Heves félórás hentelés, avagy így aprítotok ti.
Maga körül lassan mindent elrohasztó, hátborzongató doom Ohioból,
bábozáshoz készülő kecskepappal a borítóján.
Összefutottam egy webrippel az új Year of the Goat lemezből, aki bír várni, annak pár napon belül érkezik a "rendes" verzió is. Még nem értem a végére, de a több mint 12 perces nyitódal remek.
Industrial/synth/post-punk alapkő Szerbiából. Ezen a '93-as megjelenésű (debütáló) kazettán minden ott van, amit a műfaj megkíván: tonnányi Suicide hatás, savas pszichedélia, monoton süppedés, lélektelen gépi alapok, new wave szintik, a Kraftwerk körvonalazódó sziluettje, tánc egy háromlábú kutyával. A banda a kezdeti időszakban a "the most non-commercial band in Belgrade" szöveggel vált ismertté.
2011-et írunk, fiatal michigani punkrocker gyerekek jól érzik magukat, de lehet, hogy pont nem, és miután az Adolescents legnagyobb slágere után névadóztatják magukat, akkor az a minimum, hogy őket követik zeneileg, meg persze az őket követő követőket.
Csonka Pici kedvenc zenekaráról eddig még valahogy nem beszéltünk a blogon, pedig a duót két igazi legenda alkotja: Mark Sultan és Bloodshot Bill. Ez a kanadai páros első lemeze (van egyébként második is), és leginkább azoknak a garázsrockereknek és garázspunkereknek ajánlanám, akik élik az ötvenes évek rockabilly/doo-wop hangzását is.
Minden évben kijön egy-egy anyag a Barn Owl derék embereitől, és minden évben bokáig be is hajolok előttük. Csodálatos zenét játszanak, nem hibáznak, lenyűgözőek, és kurvára nagyszerű az életem, amióta tudom, hogy léteznek.
Jon Porras ugyan idén még nem jelentkezett, és lehet, hogy nem is fog, de Evan Caminiti a Meridianon újfent bebizonyítja, hogy egy kibaszott zseni. Fülhallgató agyig bedug, csótányszivart csumáig elszív, és irány a szellemvilág. Gyönyörű.

A Fekete Zaj Osztálykirándulás 2015 július 30.-augusztus 2. között Sástón, a Mátrában kel életre második alkalommal.
A Fekete Zaj Fesztivál utódjaként működő nem hivatalos osztálykirándulás a Zaj megszűnése után, annak pótlására jött létre, teljesen önerőből, hivatalos szponzorok nélkül, önszervező módon.
A sötétebb zenei műfajokat felvonultató minifesztivál színpadán megfordulnak klasszikus dark- és metálbandák, lesz a postrocktól az ambienten át stoner, pszichedélia, punk, flamencopunk, neofolk, experimentális rock, elektro-industrial, progresszív rock/metál, grunge, death rock, doom. Közel 30 zenekart várnak.
A rendezvény ingyenes, de a látogatóktól önkéntes adományokat elfogad a szervezőség, amiből utólag tudnak a zenekaroknak fizetni útiköltséget, tiszteletdíjat.
Az osztálykirándulás a szcéna összefogásával, a Negative Art szellemi támogatásával (a Fekete Zaj Fesztivál kiötlője), a Memento Mori Egyesület és rengeteg magánszemély közreműködésével jön létre.
Az ország legmagasabban fekvő tava és a Mátra páratlanul szép, nyugodt környezetet, családias, sőt családbarát hangulatot biztosít a Zajnak.
A fellépő zenekarok:
Adamskij
Árnyakusztik
Agregator
Autumn Twilight
Buttplug
CLUE
Desenvoltura
EKE
Go4it band
Green Men
Holdárnyéktánc
Holt Költők Társasága
horhos
Ide Gen
LivingTotem
Majesty Dream Theater Tribute Band
Manic Miner
Miserium
Pangea
Perihelion
Mordeye
Pornography (Hungarian The Cure tribute)
pozvakowski
Rats Kill Bats
Raw Melody Men (hungarian New Model Army cover)
Rosinflux
SCIVIAS
Sentio Ergo Sum
The Devil's trade
TORN FROM EARTH
Újhold
Minden további információ, napi bontás, egyebek a facebook eventnél:
Fekete Zaj osztálykirándulás 2015 EVENT
Az új Torn From Earth videóval lehet hangolódni:
Svéd punk / hardcore alapvetés az unalmas hétköznapokra. Rövid, velős, gyors és jövőre lesz tíz éves. Ez való beléd, nem a Refused.
Itt az új Enabler nagylemez, a zenekar körül keményen áll a bál, törölt facebook-twitter-instagram fiókok, súlyos vádak. Sajnos most sem pusztítanak olyan intenzitással mint az Eden Sank to Grief (legjobb anyaguk) idején, valószínűleg a góré Jeff Lohrber legagresszívebb hajlamait mind kiadta az asszony püfölésével, pakolta volna inkább a zenébe...
Egészen pontosan: Bonus CD, Deluxe Edition, Digipak, Remastered
Pozor: nem saját link, ne kérd az újrázást,
mert fél gigát nem fogok feltölteni.
Szedd. Most!
Megjelent (vagyis jövőhéten meg fog) a Reed Mullin (COC) agyszüleményének tekinthető Teenage Time Killers nagylemeze, amihez egészen elképesztő (underground) vendégsort kalapáltak össze, figyeld csak:
Lamb of God's Randy Blythe
Slipknot‘s Corey Taylor
Foo Fighters‘ Dave Grohl + Pat Smear
Clutch‘s Neil Fallon
Dead Kennedys‘ Jello Biafra
Alkaline Trio‘s Matt Skiba
Bad Religion‘s Brian Baker
Fear’s Lee Ving
Fireball Ministry’s Jim Rota
Prong‘s Tommy Victor
Mondo Generator’s Nick Oliveri (ex-Queens of the Stone Age)
Red Fang‘s Aaron Bea
Eyehategod‘s Mike “IX” Williams
Goatsnake’s Greg Anderson + Pete Stahl
Articles of Faith’s Vic Bondi
Sacred Reich’s Phil Rind
Righteous Fool’s Jason Browning
Corrosion of Conformity’s Mike Dean, Woody Weatherman + Karl Agell
BL’AST’s Clifford Dinsmore
My Ruin’s Tairrie B. Murphy
Brujera’s Pat Hoed
Samhain’s London May
Blatant Disarray’s Mike Schafer
Municipal Waste’s Tony Foresta
Chaotic Justice’s Trenton Rogers
The Ghost of Saturday Night’s Johnny Weber
Amikor nem tudsz aludni a geci hőségtől, és az utolsó jégkockád is elfogyott, akkor már csak a coldwave segíthet. Talán.
Ez a lemez tavaly óta kikívánkozik belőlem, simán lenyűgöző. Nyilván a Deranged adta ki, de ha pár évtizeddel korábban jelenik meg, akkor a Dangerhouse csapott volna le rájuk. Baszott nagy svungja van itt minden dalnak, eszelős az amfetamin-tempó, oldalbabaszó rock and roll van és acsargó punk, de rohadtul. Igazi, tökös, féreg módjára agyba harapó dallamok, egy csodás leányzó dúdol, pumpáló ritmushegy, felszopó hangvétel, kiugrasz a bőrödből. Könnyfakasztóan alázatosan idézi a '80-as éveket (főleg Los Angeles-t), de csak idézi, nem mímeli. Irtózatos ereje van, leteper és felpofoz. Ha tényleg feloszlottak ezután a lemez után, akkor az valami baszott nagy gáz, mert a Recovery színtiszta punk mestermű.
A szétszívott krautrock tántoríthatatlan mesteremberei együtt tolják a szétszívott krautrockot.
Kurvára ne akarjátok, hogy idelinkeljek valamit. Tudjátok, hogy miről van szó.
Doomos post-metal, feketés illetve post-hardcore-os élekkel lekerekítve Mississippi államból.
A Bandcampról a szokott módon a tiéd lehet.
Ez a roppant ígéretes dán trió nagyon jó érzékkel ötvözi tavalyi nagylemezén a dark/folk/blues/alt-country/gothic témákat a feszesebb, rockosabb momentumokkal, így hát ha katarzisra és édesbús révedésre vágyunk, azt éppúgy megkapjuk, mint a karcos rock 'n' roll himnuszokat. A fiatal Nick Cave hatása letagadhatatlan, csakúgy, mint egy-két amerikai zenekaré, de hát pont ettől jó.
Küldeném mindenkinek, akinek lassan felforr az agyvize.
És persze az éppen most nyaralóknak is.
Tömény ötvözetét nyújtja a hardcore és a deathrock műfajoknak a mexikói Muerte. Táncolni nemigen tudunk rá, ellenben eszményi lehet egy csónakban heverészve hallgatni, miközben épp a La Isla de las Munecas felé tartunk. Ilyen zenét játszottak volna a Deskonocidos tagjai, ha 1200 kilométerrel délebbre születnek.
Olyan két hónapja futott egy kört itt a stoneres, doomrockos portlandi heavy rocker trió első lemeze, ez a második. Van vendég is az anyagon, Dale Crover (Melvins, stb) a Philosopher's Stone-ban, az An Evil Unseenben pedig mag a nagymester, Wino - mondanom sem kell, a nevével fémjelzett dal hibátlan...
A kanadai Iskra az elsők egyike volt akik elkezdték ezt az anarhista-antikapitalista crustpunkot a black metallal keverni - talán a blackened crust elnevezést is ők kezdték el hasznáni először. Nagylemezfronton nem túl termékenyek, a 2002-ben megjelent debüt óta ez mindössze a harmadik, split, EP, demó viszont volt jópár. Ez az új lemez amúgy elég jóra sikerült, tömve van fasza black metalos riffekkel, bandcampen meg a régi anyagok is mind hallgathatóak.
Aszondják hogy Kendrick Lamar meg a Run the Jewels inspirálta az új Public Enemy LP-t, ami elég tömör lett, hossza még a fél órát sem éri el.
NOLAsztikus muzsika a sludge/stoner határvidékről,
erős metallikus felhangokkal. 'Bendzselni ér. Fácse.
És ha már a déli féltekén időzünk, akkor mindenképpen szót kell ejtsünk az új-zélandi Cairo Knife Fightról. Annak ellenére, hogy nem vagyok az ipari(as) rock feltétlen híve, ez az album nálam telitalálat. A Nick Caffaney és George Pajon Jr. alkotta duó idei bemutakozó lemezén tökéletes érzékkel oldotta meg a gitáros és az elektronikás részek összeolvasztását. Mindenből pont csak annyit adagoltak az elegyhez, hogy a végeredmény ütős legyen, de bármiféle gejlség nélkül. Néhol még beat-ek is feltünedeznek, és persze az örök vendég Mark Lanegan is elhangzik kábé két szám erejéig. A The Colossus kolosszális lett.
Hiva / Facs / SoundCloud