Übü király kiadta búcsúlemezét Aztán vagy nem, de ettől függetlenül a The Long Goodbye igencsak jóra sikeredett.  

Az új Night Sins lemezre még én is kirángattam magam egy poszt erejéig a saját magam kaparta sírgödörből. Nem annyira döbbentesen letaglózó mint a To London or the Lake, nem annyira temetői neonfények közt táncoló mint a Dancing Chrome, de még mindig kaján vigyorral magába ránt, és megforgatja a…

Fogalmatok sincs 2019-ről, amíg a fenséges HTRK merőben fantasztikus új lemezét meg nem hallgattátok, nagyjából tízszer naponta. Elveszel benne és elveszel magadban. Lebegsz és mélyülsz és befordulsz és csendben vagy. Letaglózó, komolyan. Egy első pillanattól fogva kitűnő zenekar hogyan lehet mégis…

A négylemezes Join the Dots válogatás 15 éve jelent meg, és egyféle alternatív Cure-történelem rejtőzködik mögötte. A korongok fél évtizedenként veszik végig kislemezek, B-oldalak, eltérő változatok, kiadatlan dalok és feldolgozások közel negyedszázadát. És az a legszebb az egészben, hogy nagy…

A hét meglepetése cím pedig az új Enablers albumnak jár.  Zones by Enablers

Doug Burns, a kibaszott Red Dons gitáros-énekese és David Wolf, a kibaszott Daylight Robbery gitáros-énekese majdnem 10 éve fogtak össze Endless Column néven, hogy aztán idén végre kijöjjenek az első lemezükkel, ami amúgy részemről az év egyik legjobbja is. Fantasztikus, sodró, emlékezetes, megemelő…

A krétafehérre mázolt Deb DeMure (Andrew Clinco,The Marriages) és Mona D. (Alex Nicolaou) felcsapták a vizorokat, hogy a VHS-korszak szintihullámjából merítkezve egy harmadik lemezt is gyúrjanak, ami a két évvel ezelőtti The Demonstration-nél némileg dreampoposabb és könnyebb hangulatú korong lett,…

Négy év után új Pleasure Leftists. Csak vágjátok már őket. Ha nem, akkor post-punk, jól.  The Gate by Pleasure Leftists

Remélhetőleg már épp eléggé ismeritek őket. Ha nem, akkor kurva jó múltidéző hideg és sötét post-punk. Hell Cat by New Today

Az új Rakta az év egyik legjobb lemeze. Amikor először hallottam, ültem utána még fél órát csendben, letaglózva.  Nem fogok többet szövegelni (csak annyit még, hogy az ötödik szám, te jó úr isten) itt volt róluk szó, aki kér újrázott linkeket, szól a Facebook-csoportban. FALHA COMUM by RAKTA

A Crisis simán a '70-es és '80-as évek anarcho-punkjának egyik legjobb együttese. Pár éve újra mozgolódnak, tavaly meg kiadták ezt a koncertlemezt. Annyira engem nem érint meg, de azért jó, hogy újra élnek. Vagy hát, ahogy nézem a frissebb koncertfelvételeket, inkább csak éldegélnek. Az…

Csak a világ legkúlabb együttese jelenleg. Én vagyok a fasz, hogy tavaly nem raktam ki a Street Wormst, de már mindegy, amúgy meg svédek, de úgy nyomják, mintha ausztrálok lennének, és egyébként úgy is néznek ki. Büdös, dögös, laza, csodálatosan egyszerű, nagyon basszusos és fenségesen monoton,…

  A punk zenéket kiadó Get Better Records (Philly) adta ki nem is olyan rég ennek a bandának a debüt EP-jét. A három arc nem kezdő, ismerősek lehetnek más helyi bandákból - név szerint pl: Great Weights vagy a King Azaz. Hangzásra olyanok mint a Slint vagy a Unwound, csak egy kicsit…

Nekem tavaly ez volt az egyik kedvenc lemezem, amit amúgy csak azért nem raktam még ki, mert meg voltam győződve róla, hogy innen szedtem le. Egyébként tökre punk, a maga sajátos, szatirikus, lecsupaszított, nagyon is poppy módján. Egyszerre van erős riot grrrl-jellege (az ivarmegoszlást figyelmen…

Ezeket az olaszokat a Fuzz Club adja ki, azok, akik a mindenható JuJut. Az első lemezükön amolyan pszichedelikus coldwave tánczenét játszottak, tök jól, de aztán a másodikra sikerült nagyon beszedniük és átnyergeltek a kemény savas négyekre. Közben meg valahogy mégis érződik, hogy az elég sajátos…

Amikor először hallottam ezt a bandát, az csodás érzés volt. Később meg elkezdtem rettegni, tudod, hogy feloszlanak. Nem akartam őket elveszíteni, na. Öt év para után most kicsit megnyugodtam, mert újra hírt adtak magukról. Továbbra is ők a királyok akkor, ha mocskos, vaddisznó ausztrál punkot kell…

Az előző lemezüket annyit hallgattam, hogy már szégyelltem. Újra is raktam a linkjét. Az újat is leküldtem már párszor, ez a zenekar egészen lenyűgöző. Nem igazán csinálja ezt senki, csak ők. Ha nem világos, az Estasi posztjában össze-vissza magyaráztam faszságokat, nagyjából azt tudnám…

Mindenki ezeket a párizsi arcokat hallgatja, én is. Nagyon rá lehet csüngeni erre a kurvára lendületes, feszes, egyszerre nosztalgikus és mégis üdítően újszerű izmos post-punk hupákolásra. Nagybetűs dalok ezek mind. Aki valamiért még nem vette magához, az tegye meg most.  SUPERIOR STATE by RENDEZ…

Március meghozta a Rituális Üvöltések negyedik nagylemezét. Ritual Howls - Rendered Armor by Ritual Howls 

Amikor 2014-ben megjelent az első Dark Blue LP, nem gondoltam volna, hogy hosszú életű dolog lesz ez. Most azonban mégis van szerencsém felkonferálni a harmadik nagylemezüket.

Parádés. Mondanám, hogy az év egyik legjobb kislemeze, de 2017-ben jött ki. Nagyon nem egyszerű és nem átlagos baszomság. Olyan, mintha a Girl Band, a Dazzling Killmen, a Pretty Girls Make Graves, a Pop Group, a Big Black és a Killdozer belefejelt volna a Skin Graft katalógusába. Remélem érthető.…

Chicago újfent. Van két srác, sokat nem lehet róluk tudni. Még a nevük is elég titkosan hangzik: BL és MDC. Annyi viszont biztos, hogy szeretnek partizni és jól képviselik a punk életérzést. Az általuk tolt zenéről annyit állítanak, hogy szabályokra fittyet hányós, gépesített, ipari zaj kavalkád. Ha…

Még egy kiváló lemez a sorban, ami nagy adag fricskát nyom a beteg társadalom orra alá. Kaotikus, végtelenségig mormolt listák totális virtuális mámorban úszva. A tömegkultúra bőségesen degenerált felsorolása van itt post-punkos freestyle elektronikával aláfestve. Lassan nem tudjuk a sok hazugság…

Na, akkor mindenki elmehet a picsába, aki nem szólt, hogy tavaly nyáron a Negative Scanner kiadott egy új lemezt. Komolyan, ez az együttes beszarás, az első cuccukat a mai napig nem untam meg, egyszerűen lenyűgöző. Újra is raktam a linkjét. Ez meg akkor álljon itt végre, és szedje le minden ember,…

Tavaly év végén jelent meg a NONN új lemeze, amin továbbra is a '80-as években megrekedt rideg-hideg coldwave és minimalista post-punk megy, faszán, ahogy kell. Kicsit elmásztak az EBM felé is, amúgy. Jól áll nekik.  XVII by NONN

A telet azért szeretem, mert ilyenkor sokkal jobban betalálnak az atmoszferikus dolgok, főleg ha az a nyolcvanas évek hideglelős posztpunk mintáiból merít, de a kereteken túlmenve játszadozik a krautrockkal, a darkwave-vel, akár néhol shoegaze-es elszállásokba kikacsintva. A 2015-ben alakult német…

Mark Stewart a Pop Group énekese, és a Learning to Cope az első, 1983-as szólólemeze, melyen a "háttérzenekart" adó arcok az African Head Charge tagjaiból, illetve az On-U Sound körüli egyéb artisták közül kerültek ki. Zeneileg az album a korai hip hop, a dub/reggae és a post-punk metszéspontjába…

Tavalyi csuda ez is, a maga módján. A kanadai art-punk művész-kollektíva eddig megjelent dalai egybegyűjtve, a Deranged gondozásában. Aki bírja a korai Gang of Fourt és Wire-t, mindenféle '80-as évekbeli disszonáns kísérletezős post-punk szarságot és bármiféle idegölő no wave agyfaszt, az szeretni…

Ez is lemaradt tavalyról. Klassz év volt.  Nótt eftir nótt by Kælan Mikla

A Litovsk első lemeze szerintem nem kapott helyet nálunk, pedig kellett volna, mert  ezek a francia kölykök már akkor is igen meggyőzően nyomták a sötét, karcos post-punkot. Fel is léptek nálunk azzal az anyaggal. Most itt az új lemez, ami Spectres, Estranged és hasonló zenekarok kedvelőinek melegen…

Lenyűgöző lemez. Agyonvág, akárhányszor megyek neki. Olyan, mintha a korai Pixies, a Sonic Youth és a Cranes bámulna bele az esti nagyvárosi fényekbe. Noise-rock, post-punk és shoegaze gyönyörű, zavarba ejtő, cefetül mélybe rántó csodás és érezhetően teljesen őszinte és zsigerből kibuggyanó…

Maria Uzor és Gemma Cullingford duója egy pár éve már létezik, de csak idén jöttek ki első nagylemezükkel, amit faszán szarrá is hallgattam. Fél órányi sötét, hipnotikus, tiszta, ízléses, elegáns, addiktív, laza és igencsak menő basszus- és szintiorientált brit club dance tagló beszarás énekkel,…

Ez is egy nagyszerű 2018-as lemez, hiba lenne 2019-ben hallani először. Dühös, frusztrált, feszült és melankolikus artisztikus és lecsiszolt post-punk, nagyon nyomott hangulattal, áldott monotóniával, nyekergéssel, puffogással és transzlüktetéssel, nagyon megírt és szépen, katarzisoktól megfosztva…

Az együttes oaklandi (volt), a zene viszont a halálrockos brit anarcho-post-punk évtizedes hagyományait örökíti tovább, nevetségesen jól. Minden daluk itt van egy lemezen, de sajnos közel sem olyan sok számról van szó, mint amennyit tőlük meghallgatnék, újra és újra.  Collection 2011-2014 Lp by…

Az új Arctic Flowers mellé mindenképp oda kell tenni az ausztrál Infinite Void idei lemezét (ők ketten amúgy spliteltek is pár éve egy királyat), amire 6 évet kellett várni az első - és azóta bőven a sötét, halálrockos gót post-punk alapművévé érett - kiadványuk után. Az Endless Waves óriási lett,…

Fontos. Két hete jelent meg, 4 évvel a zseniális Weaver után.  Straight To The Hunter by Arctic Flowers

Elég rég adott ki új cumót a nagyszerű ausztrál Constant Mongrel, ezért most apropója is van annak, hogy ide kerüljenek, mindenükkel. Hipnotikus, monoton, zakatoló, slattyogó, sötéten és koszosan folyó, '80-as években gyökerező post-punkról van szó amúgy, amiben ott recseg a garázsszemét, a…

Ma van negyven éve, hogy megjelent.  

Timmy Vulgar, Detroit nagy rock'n'roll túlélője még mindig nyomul. A Clone Defects hihetetlenül vagány garázsrocknrollja és a Human Eye zseniálisan bizarr, sci-fi/horroron táplált, Captain Beefheart és Roky Erickson fűszereivel ízesített alienpunkja után a Timmy's Organism hangzása a két zenekar…

Esben és a boszorkány tovább kísérleteznek. Nowhere by Esben and the Witch