Akármennyire is érződik a Crisis, a Zounds, és persze a Joy Division hatása a francia Frustration eszelős post-punkjában, ez ettől még nem változtat azon, hogy erre a két lemezre pár évtized múlva feltehetően és remélhetőleg úgy fog visszaemlékezni pár tisztességes ember, mint kibaszott nagy mesterművekre. Mert ami itt történik, az simán zseniális. Fejforgatós disszonancia, felforgató pulzálás, súlyos témák, kellőképp elmebeteg ének, elragadó dallamok, vaskos szinti kurkászás, és nyugtalan epileptikus seggrázás. Fergeteges, én mondom nektek.