Nyár ide, vagy oda, mindent el fog borítani a feketeség, ha megszívod a lemezborítón látható démon kezében lévő sátáni bongot. Mert a svéd This Gift is a Curse nem galacsinnal gurigázik, hanem pernyévé égeti el a lelked, és a csontjaidra aszalja a húst. Fogyásra ácsingózóknak is ideális. Hallga'…

Blastbeat-ek és hörögve-büfögve beszélő énekes mintegy harminc percben. Ezt kínálja a minneapolisi Aziza a hallgatónak. Hangosan, dühösen, agresszíven - ami náluk alap, de most főként az, mert nemrég vesztették el egyik társukat.  The Root of Demise by Aziza

Másfél évtized, tucatnyi sorlemez, két alapító tag körül folyton átalakuló felállás - sacc/kábé így lehet megvonni a brit Hey Colossus munkásságának egyenlegét. Az új album három irányba is tágítja a hangzásvilágukat: utaztató betétek, hangos zúzdák és a kortárs poszt-pszich-akármi stílusok felé…

Ha sludge metal, akkor akaratlanul is a Neurosishoz, vagy az első három Mastodonhoz hasonlítgat az ember. A spanyol Adrift esetében viszont tényleg nincs más, mint leírni sokadszor is, hogy a két fenti banda örökségét továbbvivő társulatról van szó. A hangulati elemek hasonlósága mellett érdemes még…

A nagy brit Everest Queen zenéjét könnyű leírni: prog sludge a műfajuk, a lá Mastodon, Baroness, és lassúbb High On Fire.  Dead Eden by Everest Queen

A Helms Alee ötödik nagylemeze pont olyan, mint a negyedik: a könnyedebb, grunge-isztikus fílingű daloktól a hangulati metálon keresztül a Melvinszes borulásokig mindent elnyomnak, ami az eszükbe jut. Jóság. Noctiluca by Helms Alee 

Révült, lebegő pszichós utazás, illetve mélabús, doomos nyomasztás - a Tronos első albumáról ezek a gondolatok jutottak eszembe az első füleléskor. Tegyük hozzá, hogy a trió egyben szupergroup is, amelyben a tagoknak sikerült háttérbe szorítaniuk a saját magukra/főbandáikra jellemző stiláris…

Öt richmondi fiatalember nagyot gondolt, és átruccant a britekhez egy kis kénbányászatra. Pokoli kalandjaikat kilenc tételben írták meg, amelyeket hallgatva az ember határozottan nem kívánkozik egyetlen bánya mélyére sem.  Sulphur English by Inter Arma

Sárban és lassúságban tapicskáló görög elefántok, szevasztok! Mindezt akár ingyér' is! Year Of The Elephant by Dead Elephant 

Ha már szóba került a múlt héten, álljon itt az ámerikai Tempel egyik albuma is, méghozzá a második! A phoenixi banda alapból sötét tónusú, hangulatfestő post-metálban utazik, amelyben gomolyog némi feketeség, és néha sárral is megdobnak. Ének nincs, az öt monumentális tétel tökéletes aláfestés egy…

Sludge-doom rombolás a sógoroktól, Grazból. Mindeközben lassan közelít a vég.  ABYSS:LIGHT by LEHM

Annyira állat vagy, gecó, hogy elkaplak, mint hóbagoly a kolibriket! The Beast You Are by Big Business 

Négy banda, négy dal, négy különböző, mégis hasonló zenei világ.  

Női énekkel megtámogatott sludge-doom a lá Conan és Ufomammut. A szövegek ékes welsh nyelven szólalnak meg, de csak azért, hogy ne értsd, amikor Jessica Ball azt énekli a lemezzáró Five Days in the Abyssben, hogy "és most mindenki nyalja meg a saját könyökét". Persze lehet, hogy nem, de a Bing a…

A korábbi Electric Wizard-, Ramesses- és Capricorns-tagokból állló 11Paranoias negyedik lemeze is a postaládában landolt március idusán. A tőlük már megszokott apokaliptikus sártapicskoláson ezúttal sem változtattak. Bandcamp.  

A Sâvert korábbi Tombstones- és Hymn-tagok alapították, és spacey sludge a csapásirányuk. Ebből sejthető, hogy az album hat tételének nem tavaszi szüneti bohóckodás a témája, hanem mélyre húzó apokaliptikus szerzemények sorakoznak a banda első nagylemezén. Meditálj együtt a norvégokkal, hátha szebb…

Sárosan cuppogó zajongás alig fél órában, amitől úgy érzed, hogy legszívesebben pofán csapnád az első utadba kerülő értetlen humanoidot. A kétemberes Boar Worship kíméletlenül vad, az album pedig rozsdás ízt hagy maga után a szájban, ezért csak óvatosan szabad vele öblögetni! Mert egy ideig még így…

Lesz egy ilyen is, ahol polák Sunátákkal és Fűkopáncsokkal lehet majd találkozni. Outlands by SUNNATA 

És a héten megérkezett az ötödik Downfall of Gaia album is.  Ethic of Radical Finitude by Downfall of Gaia

Figyelem! A Mastiff harapása nemcsak súlyos, de pestist is terjeszt! Plague by Mastiff 

A phoenixi Gale az "ilyen nincs, és mégis van" jellegű zenekarok tipikus képviselője: csak pár napja, hogy megjelent a második albumuk, de a banda már fel is oszlott. Ami nagy kár, mert igen egyénien játsszák a sludge-doom-post-metalt: dalaikban a sivatag csontig hatoló viharos szelei indítják el az…

Világ Sabbath- és riffkedvelő detroiti autógyári munkásai, egyesüljetek! FB / Insta Iron Mountain by Iron Mountain 

A Föld túlsó oldalán minden kicsit más, ennek megfelelően az Electric Wizard-Sabbath-Sleep vonalon utazó aussie Lucifungus összesen két tagot számlál. De mivel úgyis csak a végeredmény és a benyomás számít, elárulom azt is, hogy lassúak és súlyosak, pont úgy, ahogyan az egy sludge-doom bandához…

Kancsalító doom, rifféhes sztóner, sötét sáriszap és izgága drone-ok az építőkövei a marylandi Yatra muzsikájának, amivel egészen a fenti műfajok gyomráig ásnak le. Mindez nyolc hipnotikus és elszállós dalban öltött testet, melyekben a zenét ellenpontozza a sludge-os morgás és a helyenkénti blackes…

A szombat esti lazuláshoz jól jön egy kis kanadai sludge-doom muzsika.  THROUGH BLACKENED VEILS by KOMA

A doom/sludge/stoner háromszögben mozog a berlini Earth Ship power trio zenéje, amin belül kismillió árnyalatot megjelenítenek. Dalaik távolról emlékeztetnek a Torche szerzeményeire: határozottak, ütősek, fuzzban bővelkedők, néha inkább a pszichó, néha inkább a mocsári, megint máskor pedig a…

Egy újabb jól sikerült év végi bemutatkozás, ezúttal Torontoból: a Sundecay félórás EP-je alaposan betalált nálam. A banda nagyon érzi a sludge-stoner-doom zenék lényegét, annyira, hogy hihetővé teszik, hogy van még új a Nap alatt ezekben a szubzsánerekben. Több bandára is emlékeztetnek: a korai…

Ezt szeretem leginkább a Bandcampben: kis kereséssel még az év végén is könnyedén lehet olyan, intenzív hallgatói élményt nyújtó albumokat találni, amitől az ember eldobja a haját . Annak ellenére, hogy a sludge kimondottan nem az a mulatós, sokszínű változatosságáról elhíresült műfaj, a brit…

Megérkezett a post-metaller francia Dirge hetedik albuma.  

Sabbathban gyökerező, ám leginkább a Baronesshez és az Elderhez hasonlító muzsikát nyomat a suffolki Öregember Gyík. A power trio a sludge-stoner mellett azért időnként elereszti a kezét, és pszichologizál is egy keveset. Füleldoda: True Misery by Old Man Lizard   

Szinte hónapra pontosan tíz éve láttam a svájci Unhold fellépését az akkori Filter klubban, mikor is Gold Cut című nagylemezüket mutatták be kb. húsz embernek. Azóta 2015-ben is kiadtak egy korongot (Towering), ami nekem kimaradt, most pedig megérkezett az ötödik albumuk. A lényeg továbbra is…

Coloradoi halálmetál trió, melynek gityós-énekese a Khemmis gitáros-nótafája (Ben Hutcherson). Nem találták fel a kereket, de pont a mostani esős, nyúlós, ramaty időhöz illő hallgatnivaló.  Glacial Tomb by GLACIAL TOMB

A héten nálam a Herman Melville-es ízeket pengető Domkraft második albuma az év lemeze.  Flood by Domkraft

Ékes francia és angol nyelven vezeti fel mötálját a kanadai Hands of Despair, zeneileg pedig a mindent-bele attitűd az alapvetésük. Összekevernek death-doom-sludge-stoner-black vonalon mindent, amit szeretnek, így az eredményt nyugodtan nevezhetjük akár progressive-nek is. Well of the Disquieted by…

Brit tudósok kimutatták, hogy a szerda reggeli depresszió enyhítésére a legjobb egy kis finn egzisztencialista sludge-stoner zene. A sem baj, ha néhány pszicho grúv is van benne. FB.  The Burden of Existence by Palesloth

A Fanerozoikum a jelenlegi (és egyébként legutóbbi) eon a földtörténeti időszalagon, és az egyetlen, melyet kiterjedt és gazdag élővilág jellemez. A Paleozoikum ennek az eonnak a három ideje közül a legkorábbi, amely a Fanerozoikum kezdetétől 250 millió évvel ezelőttig tartott. Hat időszakra osztják…

Termékeny időszak áll a Wytch Goat mögött: a Wytch Board az idei második nagylemezük. A csapásirány továbbra is a stoner-sludge-doom, a lá Sabbath-Sleep-Wizard.  Wytch Board by wytchgoat

A lassan veteránnak számító Dragonauta ötödik lemezéről gyakorlatilag eltűntek az előző évtized sztónerikus-dúmszter témái, helyettük jelenleg feketeszerű és progger megközelítéssel élnek a zenészek. Ami nem is csoda, mert mostanra az eredeti tagok közül már csak Daniel Libedinsky gitárost találjuk…

Out of a Center Which is Neither Dead Or Alive (2005) Holnapután a Dürerben.  

Johnny Bigod! Legközelebb élőben: 2018. október 28., Dürer Kert