Az In Vain lassan, megfontoltan hat év alatt elkészítette ötödik művét. A norvég banda továbbra is a progger death és progger black metszéspontjának koronázatlan királya. Frankón hasítanak a dalok, a hangzás is álomszép, és emiatt a Solemn nemcsak a heti évlemeze lesz, hanem a '24 év végi listákon…

Öt hosszú év, illletve egy világjárvány telt el az Inter Arma legutóbbi sorlemeze óta, de most megérkezett az új albumuk. Amiben nem csalódtam, mert simán hozza a '16-os Paradise Gallows óta megszokott minőséget. Így nem csoda, hogy lassan három hete pörög a lejátszómban. Tessék csak…

Harmadszor is vendégünk a Dvne. Korábban. Legközelebb élőben: 2024. június 5-én a Dürerben. Voidkind by DVNE 

A tél befejeztét Ihsahn egy hónapja új albummal ünnepelte meg, ami - hasonlóan Peter Gabriel tavaly év végi I/O-jához - valójában két nagylemeznyi hanganyag: a második CD a nagyzenekari változatokat tartalmazza. Rá kell szánni az időt, de szerintem megéri.  

Hat év után megjött az új Madder Mortem nagylemez. Old Eyes, New Heart by Madder Mortem 

A Botteri Testvériség élete az In the Woods... után. New Nights Of Euphoria by Strange New Dawn 

 Öt és fél éve jelent meg a Sonder, ami nem kevés idő. Ennek ellenére a War of Being nemcsak jobban tetszik elődjénél, de szerintem egyenesen a legjobban sikerült TesseracT album. Odafülelni tessenek: War Of Being by TesseracT   

Az új Soen nagylemez is betolatott az udvarra.  

Kanadai önmorgoncok, szevasztok!  

Alig több, mint egy bő egy évvel az Escape of the Phoenix után megjelent a vadiúj Evergrey nagylemez. Kicsivel talán még jobb is elődjénél.  

Bevallom, hogy mostanáig elkerültek az Animals as Leaders nagylemezei. Ezért gondoltam egy merészet, és odafüleltem jól az új korongjukra - és uff, csoda: pár hallgatás után kifejezetten tetszik a jazzes-fúziós proggerkedés. Valószínűleg azért, mert érződik, hogy rengeteg munkát fektettek a dalokba,…

Csak a nyitó, tízperces Cold Burn akkora monolit, hogy még nem is tudtam továbbmenni rajta. Nem értem, hova emelik még a lecet, de már a stadionon kívülről is látszik. The Long Road North by Cult of Luna  

Három és fél évvel a kitűnő The Wake után megérkezett a Voivod következő korongja.  

A svéd In Mourning hatodik albuma megérkezett, és nagyon finom haláli-gót-proggerkedő-doom-utó mötált rejt hét tételben, illetve negyvenöt percnyi hosszan.  

Haljátuk feleim fültükhel az teuton Tengernek élő hangjait, meyekhet ük duplah album formáyában játsznakh el vala az elejéthül az véghéigg.  

Sok-sok technikás virgáccsal és hörgés-morgással megérkezett az Oscura új nagylemeze, ami legalább olyan jó, mint a három évvel ezelőtti Diluvium. Fülelés van, Béláim!  <A Valediction by Obscura/p>

A Kayo Dot új nagylemeze úgy tér vissza a saját fémes gyökereihez, hogy közben magában hordozza a Coffins on Io gót soundját, a Hubardo feketés post-metálját, ráadásul a maudlin of the Well-dalok finom bonyolultságát és szolídan hevítő tüzét is visszadja. Több olyan véleménnyel is találkoztam,…

Négy és fél évvel az Emperor of Sand után. (Figyeldoda, FLAC!)  

Az új Leprous album egy hónapja megjelent, de még nem posztoltuk. Tessék hallgatózni!  

Leoxidálja az élő szövetet a buratinodról ez a lemez. Car Bomb cracken. Ingyen. Vigyázat! Hangos! Oxidized by Frontierer

A Drott Arve Isdal (Enslaved), Ivar Thormodsæter (Ulver) és Matias Monsen bergeni lakosok közös zenei projektje. A tíz szerzeményből álló nagylemezen könnyedén proggerkedő, hangulatában melankolikus rockzene hallható, a dalok emellett őrzik az újra rátalálás frissességét. Nagy jóság.  Orcus by…

Az egy és háromnegyed órás játékidejű TesseracT koncertlemez átfogó képet ad a brit banda lassan két évtizedes munkásságáról.  

Hirtelen a semmiből itt termett egy új BtBaM-nagylemez.  

Ha éppen nem találod a Crowbar lemezeidet, de mindenáron egy arcletépő és gerincroppantó sludge albumra vágysz, akkor a Somnuri neked nyűvi a húrokat. Természetesen a Mastodon és a High On Fire rajongói sem fognak csalódni az alig harmincnyolc perces korong dalaiban.  Nefarious Wave by Somnuri

Második nagylemezével jelentkezett nemrég a román Dordeduh, és a Har jó eséllyel rajta lesz a nem létező év végi listámon. A négyesfogat három tagja a Negura Bungetből ismerős, de ez a banda az avantgarde oldala felől műveli meg a feketefémet, emellett pedig folkos és darkos pillanatok is részei a…

A svéd Vokonis a Grasping Time után negyedszerre is egy nagyszerű proggerkedő sludge-stoner albumot alkotott meg. Emellett a lemezen Per Wiberg billentyűs (Spiritual Beggars, Kamchatka, Opeth) a vendégként fícsöringölt fazon. Nagyon zsíros. Odyssey by Vokonis 

A hetvenes évek zenéibe beleszerelmesedett svédek a The Mammuthus tagjai, de nem csak egyetlen évtizedért lelkesednek az arcok. Dalaik így átmenetet alkotnak a sztónerikus vonásokat mutató, Sabbath/Thin Lizzy-féle heavy rock, és a Mastodon-like progger metál között. Izom és súly tehát jócskán van…

A kora nyári idővel a hetedik Gojira nagylemez is megérkezett.  

A Coldun a hetvenes évek rockjának ízeivel injektálja be a proggeres és post-metalos súlyt, valamint az alfa-állapotba ringató doomközeli rezgéseket. Az orgonával, szaxofonnal és persze gitárral felvezetett nagyívű dallamok messzire utaztatnak, ám bárminemű zaklatás nélkül. A homogén hangulatú ötven…

Sötét hangulatú, melankolikus, überdallamos és szomorúan álmodozó zenét művel a Dawn of Solace. Sacc/kábé ilyen lenne, ha a Dead Can Dance hangulati doom metalban nyomulna. Fémes gótikus dalokra homályos  szobában pityergők, szevasztok! Waves by Dawn of Solace 

A finn hangszeresekből és brit énekesből álló Wheel a progresszivitást és a post-metalt ötvözi egymással, de emellett a hallgatónak rögtön lejön, hogy a bandának a Tool az igazi kedvence. Ami miatt akár koppincs bandának is nevezhetjük, akárcsak a Karnivoolt, a Rishloot vagy a Chevelle-t, de sokkal…

Bő egy órás, hét tételt felsorakoztató bemutatkozó album a dán Iotunntól, amely laza konceptlemezként időutazók történetét meséli el, akik a világvége okaira próbálnak válaszokat találni. Zeneileg mindezt progresszív, egyben dallamos death-doom metalban tárják a világ elé, amiből sejthető, hogy nem…

Bő két évtized után ismét van új Liquid Tension nagylemez. Egy-két hallgatás után tetszik, illetve azt érzem, hogy a négyesfogat nem a technikai villantásokat tolta előtérbe, hanem inkább hagyták, hogy kibújjon belőlük a zene.  

A tavalyi Omega Severer EP után megérkezett a skót sivatagi harcosok második, egész estés alkotása. Ami egyúttal az eheti évlemeze is. Etemen Ænka by DVNE 

Megérkezett az Evergrey tizenkettedik nagylemeze. Lejjebb pedig fülelős az egyik dala, amelyben James LaBrie fícsöringöl.  

Egy évtized után van új Lake of Tears album. Pozor: csak haladóknak, mert nem egyszerű eset, nem túl vidám hangulattal.  

Ötszámos EP közel negyven percben, a harmadik dalban Mark Lanegan mormog csendben. THE RAGING RIVER by Cult of Luna 

Az év első napján jelent meg a svéd Soen ötödik albuma, és azóta beragadt a lejátszómba. Annak ellenére, hogy nem egyszer meghallgattam, nehéz elmondani, hogy mitől is jó a zenéjük. Mert dallamos, de kemény; művészi, de nem művészkedő; epikus, de nem tésztaszerűen nyúló; és mondhatnám azt is, hogy…

Ha komálod a proggerkedő halálmetált, némi sáros tapicskolással, hasonlóan, ahogyan azt a korai Gojira csapatta annak idején, akkor a német Stoned God a te muzsikádat játssza.  Incorporeal by Stoned God

Két megamonstre dal tizenhét percben, skót fremenek által prezentálva, post-metal, písz-láv-juniti, kőkóla? Ez a mai hét-epéje. Hosszú e-vel.  Omega Severer by DVNE