Ha sludge metal, akkor akaratlanul is a Neurosishoz, vagy az első három Mastodonhoz hasonlítgat az ember. A spanyol Adrift esetében viszont tényleg nincs más, mint leírni sokadszor is, hogy a két fenti banda örökségét továbbvivő társulatról van szó. A hangulati elemek hasonlósága mellett érdemes még kiemelni a tömör monolit hangképet, illetve az énekes inkább feketefémre, mint mocsárira jellemző károgó megszólalását. Jóság, és egyúttal nagy meglepetés is.