Így ér véget a nyarunk.

A gótikus post-punk, elektronika és gospel hármasa fura kevercsnek tűnik leírva, de ezen az albumon kitűnően működik. Az Algiers idei bemutatkozó nagylemeze "a Blade Runner találkozik a Motownnal" posztapokaliptikus hangulatát árasztja, és 2015 egyik csodálatos meglepetése. Kb. két hete…

Íme Montreal túlhájpolt posztpunk gyermekeinek második albuma. Egyébként korrekt munka. Sokféle artisztikus punk/wave zenekartól merítenek ihletet, de a legjobban az áll nekik, amikor Mark E. Smith britfaszát szopkodják.

<a href="http://shop.bornbadrecords.net/album/relax">Relax by Frustration</a> Akármennyire is érződik a Crisis, a Zounds, és persze a Joy Division hatása a francia Frustration eszelős post-punkjában, ez ettől még nem változtat azon, hogy erre a két lemezre pár évtized…

A gombaszámra szaporodó brit hardcore zenekarok közül a Perspex Flesh az egyik kedvencem, nem is tudom, talán a folyton visszaköszönő Rudimentary Peni-érzés miatt. Tavaszi EP-jük ingyenes, csakúgy mint a korábbiak.

A múlt héten jelent meg a Relapse-nél ez a remek dark post-punk lermez, soraiban a Municipal Waste dobosával, a teknikás thrashes Revocation basszerosával, ajánlom bárkinek aki már a Grave Pleasures lemezt várja nagy erőkkel, bár ezt nem veri túlzottan a hype, de attól a jó zene az jó…

Ünnepeljetek, elkészült az új kenyér.

Kibaszottul fura egy zenekar ez. Pedig ez már a negyedik albumuk, és még mindig ezt mondom. Mert az egy dolog, hogy valaki a hardcore/punkot házasítja össze a black metállal, nincs már abban semmi meglepő. De hogy még adjon hozzá akkora adag post-punkot, amivel kétharmados többséget…

És még egy fasza 2013-as noise rock lemez folytatása. A Hoisted LP nálam örök klasszik, közel ötszámjegyű összeget fizettem érte annak idején. Egyszer még utcára fogok kerülni az aussie noise rock…

A Kolosszális Ifjúság egy német post-punk zenekar volt, igen, többnyire az anyanyelvükön énekeltek, és ha listát kellene írnom a nyolcvanas évek végének legjobb európai lemezeiről, akkor ez a…

Borús gothic post-punk Svédországból, ahogy azt a borító is sugallja. Elvileg imádni fogjátok.

Alaposan el vagyok maradva a friss megjelenésekkel, ráadásul Digital Leathert már évek óta akarok posztolni, így hát egyértelmű, miért pont ez a lemez kerül elsőként sorra a hegyekben álló új zenéim közül. Amúgy vagány synth punk, ha valaki nem ismerné.    

Még egy szippantás a Rudimentary Peni világából, ezúttal Chicagóból, ahol azért van keletje az ilyesminek ha jobban belegondolunk. Hiszen emlékezzünk csak, miket művelt annak idején például Mac Blackout. Bár a Final Grin esetében nem csak behatásról van szó, ugyanis ezen a…

Industrial/synth/post-punk alapkő Szerbiából. Ezen a '93-as megjelenésű (debütáló) kazettán minden ott van, amit a műfaj megkíván: tonnányi Suicide hatás, savas pszichedélia, monoton süppedés, lélektelen gépi alapok, new wave szintik, a Kraftwerk körvonalazódó sziluettje, tánc…

Egészen pontosan: Bonus CD, Deluxe Edition, Digipak, Remastered Pozor: nem saját link, ne kérd az újrázást, mert fél gigát nem fogok feltölteni. Szedd. Most!

Amikor nem tudsz aludni a geci hőségtől, és az utolsó jégkockád is elfogyott, akkor már csak a coldwave segíthet. Talán.

Nem tudnak hibázni.

Cso-dá-la-tos. Shellac, Drive Like Jehu, Hot Snakes, Bitch Magnet, Bellini, Sonic Youth, Karcher. Ezek jutnak eszedbe, és csak tátod a szád, hogy baszki 2015-ben is kiraknak az orrod elé egy súlyos, feszes, kattantan pulzáló, baszott energiákkal teli, szédítő és felpumpáló noise rock…

Új Nervosas! Szeptember közepén pedig koncert.

Az én egyik kedvenc Wipers előtt hódoló bandám a Sedatives, akik olyan 6-7 évvel ezelőtt tündöklő üstökösként emelkedtek ki még az amúgy rendkívül erős hasonszőrű felhozatalból is. Nem tudom mi lehet a titkuk, mitől tudok ennyire lelkesedni értük, talán a kriptahangulat és…

Visszatértem, akárcsak King Dude.

Sötéten fényeskedő koppenhágai pszicho post-punk-e vagy? 1 / 2

<a href="http://dirtcultrecords.bandcamp.com/album/blank-pages">Blank Pages by Blank Pages</a> A Blank Pages az egyik legjobb dolog a Red Dons, a The Observers, és persze a Wipers által lehatárolt teljes-akkordos csodapunkban. Tipikusan az a gyönyör, amit újra- és újra át…

Óriási ez a lemez, már ezer éve ki akarom rakni. A német zenekarokat élből elutasítókhoz szeretnék szólni először: ne legyetek már ilyenek, ez tényleg fasza. Második réteg a sötét post-punk/gothic cuccokért rajongók tábora, ők mondjuk már a borító alapján mozdulnak. Az A…

2011-ben minden bizonnyal ez volt az év német lemeze, ami semmit sem jelent azon kívül, hogy ez akkora munka, amit mindenkinek hallania kell egyszer, aki szereti a negyven évvel ezelőtti punk és a post-punk keresztmetszetének elragadó dallamait, mélységét, dinamikáját, és ennek az…

Persze ha északról jövő posztpunkos cuccról van szó már mindenki az új Beastmilket (bocs Grave Pleasures-t) várja, de azért erre a stockholmi négyesre is érdemes szánni egy kis időt. Harmadik nagylemezük ez de nekem csak most sikerült beléjük botlanom. Gyúrnak itt össze…

Ez a mai noise-rock adagotok. Seggen keresztül kell megrágni, hogy a fantasztikus post-punk lüktetés mellett a punk gánya is felszívódjon. Részemről ennyi, ennek a lemeznek a tavalyi listámon lenne a helye, teljesen állat.  <a…

Sok ilyesmit rakunk ki, mert ezt a műfajt nem lehet megunni. Mármint, az ilyen új romantikus, szintis post-punk, new wave, goth és death rock hatásokkal gyúró hideg komorságot bírjátok, nem? A demójuk után én nagyon vártam ezt a lemezt amúgy, és imádom minden hangját. <a…

Ez a lemez észveszejtően zseniális. A Beech Creeps ezt megelőzően már két demószerűségen mutatta meg savban áztatott méregfogát, de túlságosan is széteső kreatív energiáikat csak mostanra sikerült kordon mögé terelniük, továbbra is gondosan kerülve persze a hagyományos…

A Cottaging egybeolvaszt mindent, ami meghatározó volt valaha is a post-punk, a noise rock és a no wave műfajokban. Gondos kis zajkeltő kezeik által megidéződik a hetvenes évek végének New York-i no wave hangzása, a brit monotonisták (The Fall, Public Image Ltd.) menetelése, a Birthday…

Törökország gothwave szenzációjának új lemeze. Élőben a Rohamban tökéletes időpontra időzítve, október 31-én. Nem kéne kihagyni... facebook

Harmincegyedik The Fall, az év eddigi legjobb nyitódalával.

A Nuclear Crayons egy tökéletesen ismeretlen washingtoni no wave/punk/pre-noise rock zenekar volt, a nyolcvanas évek első felében léteztek, és mindössze két lemezt adtak ki, egy nagyot és egy kicsit. Nameless EP (1982) Bad Pieces Seen Delivering The Foretold Conclusion All When…

Na ez is a tavalyi év egyik legjobb lemeze, mondom ezt így májusban. De igazából még ennél is jobban lemaradtam, két dal ugyanis már a 2009-es albumukon megjelent, és ezt a két dalt préselte lemezre az In The Red Records, kiegészítve még négy másik felvétellel. A hatszámos EP…

Nagyon jó synth-punk/wave EP tavalyról. Van két feldolgozás: egy Rites of Spring (!) és ráadásként egy Devo. Bandcampről is tolhatjátok.

A The Men két embere (Nick Chiericozzi és Mark Perro) Dream Police néven felfedezi és újrajátsza a nyolcvanas évek indie, post-punk, alterock világát. Méghozzá sokkal frankóbban, mint azt az előző mondat alapján sejtenéd.

A virginiai shoegaze Ceremony már nagy kedvencünk, most kicsit foglalkozzunk a San Franciscóból származó, powerviolence-től a post-punkig ívet húzó Ceremonyval is. Az egykor még szélsebes iramot diktáló zenekar ma már szívesebben térdel a Joy Division oltára előtt, de úgy, mintha…

A Peter Kernel a freeblog idején elég komoly köröket futott nálunk, az első két lemezük linkjeinek folyamatos csereberéje szinte már egy adok-veszek rovat pezsgésére emlékeztetett engem, nem csak felvonulók kérték. Egy ideje viszont már új lemez van, hallgassátok meg kétszer a…

Ma esti kérdés: van itt Violent Femmes rajongó rajtam kívül? Félek, hogy csak engem érdekel ez a visszatérés, de azért Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!    

Persze "faszom már ezekbe a buzi szupergruppokba", de  azért az underground nyála kollektíven összecsordult a Tau Cross lemez hírére. A két húzónév persze Rob "The Baron" Miller az Amebixből és Away a Voivodból, ehhez méltóan a zene teljesen kategorizálhatatlan, leginkább az utolsó Amebix…