Rockszenzáció alert! A seattle-i duó harmadik lemeze akár még sikeres is lehet. Itt egy régebbi video:
Rockszenzáció alert! A seattle-i duó harmadik lemeze akár még sikeres is lehet. Itt egy régebbi video:
Az előbb talán kissé elhamarkodottan ítéltem, mégis befutott ma estére egy igen fontos lemez. A régóta várt új His Electro Blue Voice ma jelent meg, és ez már csak azért is eseményszámba megy, mert 2013-ban (nem hivatalosan) a Ruthless Sperm volt szerintünk az év legjobb lemeze - már ha azt nézzük, hogy négyünk listáján is szerepelt. Szóval, örüljünk hogy ma ez is megérkezett, adjunk hálát minden pulykának
Mondjuk ez is odabasz, de úgy igazán. Idén csak egy négyszámos EP-t dobott ki a Street Sects, ami talán kevésbé agresszív, mint a korai munkáik, de nem kell őket félteni, még így is lazán véresre dörzsölik a zenei világ krémjétől elpuhult bőrünket. Mizantróp synth punk, indusztriál, noise rock, post-punk hibrid, épp annyira jó, mint amennyire szabálytalan.
A seattle-i U-Men '81 és '89 között létezett, és zajongásban utazott, de nyugodtan nevezhetjük őket az ős-grunge tagjainak is. Egy nagylemez, két kislemez és három EP maradt utánuk, a bandáról emellett a Butthole Surfers külön dallal emlékezett meg (ez volt az O-Men a Locust Abortion Technician albumon). Nem kétséges, hogy nélkülük a később világhódító mozgalommá terebélyesedő Seattlesound sem olyan lett volna, mint amilyen formában szétspriccelt a szélrózsa minden irányába. Az oszlás után Tom Price gitáros a Gas Huffert, John Bigley énekes és Charlie Ryan dobos a The Crowst alapították meg, Jim Tillmann basszer kisebb helyi bandákban tolta tovább a rock szekerét, Tom Hazelmyer későbbi basszer pedig saját lemezkiadót gründolt - ez lett az Amphetamine Reptile Records. A cím nélküli dupla CD-t idén dobta piacra a Sub Pop, ami az összes, valaha kiadott dalukat tartalmazza újrakeverve, és pluszban még öt másik, eddig kiadatlan számot. Füleldoda:
Dupla CD-nyi válogatás, melynek hanganyagát 1971-ben,
Etiópia Szudánnal és Kenyával határos részén rögzítették.
Így kell bearanyozni egy nyirkos péntek délutánt.
Tavaly nem raktam ki a Cursed, Earth Crisis, Catharsis, Undying, Racetraitor tagokból összeverődött, nyáron Budapesten is megfordult metallic hardcore Sect debütlemezét, úgyhogy a most megjelent második mellé odacsomagoltam a linkbe azt is. Természetesen ez is a Godcityben lett felvéve Kurt Ballouval.
Idén októberben volt 10 éves ez a nagyszerű lemez.
Nyilván nem ez a legjobb lemezük, de az Underworld esetében ez szerencsére semmi rosszat nem jelent. Én nem tudok arról, hogy csináltak volna szart. Ettől is ugyanúgy klubparti kerekedik a panelban. Vegyétek elő újra, vagy először, mit bánom én, csak hallgassátok meg párszor, megéri.
Ennél a kislemeznél nem jött ki gecibb, undorítóbb, rohadékabb kislemez tavaly.
Ennyiben ki is merül az ajánlóm, legyen rá pár percetek.
December jön az új anyaguk.
Mostanáig valahogy kimaradt a szórásból a svédhalál Entrails hatodik nagylemeze, pedig legalább annyira tetszik ez az album, mint a 2011-es The Tomb Awaits, amivel megismertem őket.
A szardíniai King Howl rákenró fűtötte blues rockban nyomul idei harmadik nagylemezén. A képlet persze nem ilyen egyszerű: dalaikba beledolgozták a kései hatvanas évek proto-punkját, egy hangyányi pszichedeliát, és némi tüttürü-tüttürü sztónerséget is. A végeredmény pedig kellően izgalmas lett ahhoz, hogy az ember sokat akarja pörgetni a Rougarout.
A Coliseumból ismert Ryan Patterson említett zenekarának felrobbanása után hozta össze ezt a formációt a Young Widows gitárosával, egy basszeroslánnyal és egy Anya nevű dobgéppel, gyönyörűen belesimulva a mostani darkos, gótrokkos poszt-punk hullámba. Ez az új anyaguk egy hatszámos cucc, az előző, háromdalos kislemezt nem csaptam hozzá, mert annak dalai rajta vannak ezen is. A legjobb, hogy pár hét múlva akár meg is nézheted őket a fővárosban, ingyen.
Ez a tavaly megalakult svéd pszihedelikus doom négyes idén kiadott két EP-je (a kettő simán kiad egy teljes nagylemezt, 55 perc) gyógyír lehet minden csalódott Electric Wizard rajongónak, van itt kötelező horror- fuzz- okkult- hetvenes évek mánia, hosszú dalok, nagy riffek, melegen morzsoló óriási vintage hangzás, a tízperces Bad Moon Rising (Creedence Clearwater Revival) feldolgozástól meg be fogsz szarni, remek átirat.
A brit Steak sztóner hard rockban nyomul, de nem az Electric Wizard-féle mocsokban és trágyában meghempergetett hibrid az irányvonaluk, hanem a napfényes kaliforniai mosolygós-füves sztóner, a lá Kyuss.
Legközelebb élőben: 2017. december 10., Bécs, Arena
a Greenleaf és az Atomic Bitchwax előzenekaraként.
Afrobeat Brooklynban is van, ennek legékesebb bizonyítéka az Ikebe Shakedown. És hogy hiányérzetünk se legyen, a hetesfogat dalaiban az afro fíling mellett erősen jelen van a funk is. A The Way Home egyébként a harmadik nagylemezük. Hiv.
Jónás Sára a női lélek rejtelmeibe avatja be a hallgatót.
A lemez egyúttal az énekesnő hattyúdala is, egy éve múlt ugyanis,
hogy elvesztette a harcot a rákkal szemben.
Végeláthatatlan csarnokokban elektromechanikus gépszörnyek dohognak a tudat peremén, és még azon is túl. Mély dörmögésük Melbourne-től egészen a Kárpát-medencéig elér. FB.
A chicagoi Escape is Not Freedom bemutatkozó nagylemeze a sludge és a noise ötvözésén munkálkodik, dalaik ezáltal mocskosak, torzak és disszonánsak. A tíz szerzeményt végighallgatva az az érzésünk támadhat, mintha együtt játszana egy színpadon a The Smashing Punpkins, a Soundgarden, a Killing Joke és a Melvins. Fincsi, mi?
A Hawkwind kistestvére is új albummal lepett meg bennünket.
Mi lehet jobb egy sólyomnál? Naná, hogy a két sólyom! FB.
Egy újabb banda következik az oregoni Portlandből: az öttagú Sól hangulati post-metálban utazik, melyhez a csöndes és a súllyal megrakott zenei részek dinamikus változása adja meg az alaphangot. A végeredmény nagy jóság lett.
Gondoltam a maradék Ancient Methods menjen egybe, olyan szépen mutatnak. Ettől az öt - egyenként átlagosan negyed órás - metódustól is azt kell várni, amit a többitől. Puritán, nyers, kemény, morózus, de megváltó és spirituális tuccogást.
A következő bandák tagjaiból alapult a post tárgya.
BONG, Drunk In Hell, Haikai No Ku, 11Paranoias, Khunnt és a pigs pigs pigs.
ennyiből ki lehet számolni a lehetséges szonikus elszállas valószinűségi hányadosát, ami meglehetősen nagy lesz, Mike Vest a gitáros, amúgy is rendkivül szorgalmas ember, vagy 6 bandát működtet egyszerre,
drogos ocsmányság mind, de talán a Blown Out a leginkább. Teljesen züllött szétszállás, végtelen gitárszolókkal, és a nyugodtság mértékét mélységesen kimaxolo épüléssel.
Kirakok ide párat a megjelenések közül, ha is nem az összeset, mert jelentős különbség nincs köztük, s főleg csak azért mert faszán néznek ki a boritók egymás alatt.
Megjelent egy ilyen. Aki az elődjét (Valley of the Snake, 2015 - frissült a linkje) szerette, mint én, annak nem lesz nagyon sok baja ezzel sem. Horror helyett ezúttal űrbéli a csomagolás, nem véletlenül. A 2012-es debütálás (Ouroboros) ingyenes osztogatása időközben megszűnt. A folytatásban az és a két eddig még nem posztolt EP található.
Itt az új háromdalos Ulver EP, rajta egy kiváló The Power of Love feldolgozással és két szintén kiváló saját dallal, amik abszolút nem ütnek el a Frankie Goes to Hollywood slágertől. Megmondom őszintén, nekem a Nattens Madrigal óta semmi nem tetszett tőlük ennyire mint ez, bár ez inkább betudható a most választott iránynak, mint magának az Ulvernek, ha érted mire gondolok...
A Season of Mistnél jött ki a napokban ennek a párezer fős izlandi faluból startoló atmoszférikus black metal zenekarnak a második lemeze, minőségében simán odatehető a többi onnan érkező anyag mellé. Tehát ha elkapott az a sor, meg mondjuk a mostani lengyel vonal, kenjed, mert jó, és egy ködös, melankólikus november végi erdei sétához is kiváló választás.
A denveri Cloud Catcher a hetvenes évek hard fuzz rock/metál muzsikájában merül el, elődei közé pedig olyan bandák sorolhatók, mint a Cream, Blue Cheer, vagy a Blue Öyster Cult. Nyomokban tartalmaz némi sabbathizmust is. A dalok témáit pedig kitalálhatod, ha ránézel a lemezborítóra: sci-fi + mágia.
A dél-afrikai Mad God trió súlyos, fuzzos-mocskos, helyenként mégis jócskán elszállt, bluesban is gyökeredző, garázsos megoldásokkal is operáló doomban utazik. Röviden ennyi a lényeg.