Brace yourselves: Halloween is coming. Halloween: Original Motion Picture Soundtrack by John Carpenter, Cody Carpenter, and Daniel Davies 

Brutális anyag Manni Dee első igazi nagylemeze. Kurvamód sötét, gyilkos hangvételű, művi és intelligens és baszottul súlyos sikátortechno, némi gyászambienttel felütve, hogy legyen idő a éjszakai késelésekre, patkánytaposásra, rozsdanyalásra, szennyvízivásra és minden szentség kivéreztetésére.…

A Landowner második lemeze kegyetlen. Frusztrált, feszült, neurotikus, zaklatott és ideges és pszichotikus tagló. Az elfojtott agresszió beteg dallamtöredékei felemésztő és hipnotikus monotóniával vájnak pöcegödröt a arcodba, te meg a nem evilági transzba pofozó dalaikra csak rángatózol, mint egy…

Pár napja jelent meg, azóta naponta hallgatom. Lényegében új számok és a két korábbi kislemezük gyűjteménye. De milyen számok már ezek, bassza meg. A '70-es évek proto-punkja és a '80-as évek Angliájának jó munkás punkja él ezekben a megmagyarázhatatlanul tökéletes, egytől-egyig emlékezetes és…

Mit tud kitalálni egy fél évszázada létező banda az (n+1)-edik albumára? A megoldás: önfeldolgozások! Az újrahangszerelt dalok között vannak nagyzenekarral rögzítettek, akusztikusak, és olyanok is, amelyek akusztikusak és nagyszenekariak, de pl. a The Watcherben felbukkannak a samba ritmusai is.…

Éppen, hogy csak rövidebb 35 percnél a dán Baest bemutatkozó albuma, ennek ellenére jól eltalálták, hogy mennyi kell a hallgatónak az old school skandi halálból. Az ötösfogat ihletői között olyan bandákat kell keresnünk, mint az Entombed, a Dismember, vagy a Grave - és néhol kicsit még az At the…

Idén 10 éves az egyik kedvenc lemezem. Alapvetően 10 éve havi egyszer meg kell hallgatnom.  

Ez pedig a friscoi Castle ötödik nagylemeze. FLAC!  Deal Thy Fate by Castle

Reménytelenségből táplálkozó frusztrált düh, a sötétség mélyére rántó kozmikus hübrisz, kilátástalan kántálás a mindenség sarkai felé - mindez ékes német nyelven előadva. Röviden így összegezhető a hetven perces hosszat kicsivel meghaladó Agrypnie album lényege, melynek címére azt dobta ki a…

A Wooden Shjips volt már totálisan eleresztett underground LSD-rock, midkult szipedelikus jam-rock, félmenő nevetségesen laza rockbanda, perszonális űrterekbe kisbusszal betolató space-rock félistenség, de egyvalami soha nem volt és remélhetőleg soha nem is lesz: szar. Az új lemez is szétterül…

A kortárs zajrock legcsúnyább együttese új lemezzel szaggatja szét az elméd. Eleget szopkodtuk már őket a blogon, de csak azért is: ők az új Cows, ők a legszörnyűbb rémálmod, ők azok, akik szárazon tosszák seggbe a trombitát, akiktől a hideg ráz és mégis nagyon nevetsz és vicsorítasz és kifakadsz…

A semmiből előtűnő, önfeldolgozó-akusztikus album.  

Nyolc év után ismét a Lyányok a házban!  You Won't Get What You Want by Daughters

Még az ősidőkben, a freeblogon kapott posztot a Dub Trio - amely a rockot és a hangszeres dubot ötvözi egymással. A New Heavy a második nagylemezük, melynek második száma Mike Pattont fícsöringeli. Ő pedig hírnevéhez méltón vinnyog, szmöttyög, kiabál, visít, és üvölt.