A londoni Death Pedals idei lemeze, a Meat House egész egyszerűen döbbenetes. Emlékszem, mikor először hallottam, az első két dal után meg kellett állítanom, mert nem kaptam levegőt. Olyan volt, mintha futottam volna száz métert. Utána folytattam, és a lemez végén csak néztem, hogy most mi is történt. Aztán újra meghallgattam, és még egyszer. Iszonyatos energiabeöntés. Akkora tömör tempó, akkora svung, akkora izom bazdmeg, hogy ha erre nem indulsz meg valahova verekedni, akkor biztos magánéleti problémáid vannak. Hátborzongatóan türhő paraszt odabaszás, amit nem csak azok fognak remélhetőleg könnyes szemekkel végighallgatni, akik élik a zajrockkal vegyes punk szaladásokat. Ezután a lemez után minden lassított felvételnek hat, és semmi nem elég dögös és csak ezen akarsz majd élni, mert csak ettől rezeg be a pöcköd. Csak utána ajánlom a The Carvery-t, ami szintén rohadvány szar szemét egy baszás, de kevésbé van összerántva.
Ez a szám például mi a halál már: