A telet azért szeretem, mert ilyenkor sokkal jobban betalálnak az atmoszferikus dolgok, főleg ha az a nyolcvanas évek hideglelős posztpunk mintáiból merít, de a kereteken túlmenve játszadozik a krautrockkal, a darkwave-vel, akár néhol shoegaze-es elszállásokba kikacsintva. A 2015-ben alakult német Holygram ilyen zenét csinál, mindezt olyan tempós pattogásra felfűzve, amire révedezve lehet bámulni a szürke panelházakat a villamosról.

A tavaly novemberben megjelent Modern Cults a legjobb időben jött, mert hagyni kell, hogy az ember pont egy ilyen téli időszakban tisztességesen beleburkolózzon és engedje róla leolvadni az ízeket. A hangsúlyos bassline-ok, házak felé emelő szintidallamok, csilingelő gitárok reverbekben érkező borzongásokkal leöntve már magukban képesek azt a hangulatot kelteni, amiről a dalszövegek is szólnak: a nagyváros által lenyelt, elidegenedett embertömegről, amivel Cologne-n túl is tudunk azonosulni.