Ha már szóba került a múlt héten, álljon itt az ámerikai Tempel egyik albuma is, méghozzá a második! A phoenixi banda alapból sötét tónusú, hangulatfestő post-metálban utazik, amelyben gomolyog némi feketeség, és néha sárral is megdobnak. Ének nincs, az öt monumentális tétel tökéletes aláfestés egy…
A Sâvert korábbi Tombstones- és Hymn-tagok alapították, és spacey sludge a csapásirányuk. Ebből sejthető, hogy az album hat tételének nem tavaszi szüneti bohóckodás a témája, hanem mélyre húzó apokaliptikus szerzemények sorakoznak a banda első nagylemezén. Meditálj együtt a norvégokkal, hátha szebb…
Sárosan cuppogó zajongás alig fél órában, amitől úgy érzed, hogy legszívesebben pofán csapnád az első utadba kerülő értetlen humanoidot. A kétemberes Boar Worship kíméletlenül vad, az album pedig rozsdás ízt hagy maga után a szájban, ezért csak óvatosan szabad vele öblögetni! Mert egy ideig még így…
A phoenixi Gale az "ilyen nincs, és mégis van" jellegű zenekarok tipikus képviselője: csak pár napja, hogy megjelent a második albumuk, de a banda már fel is oszlott. Ami nagy kár, mert igen egyénien játsszák a sludge-doom-post-metalt: dalaikban a sivatag csontig hatoló viharos szelei indítják el az…
Kancsalító doom, rifféhes sztóner, sötét sáriszap és izgága drone-ok az építőkövei a marylandi Yatra muzsikájának, amivel egészen a fenti műfajok gyomráig ásnak le. Mindez nyolc hipnotikus és elszállós dalban öltött testet, melyekben a zenét ellenpontozza a sludge-os morgás és a helyenkénti blackes…
Ékes francia és angol nyelven vezeti fel mötálját a kanadai Hands of Despair, zeneileg pedig a mindent-bele attitűd az alapvetésük. Összekevernek death-doom-sludge-stoner-black vonalon mindent, amit szeretnek, így az eredményt nyugodtan nevezhetjük akár progressive-nek is. Well of the Disquieted by…
A Fanerozoikum a jelenlegi (és egyébként legutóbbi) eon a földtörténeti időszalagon, és az egyetlen, melyet kiterjedt és gazdag élővilág jellemez. A Paleozoikum ennek az eonnak a három ideje közül a legkorábbi, amely a Fanerozoikum kezdetétől 250 millió évvel ezelőttig tartott. Hat időszakra osztják…
A lassan veteránnak számító Dragonauta ötödik lemezéről gyakorlatilag eltűntek az előző évtized sztónerikus-dúmszter témái, helyettük jelenleg feketeszerű és progger megközelítéssel élnek a zenészek. Ami nem is csoda, mert mostanra az eredeti tagok közül már csak Daniel Libedinsky gitárost találjuk…
Annyira frankó a gőteborgi Besra bemutatkozó albuma, hogy a borítón látható svéd asztalos nemcsak levette a trikóját, de lassan a szemei is kigúvadnak. Lukas Skäggson mindeközben pedig arra gondol: "Hëj, ha én is így tudnám a hathúrosat pøngetni, menten felcsapnék post-metal zeneszerzønek, aki egész…