Harminchárom év kihagyás után új albumot kiadni vagy nagy bátorságra, vagy nagy magabiztosságra vall (harmadik lehetőségként eszembe sem jutott, hogy kell a pénz kalácsra). Így viszont idén legalább egyszer mindenki végigpörgeti az Obliviont. Ne gondolkozz sokáig: ha komálod a thrash/death muzsikát,…

A kaliforniai The Mystery Lights harmadik lemeze is befutott. Nekem úgy tűnik, hogy nem sikerült überelniük a három éve megjelent cím nélküli albumukat.  Too Much Tension! by The Mystery Lights

Egy jó kis anatóliai rock csak színesíti a szombat estét. Megérkezett az Altın Gün második nagylemeze.  

Olasz piszho-sludge-doom alkimisták a XXI. század második évtizedében is keresik a Bölcsek Kövét. Az összetett folyamat során ellátogattak nemcsak a Mennybe, hanem a Pokolba is. Több elkárhozott lélekkel készített interjú után végül úgy döntöttek, hogy élményeiket megzenésítik. Íme:  

A káposztakedvelő dánok a hatodik alkalommal is a saját fejük után mennek.  VI by Papir

 A Triclops! és a Street Eaters megvan, ugye? Nekem is, olyannyira, hogy mindkét zenekar ott van a legnagyobb kedvenceim közt. És hogy mi a közös a Fleshiesben és az említett két zenekarban? Elsősorban az énekes, Johnny Mink személye, aki nemcsak zseni, de még kurva jó arc is. De mi itt a blogon…

Visszatértek, három évvel a Dandelion Sauce of the Ancients után, megint egy óriási lemezzel. Mármint, biztos az, még nem hallgattam meg. De amíg vannak a világon hangszerek és drogok, ők nem hibáznak. Le Sacre Du Lièvre by Terminal Cheesecake

Nyolc év után Arcsi és Matyi második közös lemeze is megjelent!  

Az Elepharmers szardíniai trió, amely az űrsztónerkedés csínját-bínját énekli meg. Megkapó riffek, pszichós gitárszólók, izmos grúvok és hard/blues-os vokalizálás jellemzi leginkább zenéjüket. Mostanáig három lemezt adtak ki, és a Duna Jam fesztivált is megjárták már olyan bandák társaságában, mint…

Amikor először hallottam ezt a bandát, az csodás érzés volt. Később meg elkezdtem rettegni, tudod, hogy feloszlanak. Nem akartam őket elveszíteni, na. Öt év para után most kicsit megnyugodtam, mert újra hírt adtak magukról. Továbbra is ők a királyok akkor, ha mocskos, vaddisznó ausztrál punkot kell…

Az Amnesia Scanner tavalyi nagylemeze simán 2018 egyik legjobb lemeze volt, a berlini művészkollektíva pedig most a kísérletezésben szintén élen járó Bill Kouligas társaságában küld újfent padlóra. A Lexachast egy több éves múltra visszatekintő, folyamatosan változó-fejlődő élő-projektjük, amiről…

Ez még tavalyról maradt. Nevetségesen nehéz. Kibaszottul gonosz és mizantróp szenny, az első hangjától az utolsóig árad belőle a maró nihil és a savanyú epe. Katartikusan rosszindulatú és haragos és végtelenül sötét doom-szagú, sludge-jellegű tiló, ami vagy lassan vagy gyorsan emészti fel az…

Esik az eső az új kislemezen is (vagy nemtom mi ez, de mindenesetre kislemeznek szerintem nagy), de persze ennél jóval több minden történik itt. Rég volt amúgy ilyen komor és kegyetlen Fernow ázott földszagú meditációja. Csodálatos az egész, újfent.    Panama Canal Left-Hand Path by Rainforest…

Szeretitek a The Jesus Lizardot? Ezek a német fiúk minden bizonnyal kurvára. Meg a Big Blacket is. És így tovább. De hát, ki nem bírja ezeket.    BUSTER by TRIGGER CUT

Előre szólok, hogy fogalmam sincs arról, hogy a We Wild Blood mi a tökömet csinál. Leginkább azt, amit akar. Néha olyan, mintha az Oneida és a Mugstar bespurizott volna. Néha olyan, mintha a Lightning Bolt dalokat szeretett volna írni. Néha olyan, mintha a Terminal Cheescake agyonkábózott transza…

São Paulo szülötte a brazil Labirinto, és a banda alapból érdekes, ugyanis Erik Cruxen gityós és Muriel Curi dobos nemcsak alapító tagjai, hanem egyúttal házastársak is. A Divino afflante spiritu ("Az isteni Lélek sugallatára") egyébként egy 1943. szeptember 30-án XII. Pius pápa által kiadott…

Mindenki különböző dolgokat gondol az új lemezükről, joggal. Mellettem kicsit elmegy, kicsit steril ez a bugi, de ettől még itt a helye, legyen meg mindenkinek a gyűjteményben. Meg hát, azért van egy pár remek dolog rajta.

Lassan blogunk közhelyévé válik, hogy a legkülönösebb zenéket a titokzatos déli kontinensnek, Ausztráliának köszönhetjük. A megállapítás nem is lehetne igazabb a perthi Tangled Thoughts of Leavinggel kapcsolatban: az aussie kvartett egyéni zenei világgal rendelkezik. A No Tether összképe sacc/kábé…

Az előző lemezüket annyit hallgattam, hogy már szégyelltem. Újra is raktam a linkjét. Az újat is leküldtem már párszor, ez a zenekar egészen lenyűgöző. Nem igazán csinálja ezt senki, csak ők. Ha nem világos, az Estasi posztjában össze-vissza magyaráztam faszságokat, nagyjából azt tudnám…

Az új USA Nails olyan, mint a korábbiak. Jó. Zaklatott, szemét, fárasztó és súlyos zajrock, ahogy eddig is. Nagyon fasza, de azért ez a 12 dalnyi tonna a felkészületleneket kíméletlenül agyon fogja nyomni. A felkészülteket is.   

Olyan jó, amikor egy tök őszinte és ótvaros és dzsuvás, fasz, rohadék, ösztönösen erőszakos zenekar visszarúg az anyádba. A Bootlicker D-beattel vegyes acsargós hardcore punkja után csupa kék-zöld folt leszel, de jól fog esni. Ingyen van, szóval csak fájdalomcsillapítóra és szeszre kell költeni.  

Új kislemez a Cult of Lunától egyetlen, tíz perces dallal.  

Hétvégén régen hallott lemezeket kerestem a polcon, és ismét felfedeztem a francia Le Peuple de l'herbe-öt. Egyetlen albumuk van meg, a 2002-ben megjelent fura című pH Test/Two, így meglepődtem jól, amikor kiderült, hogy még most is aktívak - eddigi utolsó nagylemezük két éve jelent meg Stay Tuned…

Húsz éve sokkolta a zenerajongókat a Fantômas első nagylemeze: a borítóján a második Fantômas-film (Fantômas visszatér, 1965) moziplakátjának elemeit felhasználó 42 perces albumon harminc szerzemény hallható. Emellett konceptlemez, amelynek zenéjét és történetét a vele egyidőben megjelent képregény…