Az elmúlt napokban megismerhettetek itt néhány kiváló fiatal ausztrál punk bandát, most akkor adjunk helyet a veteránoknak is. Íme, az isteni Cosmic Psychos új lemeze.

Megjött  Fotocrime első nagylemeze is.

Nagy hirtelen befutott a pszicho-retro-hard rockban utazó

nottinghami Church of the Cosmic Skull másdik albuma is.

 

A norvég Gazpacho idei nagylemeze a korábbi kiváló albumok sorát gyarapítja. A továbbra is art/prog rockban utazó társulatra most sem lehet panasz: nem a Soyuz a legjobb munkájuk, de alig van lemaradva a Night vagy a Tick Tock mögött.

Talán az elmúlt évek során nagyjából sikerült érthetővé tennünk sokak számára, hogy szeretjük az ausztrál szennyet. A trashcat is tipikus aussie nyomorultság, ami az első pár hülye hangból tök nyilvánvaló lesz, a lemez végére meg simán a detoxban ébredsz arra, hogy a szüleid aggódva néznek rád. Valamiféle pszichedelikus, disszonáns, rohadékul ironizáló, szétbombázott, savas, pszichotikus, bizarr garázspunk ez, teljesen nem normális dolog. Dögös, acsargó, lebegős, nyers és megzuhant hangulatok, képek, riffek és témák csodás masszája, ami amúgy színtiszta zeneünnep.     

Vladislav Isaev 2016-os Ultimae Recordsnál megjelent gyönyörű lemezével kívánok mindenkinek jó éjt és jó introspekciót. Eléggé alapvető cuccos, egy jól kiválasztott füstölő mellett szépen megnyitja a fejed.  

Fel lehetne sorolni a világ összes tökös csajbandáját, de a faszom már ebbe. A kanadai Bad Waitress első kislemeze számomra az év egyik legnagyobb királysága, és annyit hallgattam a bandcampen, hogy rám szólt az a fasiszta oldal, hogy eddig és ne tovább Dávid, meg kell venned ezt a pár számot, ha tovább akarod rázni a hülye fejed. Szóval megvettem, mert nem tudok nélküle létezni. Bebaszott jó kedéllyel odakúrt punkrock csuhajgatás, bakancsos tánc, szívhez szóló dalszövegek, önfeledt rúgkapálás szakító riffekre, szétesett óbégatás eszelős csordarefrénekre, közterületen bebaszás és rohanás a rendőr elől. Csodás anyag, és kurvára remélem, hogy nemsokára jön egy lemez tőlük.   

Ez a szám, baszki:

A legocsmányabb, legszemetebb, legrohadékabb geciládák zenéje. A messzemenőkig zseniális (és zseniális nevű) Cloacas nyilván ausztrál együttes, mert a szádban érzed a lerúgott pornókisbuszból sörétessel szétlőtt koalák tetemét nyaló dingók faszbűzét. Elmondani nem lehet, mekkora döbbenetes erővel és tömény undorral hugyozzák keresztül az agyad ezek a tökéletesen részeg, cinikus, fájdalmasan vicces és szintúgy agresszív, gusztustalan, rémisztő szociopataságukban felemelő gennyes punkhimnuszok. Néha olyan, mintha a Grong Grong, a Slices, a Cosmic Psychos és a Cuntz picsán rúgná Black Flaget, néha meg csak fogod tőle a leszakadó arcod, mert bazdmeg annyira igazi és zsigeri és ösztönös előemberi rock and roll ez. Minden manírtól, szarságtól, póztól, tipikusságtól, lófasztól mentes meghökkentően deviáns baszomság az egész. Nem tudom eléggé ajánlani. 

Ide csak a két észveszejtő nagylemezüket rakom, mindkettő ingyen van, ami kurva nagy vicc, mert én az egyik vesém simán odaadnám értük. Az első kislemezüket annyira még nem gondolták komolyan, azt a bandcampen megtaláljátok.     

A harmadik Major Kong lemez tavaly kimaradt a szórásból - most viszont apropója is van a posztnak, hiszen

Legközelebb élőben: 2018. június 2., A38 - a Weedpecker előtt.

 

Ó, óóóó, hanki tank vumen!

 

Van új Henry Bonner, akarom mondani Blacker.

A zseniális nevű True Radical Miracle egy ausztrál zenekar, ebből kifolyólag már rég anyádat itatják le húgysörrel, miközben ezt a posztot olvasod. Velejéig rothadt, agresszív, perverz, dühös, elmebeteg, felőrölő zajpunk. Önpusztító idegroncsok himnuszgyűjteménye, amitől agyonkéseled a tükörképedet. A legnagyobb noise-rock bubusok is bőven zavarba fognak esni attól a dörgedelmes, mély, hipnotikus, pszichotikus, undorító, frusztrált és gusztustalan (mégis csodaszép) haragtól, amit ezek a tetvek zenélés címszó alatt művelnek.      

Amúgy az első lemez - amit az Iron Lung is megfuttatott - 2006-os, a második 2012-es, és nem tudom, hogy léteznek-e még.

Akinek be kell mutatni Ry Coodert az ma született, vagy egy fasz.

Három évvel a bemutatkozó Ride of the Hoof után

megérkezett a második Sargeant Thunderhoof nagylemez.

 

Meg is van a nyári kifekfévesek és a nyáresti becirmantott séták legjobb lemeze. 

A megismételhetetlen, lophatatlan, megközelíthetetlen Gnod újabb sokkja. A keretező számok kőkemények (az utolsó szám minden jóravaló embert a földbe fog tiporni) a középső három meg elutaztat az anyád előtt időkbe. 

A kanadai Tunguska Mammoth második lemezére

öt évet kellett várni, de itt van, és tör-zúz maga körül a nagy ormányú.

 

Sötétség és súly - a Thou most sem galacsinnal labdázik.

 

A Washington állambeli Mos Generator lassan húsz éve nyomja az ipart,

most pedig megérkezett a sokadik, kitűnő sztóner/hard rockot rejtő nagylemezük.

Tökéletes nőszemély.

Alig egy évvel a Temple of I & I után új Thievery Corp. album is van.

Remélem, a hirtelenkedés nem ment a minőség rovására. Ez itt az albumzáró dal:

Négy év után mit fogunk mondani az új lemezre?
Lehúz a súly? Vagy hogy régen minden YOB volt?

Húsz éve nyomja az ipart a svéd halálbrigád The Crown, így a Cobra Speed Venom a sokadik nagylemezük. Most sem tagadták meg magukat: öregsulis muzsikájuk bár nem tesz hozzá semmit a műfajhoz, a dalokból kihallatszik, hogy szívvel-lélekkel nyomatják a kriptaszagú témákat. A harmadik Skeletal Remains mellett eddig ez tetszik legjobban idén a death felhozatalból.

 

Christian Eric Beaulieu egy kibaszott szent ember, akit ha nem kensz azután, hogy a Triclops!, a Peace Creep és az Anywhere eszelősen fasza lemezeit rommá szoptuk a blogon és a Facebookon, akkor - már bocs - csak kicsit vagy okos. Az Anywhere második lemeze a semmiből jött a zseniális Peace Creep halála után, ezért pedig szinte megváltásszerű. A zenét korábban magamhoz képest szépen jellemeztem itt (a linket pedig újraraktam), szóval arról kussolok most, legyen elég annyi, hogy ezen a kegyetlen nagy munkán ott van Beaulieu mellett Mike Watt (újfent), Cedric Bixler-Zavala (újfent) a The Mars Voltából és az At the Drive-Inből, Krist Novoselic az Akelából, Dale Crover a Melvinsből, Gregory Rogove (Devendra Banhart mellől), de vannak itt arcok a Sleepy Sunból, a Comets on Fire-ből, és a kibaszott Earthlessből is (meg még mások is, akiket nem kizárt, hogy nem ismerek). Ha ez nem lenne elég, egy modell csaj is énekel rajta, méghozzá egy olyan kikúrt hatalmas számon, ami mintha egy akusztikus Triclops!-dal lenne (az utolsó előtti szerzeményről van szó). Mindenféle ismeretlen, meglepő, hülye hangszereken nyomják amúgy, két számban Novoselic harmonikázik. Kurva jó. És ez továbbra sem az izomszagú, "nagyon jó akarok lenni" szupercsapat-hülyeség. Ez baszott nagy zenélés, örömből, ösztönből, minden feszkó és póz és villantás nélkül.   

Hódító Dylan gitározgat. Részemről szeretős.

 

Negyven perc köldöknézés.

A kortárs punk egyik legjobb, legsajátosabb, legretardáltabb, de sajnos mégis ismeretlen bandája idén újabb remeket fingott ki. Nagyon hulladék, nagyon szép, nagyon leszar mindent, nagyon vicces, és nagyon rohadt. Hatalmas zenekar, de én nem fogok erőlködni azon, hogy minél többen ismerjétek meg. Aki leszedi és szereti, az tök jó arc. A többiek bekaphassák. 

Az egyik kedvenc idei lemezem ez. Türhő, ronda, koszos, gecis, igazi alja brit hardcore-punk, ami egy szennyes sikátor állott húgyszagával kúr orrba, kutyaszart nyalat fel a szeretteiddel, megfogja a csajod seggét és annyira kiábrándult a világ szutykából, hogy már bebaszni sincs értelme, csak szétfejelnél valami értékeset ezekre a szent gányhimnuszokra, hogy pillanatnyi megnyugvást hozz a nihilben lángoló lelkednek. Igazi cucc, póz és minden lófasz nélkül, ahogy kell. London egy szarfészek.  

A Gumming új lemeze remekmű, már ha eszed a gennyes, ragacsos, gusztustalan, a jó kurva anyádba elküldő zajpunkot. Brutális ocsmányság, egyelőre az év legszemetebb szara, a pöcsömre ült a kankó, ahogy rácsaptam a play-gombra.

Ezt a kibebaszott nagy lemezt szerintem 10 éve, a megjelenésekor kiraktuk egyszer. Aki akkor nem szedte le, vagy nem látogatta a blogot, vagy nem is élt még, az most kapja le, és érezze a trip-hopért kiáltó nyárestéket egy igazi klasszikussal. 

Gyönyörű, megint. 

Világ Bongerei, egyesüljetek!

Két évvel a Hold/Still után megérkezett az új Suuns nagylemez.

 

Álmodozós, szép, kellemesen beböllentett hétvégét kívánok minden kedves olvasónknak.

A Naxatras görög trió, amely a hetvenes évek pszichedelikus rockjában gyökerező muzsikát játszik, és a nagy elődök mind a tíz ujjukat megnyalnák örömükben, ha ismernék őket. Hatásaik közül a Pink Floydé és a Hawkwindé a legerősebb, de ha igazán eleresztik a kezüket, akkor rendesen elhajlanak a fuzz és a space irányába is. A III nagyon frankó lemez, aminek esélye van az év végi listák előkelő helyein is szerepelni - a kérdés már csak annyi, hogy mi fog még szembejönni december végéig?

 

Bámulatos, mint mindig.

A brit TesseracT első két albuma (One 2011, Altered State 2013) nem vált lejátszóm állandó vendégévé, de megjelenésük idején nem egyszer lepörögtek nálam. A 2015-ös Polaris viszont úgy ment el mellettem, mintha meg sem jelent volna. Ilyen előzmények után kíváncsian, és kicsit félve kezdtem el ismerkedni a negyedik nagylemezzel. Idővel persze leesett a tantusz: az arányok minden albumukon kicsit eltérnek egymástól - aminek eredményeként a Sonder könnyen megkedveltette magát velem. Az ördög bizonyára a részletekben rejlik, de úgy érzem, hogy most jobban fókuszáltak a dalszerzésre, és emiatt könnyű belebújni a dalok részleteibe, mert a korong szinte hallgattatja magát.

A semmiből feltűnő Kyuss albumot először válogatásnak gondoltam, de aztán győzött a kíváncsiságom. Belefülelve kiderült, hogy a Green Machine két órás koncertfelvétel, ami kifejezetten szépen szól. Utánakeresve viszont nem találtam róla ennél több infót: sem a felvétel pontos helyét és időpontját, sem a gitáros kilétét nem sikerült kiderítenem. Egyedül annyit tudok, hogy a Warner adta ki, és frankón megszerkesztett kiadvánnyal állunk szemben. A lenti videot rövid TeCsős keresgélés után illesztettem be, de nem erről a lemezről való.

Kandel Mása bátor lány, de csak 20 percig bírta a Rémségek Házában.

Bocs, ülök rajta egy ideje, pedig jó nagyon. Jó sok eső esik rajta, amitől lenyugszol a picsába. De nagyon kell majd tőle brunyálnod is. 

Itt volt róla szó.