Gyógyító Sumákolás közel nyolcvan percben.
Megérkezett a Wheel harmadik nagylemeze, amelyen Igazságos Izom Tiborokról regélnek.
Legközelebb élőben: 2024. december 5., Analog Music Hall
Peripatetikus krautjazz-grúvolás kettő, avagy a "Befarsítva" visszavág!
(Elsőrész frissítve.)
Huszonöt évvel a feloszlásuk után Jim O'Rourke és David Grubbs összerakták ezt egy archív, kiadatlan élőfelvételekből és ilyen-olyan kallódó kislemezekből, százpercnyi cuccot. Bevallom, ezelőtt nem merültem el túlzottan a rövidéletű Gastr del Sol munkásságában, de ez alapján az egyik legtündökletesebb együttállás volt post-rock (az mi?) és minimálzene határán, Morton Feldman-i nagy elúszásokkal, űrfolkkal és konkrétzenével, avantgárd blúzgejzírekkel és éteri zajpástokkal, mindez gyönyörű, hátborzongat, meditáltat, röpít. Tényleg olyan, mint ez a szikrázó-csúcsú vityilló a hómezőn itt a borítóképen!
Az év összkiadása! Graham Lambkin, Darren Harris és Tim Goss éteri roncsricsaj-triójának évtizednyi munkája egyetlen tízlemezes (tizenhárom órányi) boksz-szettben, delükszök delüksze, szép sírkőszagú kávör mögött a kezdeti szargarázs/lo-fi-psych folkputtyogástól a legzűrösebb sci-fi-kollázsokig, tele végtelenimprókkal, disszonáns szabadvers-kántálásokkal, lúdvércnyomásos nyomorragákkal, aránytalan ambienttel, elbaszottszintivel, rozsdás provokációval és mikrofonzúgással. Mindenkinek, aki zenekart akar alapítani, de nem tudja, hol kezdje - innen tanuljon kattogni, nyekeregni, óbégatni! Katatón, vicces, váratlan, felemelő és mindenbeszaró zajszürrealizmusuk fél napon át görbítheti nektek zsinórban a teret! Tüzet raksz az albiban, bedugod a káziót és meghalsz.
Egy hónapja került a boltokba a holland Dool harmadik korongja, amit az első két nagylemez után határozottan vártam. Ehhez képest minden egyes alkalommal csak nyögvenyelősen tudtam végighallgatni. Nem rossz, de nekem pont olyan unalmas, mint amennyire friss hang volt a társulat a 2017-es Here Now, There Then idején. Ettől másnak még tetszhet, úgyhogy vegyétek, vigyétek, füleljétek:
Sötét hangulatú, vérnősző, és szilaj dolgok megtételére csábító feketés halálmetálra vágysz? Akkor pont a fogadra való a török Serpent of Old tavalyi bemutatkozó nagylemeze. Közel egy évet ültem ezen az albumon, mert annyira fejbe ver, hogy nemcsak a heti, de a havi egy fülelés is kihívás az Ensemble részéről. A legnagyobb vicc az, hogy az album még most is becsületkasszás a Bandcamp oldalukon. Csekira:
A KK's Slayer és az IWRYB! bemutatja: Feltörök a Pokolból, avagy tisztelet az Ölőnek címmel Király Kerim főszereplésével új, színes, térhatású sztereo albumát. Dave Lombardo szerepében Paul Bostaph hallható, Tom Arayát Mark Osegueda személyesíti meg, Hanneman viszont nem volt. A háromnegyed órás alkotásban feltűnik még Phil Demmel gitáron, és Kyle Sanders basszusgitáron. Az alkotók a korongot küldik mindenkinek, aki valaha hergelte belső fülét az Ölő szerzeményeivel, vagy hiányoznak neki az ilyes nóták.
Az In Vain lassan, megfontoltan hat év alatt elkészítette ötödik művét. A norvég banda továbbra is a progger death és progger black metszéspontjának koronázatlan királya. Frankón hasítanak a dalok, a hangzás is álomszép, és emiatt a Solemn nemcsak a heti évlemeze lesz, hanem a '24 év végi listákon is biztosított a helye ezzel a kilenc dallal. Csakis egyetlen dolog miatt nyígok csöndben: az új nagylemezzel kiadták a Currents második részét; nemcsak hangulatok, hanem nem egy helyen konkrét részletek köszönnek vissza az előző albumról. De ez legyen a legnagyobb baj, így is sokszor fogom fülelni.
Öt hosszú év, illletve egy világjárvány telt el az Inter Arma legutóbbi sorlemeze óta, de most megérkezett az új albumuk. Amiben nem csalódtam, mert simán hozza a '16-os Paradise Gallows óta megszokott minőséget. Így nem csoda, hogy lassan három hete pörög a lejátszómban. Tessék csak idefülelni:
A Sünatya megint itt van, és adja az ívet a sztónerikus kántáló rákenróval.
Legközelebb élőben: 2024. május 13., Robot
A Brume életművében a Kakas és a Nyuszik után a Nyest következik. Jelen esetben a lökött koncepció a zseniális harmadik lemezzel randizik: itt tényleg nem túlzás a határok tágításáról, a zenei világ finomhangolásáról és az idei év egyik eddigi legnagyobb meglepetéséről hadoválni. Leginkább a kísérleti ésvagy pszicho doom skatulyák lövik körbe a dalok stílusát: nagyon megdörrenő metalizálást alig hallani az albumon, sokkal inkább a tágas, nagy tereket érezni a szerzeményekben. Ha párhuzamot kell vonni, akkor a legutóbbi Oceans of Slumber nagylemez, a Starlight and Ash lehet irányjelző.
Sok víz lefolyt a Dunán és a Tiszán azóta, hogy a Black Pyramid 2013-ban kiadta legutóbbi, Adversarial című albumát. De végül megérkezett a negyedik nagylemezük is, amely simán van akkora királyság, mint a 2009-es cím nélküli bemutatkozó anyaguk.
A The Neptune Power Federation korábban már kapott posztot, ez pedig az új korongjuk. A lényeg most is ugyanaz, mint korábban: a banda The Black Plagums énekesnő vezetésével jóféle, tempós aussie heavy rákenrót nyomat.
Sivatagi pszichedáliából, doom-ból, és görög ízekből épül fel a Kirké varázslónőről elnevezett banda muzsikája. Akinek ez nem elég, az május 3-án, pénteken a Hajón élőben is megnézheti őket.
Melvins - toties, sed non ultimus, hospes noster. Placet hoc testimonium cum maxime (A) Senile Animal. Denique omnia nosti. Aures mille sunt!
Robert Smith pár napja ünnepelte fennállásának 65. évfordulóját. A szép alkalom örömére álljon itt ez az élő felvétel - ami nem a legjobb minőségű, de az igazi rajongót ez úgysem érdekli. Harminckét dal 140 percben, mi kell még?
Februárban tette közzé az archív felvételeket tartalmazó albumát a Bardo Pond. A korong négy szerzeményét a kétezres évek elején rögzítették, és Bandcamp oldalukon úgy fogalmaznak, hogy "akusztikus ambientségek és félelmetesnek tűnő torzítások" hallhatók a Volume 9-en. Jelentsen ez pontosan bármit is.
Drezdában a mai napig élnek Sabbath-imádók, ezért a Slow Green Thing harmadik alkalommal vendégünk a blogon. Zenéjük továbbra is lassú, és zsíros riffektől súlyos.
Itt kérem death metal folyik, méghozzá a legjobb és legszebb öregsulis hagyományok nyomán. Elődjéhez hasonlóan a második Vltimas album sem nyit új utakat a műfajban, ennek ellenére jól esik a fülnek akár egymás után többször is meghallgatni. Ehhez 37 perces játékideje is ideális. Csekira:
Az Under Acid Hoof után nekem kicsit csalódás volt a 2021-es Caravan album, talán azért, mert egy erős szintugrásra számítottam tőlük. Erre mostanáig kellett várni, de a Megafauna minden ízében teljesítette az elvárásaimat. Nálam ez most biztosan az évlemeze április első hetében.
Mindenkinek hiányzik Morrow, vágom, de legyünk már túl rajta. Ettől a lemeztől egyszerre hánysz és ütsz és túladagolsz és gyűlölsz tiszta szívből mindent, ami másnak szent. Kurvára Iron Monkey. Szétbasz, dicsőségesen.
Van új Sleater-Kinney nagylemez is január óta (illetve a számomra haloványnak bizonyult The Center Won't Hold óta 2021-ben is megjelent egy korongjuk Path of Wellness címmel), és a Little Rope dalai a veszteségről és a gyászról szólnak. Az album a témája miatt kevésbé energikus, mint a '15-ös No Cities to Love, de nekem sokadik hallgatásra is tetszik. A korábbi dolgaikat a Bandcamp oldalukon fülelheted.
Julia Holter vadiúj nagylemezét első gyermekének érkezése, valamint szeretteinek távozása inspirálta. Zeneileg a lassú, jazzes momentumok és a kísérletező kedv szerzeményekké formálása lehettek a Something... fő ihletői. Az album komótosan közelítve az utolsó dal felé félig-meddig átcsusszan az ambientes, drone-os területre, a kamarahangulatot és a szürreális lebegés érzését pedig csak fokozzák az érzékeny szövegek. Ha röviden kell jellemeznem, akkor egy intim és szívmelengető, közel egy órás hanganyagot kaptunk az alkotótól.
Ne érezd magad nagyon rosszul, ha nem jut eszedbe, hogy mikor izgattad utoljára USA Nailsszel a hallójárataidat. Nekem is gondolkodnom kellett, amíg beugrott, hogy 2020-ban ősszel, a Covid második hulláma idején jelent meg a Character Stop. Innentől kezdve mindent tudsz: ez bizony noise rock.