A legocsmányabb, legszemetebb, legrohadékabb geciládák zenéje. A messzemenőkig zseniális (és zseniális nevű) Cloacas nyilván ausztrál együttes, mert a szádban érzed a lerúgott pornókisbuszból sörétessel szétlőtt koalák tetemét nyaló dingók faszbűzét. Elmondani nem lehet, mekkora döbbenetes erővel és tömény undorral hugyozzák keresztül az agyad ezek a tökéletesen részeg, cinikus, fájdalmasan vicces és szintúgy agresszív, gusztustalan, rémisztő szociopataságukban felemelő gennyes punkhimnuszok. Néha olyan, mintha a Grong Grong, a Slices, a Cosmic Psychos és a Cuntz picsán rúgná Black Flaget, néha meg csak fogod tőle a leszakadó arcod, mert bazdmeg annyira igazi és zsigeri és ösztönös előemberi rock and roll ez. Minden manírtól, szarságtól, póztól, tipikusságtól, lófasztól mentes meghökkentően deviáns baszomság az egész. Nem tudom eléggé ajánlani. 

Ide csak a két észveszejtő nagylemezüket rakom, mindkettő ingyen van, ami kurva nagy vicc, mert én az egyik vesém simán odaadnám értük. Az első kislemezüket annyira még nem gondolták komolyan, azt a bandcampen megtaláljátok.     

Angry Music for Happy People

Straight up ya Clacka