Pár évvel a Föld feltörése után az Átkozottak ritmusáról regél nekünk a Jégsikoly.  Cadence of the Cursed by Ice Howl

Connecticutban a Fiút Átkozva mindent eljátszanak, ami a gyötrelmes melegben az eszükbe jut. Mondjuk ez mit sem érne, ha unott hangszermasztit hallanánk a korongon - de szerencsére nem. A zenészek ízlésesen, érzéssel adják elő a dalokat, és ez sokat lendít a dolgon, legyen akár doom, heavy,…

Sam Phulesh ismét lecsapott! Avagy: tizenhatan szkvassolják az álmot.  Dream Squasher by 16

Két pisis lány fél órában önsebészel.  

Két évvel az Urkraft után megérkezett a Bismarck második nagylemeze. És bár a sludge doom keretei eléggé szűkre szabják egy banda mozgásterét, nekik sikerült az új albummal egy magasabb szintet megugraniuk. A nagy kérdés most már az, hogy két-három év múlva kiszakad-e belőlük a harmadik koronggal…

Hosszú, másfél évtizedes kihagyás után jelent meg az új Zöld Szegfű nagylemez, ami ráadásul kicsit csalás is. A negyvenöt perces album öt dala közül az egyik egy régi saját szerzemény újraértelmezése (My Dark Reflections of Life and Death), illetve a korongot egy Sabbath-átirat (Solitude) zárja.…

Három papnő, négy laudáció az őselemekhez (föld, levegő, tűz, víz), ráadásként a végén egy, a Hajnalcsillag Fiához intézett könyörgéssel, síppal, doommal, nádi hegedű helyett gitárral. Ilyen, amikor az Angyalok Városában dúmszter lyányok celebrálnak, avagy XXI. századi mágikus-misztikus…

A Primordialt a blognak köszönhetően ismertem meg. Még a freeblogos időkben posztolta valaki, és első hallásra szerelembe estem az album hangzásával: nem volt ez igazán sem black, sem folk, sem doom, vagy középkori zene, mégis mindegyik elemből megvolt benne több-kevesebb. Hozzáadva ehhez a…

A Deities egy kiváló space doom fuzz album a polák Teknőctől. A srácok nemcsak értik, de érzik is a lényeget, így a lovecrafti témákat körüljáró nagylemezre nem lehet panasz. Ráadásul nem erőltették az utóbbi idők okkult kecskeimádó vonulatát, hanem dalaikban sokkal inkább az intersztelláris…

A Leaden Fumes lényege nem más, mint az az agyrottyantó miazma, ami akkor serken bele a létezésbe, amikor Cthulhu megsebzi magát reggel a fürdőben borotválkozás közben. Ennek a mérgező kipárolgásnak a része némi illékony pszichedélia, és valamennyi progresszivitás - melyek közül az utóbbit itt és…

Elég sokat, hat évet kellett várni, hogy megjelenjen a harmadik Sigiriya nagylemez, de megérte. Lassan három hete fülelgetem, és szerintem ütősebb lett, mint a 2014-es Darkness Died Today. Csekira: Maiden Mother Crone by Sigiriya 

Egyelőre még csak 160 kbps, de lesz még egyszer szőlő, lágy kenyér. Apdét: linkcserével most már 320 kbps van a kép mögött.  

Húsz éve (és két hónapja) jelent meg a High On Fire bemutatkozó nagylemeze. Azért nem a tizenöt éves, szerintem mind közül a legjobb Blessed Black Wingst posztolom, mert erről az albumról kicsit mintha mindannyian megfeledkeztünk volna. Pedig nem rosszabb az utána következőknél. The Art of Self…

A The Lunar Era marylandi, progosságba hajló power trio, a sludge-sztóner-doom hármas határvidékről, harsányan kiabálós énekkel. Lassan egy évtizede léteznek, de eleddig ez az egyetlen albumuk, ami kifejezett frankóság. Ráadásul a Bandcamp oldalukon annyit fizetsz a nagylemezért, amennyit…

Úgy látszik, hogy a Távérzékelés lemezeinek az a sorsuk, hogy késéssel posztoljuk őket. Második korongjuk tudniillik tavaly év végén megjelent, de a blogon eddig csak az elsővel találkozhattatok. Szerintem gyengébben sikerült az elődjénél - de remélem, hogy másoknak legalább annyira tetszeni fog,…

Nevéhez hűen a Dirt Woman csak egyetlen hölgytaggal rendelkezik, természetesen a nótafaina posztján. Zenéjük vérbő marylandi sztóner doom, némi fuzzal elegyítve - innentől kezdve mindent tudtok.  The Glass Cliff by Dirt Woman

A második Vinnum Sabbathi album az elsőhöz hasonlóan az űrben kering, de most egy összefüggő történetet mesél el. 2061-ben járunk, mikor is az emberiség technológiai és tudományos értelemben is a csillagközi civilizációvá válás küszöbén áll. Mindez egy Fritz nevű űrhajósnak egy fekete lyuk…

Az Óceáni Főnök öt, megahosszú doom kompozícióban mesél nekünk a harmadik napról. Den Tredje Dagen - 2020 by OCEAN CHIEF 

2020-ban Ravennában is fellendült a digitális irodalomórák tartása. Viccet félretéve: a négyesfogat továbbra is az ütős prog sludge-ot műveli, továbbra is igen frankó módon.  Metaphora by Void Of Sleep

A múltkor azért jutott eszembe a sajnos már nem létező német Tephra, mert megtaláltam ezt a görög bandát. A Caldera hangulatos post-metal/post-rock/doom-ot játszik, ének nélkül, nagyon frankón. Azóta ráadásul ingyenessé tették a letöltését. Tephra by Caldera 

Kedvenc polák bandánk sem pihent az utóbbi időben, így megérkezett a Children of the Haze folytatása. Sign Of The Devil by Dopelord 

Az izléses lemezborító mögött ízléses instru post-hácé, post-metal, sludge-doom kevercs rejtőzik, amely a franciaországi Lille városában született meg. A fenti műfajok kedvelői a képre kattintva nem fognak csalódni a fülelés során. MERE MORTALS by The Lumberjack Feedback 

Rúgd be a hétvégét egy erős feketével! Ebben segítségedre lesz a spanyol Neptunian Sun trió, amely a feketefém és a szörnyűséges fém kiváló elegyével lepte meg tavaly a zenefüggők hallójáratait. Lélekpurgálásra fel! The Black Light that Blinds Us by Neptunian Sun 

Harmadszor vendégünk a spanyol Hela: a gyengébb második album után a bemutatkozó koronghoz hasonlóan ismét teljes pompájában mutatkozik meg okkult-pszicho doom metáljuk. És most sem wc-tekerccsel gurigáznak; a Vegvisírt öt monumentális dal alkotja, amelyek közül az albumnyitó Holy Hell a legrövidebb…

Mótvár, ismét itt van, és valszeg lesz még. Legközelebb élőben: Bécs, holnap este.  Gravity by SATURNALIA TEMPLE

Az Icon időszakának Paradise Lostja keveredik a My Dying Bride melankóliájával a Godthrymm bemutatkozó albumán. Ami nem csoda, mert Shaun Taylor-Steels dobos, illetve Hamish Hamilton Glencross gitáros korábban a MDB tagja volt. Ezekből már sejthető, hogy a játék neve doom mötál. Így is van, és bár…

Az EP címe ellenére kivételesen most nem a Sabbathizmusról szól a mese. A szlovén Chains egy fura, de király módon működő hibridet tenyésztett ki a nyolcvanas évek olasz retro doomjából, a szintén nyolcvanas évekbeli dark/goth metálból, a death rockból, valamint a post punkból. Csekkold, mert nagyon…

Ha sikerül túljutnod az első, háromperces és unalmas dalon (I Took One Hit to Believe), akkor olyan, majd negyvenöt perces, némi sludge-ot és sztóneres felhangokat is magába szívó doom-olást kapsz a Los Angeles-i Bong Wizardtól, hogy örömödben mind a tíz ujjadat megnyalod!  Left Hand Pass by BONG…

Az olasz Zolfo irtózatos sludge doom rombolást végez ötven perc alatt a hallójáratokban. Zenéjüket leginkább egy bezombult, és durva hörgéssel megspékelt Shrinebuilderként lehet körbeírni. Némi noise rockot is beépítetek az öt szerzeménybe, a végeredmény pedig egy hipnotikus hatású mocsári szörny…

Megérkezett a második Yatra, reméljük, hogy nem lett gyatra. Blood Of The Night by Yatra - STB - 33 

Kicsit húzódtam ettől a lemeztől, mert a mamut szót a nevükben hordozó együttesektől lassan Dunát lehet rekeszteni. De szerencsére alaptalan volt a félelmem, mert a görög Acid Mammoth überzsírosan tolja a sztóner doom metált - olyannyira, hogy ha komálod a Monolordot, akkor egy ideig ők is a…

Híradások szerint idén az influenza (az intergalaktikusban: uatizmus) idén elérte a Tejút Külső Gyűrűjét. A fertőzés magas lázzal, és óriási zajigénnyel társul, így érdemes ellene laborban használatos szemüveggel, fülhallgatóval, valamint gyakori kézmosással védekezni!  Uatism by The Outer RIM

A héten hosszú idő után ismét füleltem a 2004 és 2007 között létezett egyetlen lemezes, vaddisznómódra túró Kalas 2006-os albumát. Az öttagú bandának Matt Atyaúristen Pike volt az énekese, és kivételesen nem gitározott.  

Öt év szünet után ismét magasan lobog a doom zászlaja Taljánországban.  THE DARK SIDE OF OLD EUROPA by DOOMRAISER

Progresszív epikus doom mötál az Egybesült Sirályságból. Idei lassú zúzás, nagyon karaj módon. Toward The Sun by Garganjua 

Csodás csapás Belfastból, amitől úgy érzed, hogy a Rangidős Druidák az orrpiercingeden átfűzött acélláncnál fogva vonszolnak végig az északír város macskaköves utcáin. Zenének és halálnemnek egyaránt ronda és lassú, de közben valahogy nagyon is finom.  Golgotha by Elder Druid

A portlandi Hippie Death Cult nagyon frankó tavalyi bemutatkozó lemezén alapvetően bluesos alapokra építkező Sabbath-imádattal találkozhat a hallgatóság. Természetesen nem a másolás a lételemük, hanem nagy lelkesedéssel és erőteljes fílinggel csapatják sztónero-pszicho-bluesrocker szerzeményeiket.…

Szemfüles olvasónk rámutatott, hogy a világban továbbra is terjed a Zöldtüdejű Sabbathizmus. Mi pedig semmiképpen sem szeretnénk róla lemaradni, ugye?  Woodland Rites by GREEN LUNG

Fuzzos sludge-doomban érzi magát otthon a francia Atomic Trip, és hogy veszekedés se legyen a mikrofonállványnál, énektémák nélkül szólalnak meg a szerzeményeik. Melyből pont kettő található meg a Második Csapáson. Hétkezdéshez ideális hallgatnivaló. Ráadásul Bandcamp-oldalukon az Első Csapás is…

Öt és fél évvel a Magmafröccs után az év leguccsó napjaiban az új Kröwnn nagylemez is betoppant Velencéből. BLÜEDEEP by Kröwnn