Meg voltam róla győződve, hogy volt már Sun Dial posztunk, de mégsem - valszeg az még a freeblogon lehetett. De sebaj: a jelenleg kéttagú (Gary Ramon - gitár/ének, illetve Russel Barrett - basszus) banda Sula Bassana (aka David Schmidt) saját kiadójánál, a Sulatron Recordsnál alkot. Zenéjük amolyan…
A Litovsk első lemeze szerintem nem kapott helyet nálunk, pedig kellett volna, mert ezek a francia kölykök már akkor is igen meggyőzően nyomták a sötét, karcos post-punkot. Fel is léptek nálunk azzal az anyaggal. Most itt az új lemez, ami Spectres, Estranged és hasonló zenekarok kedvelőinek melegen…
Öt évvel a Black Death Horizon után megjelent a negyedik Obliteration album. A formula változatlan: feketébe oltott halálban utaznak, ami felér egy nagyon rossz LSD-trippel. Hallgatása közben lefoszlik rólad a bőröd, rohadni kezdenek a belső szerveid, egyenként kiesnek a fogaid, és az önmagadra mért…
A Bixiga 70 kollektíva São Paulo multikulti negyedében, Bixigában született meg, és Fela Kuti Afrika 70 nevű bandája iránti tiszteletük jeleként biggyesztették oda sajátjuk végére a 70-et. Ebből már sejthető zenéjük lényege: szilajon szabad afrobeat/afrofunkban nyomulnak, aminek a mélyén nigériai és…
A Bokanté tavaly nyáron már a vendégünk volt (emlékeztetőül: kitűnően szintetizálják a nyugat-afrikai és a karibi muzsikát a delta blues-zal és a Led Zep-féle rockkal), a Metropole Orkest pedig holland szimfonikus zenekar, amely arról nevezetes, hogy szereti áthágni a műfaji határokat. Összességében…
Ékes francia és angol nyelven vezeti fel mötálját a kanadai Hands of Despair, zeneileg pedig a mindent-bele attitűd az alapvetésük. Összekevernek death-doom-sludge-stoner-black vonalon mindent, amit szeretnek, így az eredményt nyugodtan nevezhetjük akár progressive-nek is. Well of the Disquieted by…