

Ha valakinek kell a többi, az kapja le a Blood Music bandcampjéről, vagy kérjen meg engem a Facebook-csoportban, mert van még tőle jó pár anyagom, csak hát azokat az Aeternus miatt nem hallgatom.

A londoni Death Pedals idei lemeze, a Meat House egész egyszerűen döbbenetes. Emlékszem, mikor először hallottam, az első két dal után meg kellett állítanom, mert nem kaptam levegőt. Olyan volt, mintha futottam volna száz métert. Utána folytattam, és a lemez végén csak néztem, hogy most mi is történt. Aztán újra meghallgattam, és még egyszer. Iszonyatos energiabeöntés. Akkora tömör tempó, akkora svung, akkora izom bazdmeg, hogy ha erre nem indulsz meg valahova verekedni, akkor biztos magánéleti problémáid vannak. Hátborzongatóan türhő paraszt odabaszás, amit nem csak azok fognak remélhetőleg könnyes szemekkel végighallgatni, akik élik a zajrockkal vegyes punk szaladásokat. Ezután a lemez után minden lassított felvételnek hat, és semmi nem elég dögös és csak ezen akarsz majd élni, mert csak ettől rezeg be a pöcköd. Csak utána ajánlom a The Carvery-t, ami szintén rohadvány szar szemét egy baszás, de kevésbé van összerántva. 

Ez a szám például mi a halál már:

Kibaszottul súlyos, megüvöltő, büdös nyúlós nyák, színtiszta zajrock-remek, két vokállal, faszán megírt dalokkal, tele punkkal, csúnyasággal, rugdalózókkal, taglókkal, vontatott és monoton püföléssel, kusza pöcsszőrők ráncigálásával. A Deranged adta ki, és mivel rövid, ezért jó kurva sokszor meg lehet hallgatni egymás után. Ha írnék év végi listát simán rajta lenne.   

Ahogy Reznor pár hete ígérte, még idén megjött az új NIN EP.

facebook

Ma lenne 76 éves.

Ugyan ez csak egy kétszámos, szűk negyedórás EP, de nagy hiba lenne elmenni mellette, ugyanis ez a görög banda szerintem az egyik legjobb death metal zenekar ma a színtéren, amit az élőben látott bestiális előadásuk csak még jobban megerősített bennem. A nyitó kilencperces, Morbid Angel hatású lassú, doomos dal igazán pokolszaggató és kíméletlen, remélem jövőre jön egy új LP is. Ha akarsz egy igazán letaglózó death metal koncertet, akkor elmész februárban megnézni őket a Dürerbe: Event

facebook

Worship the Sun (2013)

 

Dust Monument (2016)

 

A Sonora Ritual német banda, és jóféle psych-fuzz-sztóner-doom zenét játszik - úgy, ahogyan csak a legjobbak tolják. A Bandcampről mindkét albumuk lehúzható.

A Helms Alee negyedik lemeze majdnem kimaradt az idei posztok közül.

Szerintem jobban sikerült, mint az előző két albumuk.