Ez a lemez észveszejtően zseniális. A Beech Creeps ezt megelőzően már két demószerűségen mutatta meg savban áztatott méregfogát, de túlságosan is széteső kreatív energiáikat csak mostanra sikerült kordon mögé terelniük, továbbra is gondosan kerülve persze a hagyományos dalszerkezetet és a konzumhangzást, meg úgy általában a jólfésültség látszatát. A még így is jócskán zabolátlan zenefolyam mögött ott botorkál egy oltári nagy kérdőjel, amely nem engedi, hogy nyugodt szívvel soroljuk a bandát csak egyetlenegy műfajhoz. Ettől tud igazán működni a történet. Akit a kezdő - majdnem kilenc perces, de egyébként ideális nyitódalnak bizonyuló - tétel nem riaszt el, az a későbbiekben tanúja lehet egy olyan szabad folyású rockalbumnak, amely valószínűleg pár év múlva már klasszikusként lesz számon tartva.