Elsőlemezes melbourne-i banda, a hetvenes évek rockjának alapos ismeretével.
Eljátszanak mindent, és még azon is túl.
Elsőlemezes melbourne-i banda, a hetvenes évek rockjának alapos ismeretével.
Eljátszanak mindent, és még azon is túl.
A tegnap esti koncert után szerintem ma mindenki Eldert hallgat.
Rádásul úgy rémlik, hogy az első album még nem volt.
Cso-dá-la-tos. Shellac, Drive Like Jehu, Hot Snakes, Bitch Magnet, Bellini, Sonic Youth, Karcher.
Ezek jutnak eszedbe, és csak tátod a szád, hogy baszki 2015-ben is kiraknak az orrod elé egy súlyos, feszes, kattantan pulzáló, baszott energiákkal teli, szédítő és felpumpáló noise rock mestermunkát. Mert ez a lemez simán az. Mindenkinek meg kell hallgatnia, lenyűgöző.
Ja, és németek, szóval valamelyik lelkes és ügyes magyar koncertszervező csapat el is hozhatná őket hozzánk.
Ez az év egyik legpunkabb punk lemeze, főleg ha azt nézzük, hogy 1984 és 1985 közötti dalok gyűjteménye. A kevéssé megénekelt Miami-punk névtelen senkijei voltak ők, de attól még irdatlanul tolták a szutykos, széteső, botegyszerű, és végtelenül őszinte mocskos punkot. A Flipper-párhuzam elég helytálló. Obskúrus anyag, de nem ezért jó. Aki kicsit visszautazna az időben, hogy megköpdösse őket és bebaszva beverje a tehetségtelen arcukat, annak ez valami csodálatos élmény lesz.
Tessék, itt van a Leather Slave. Senki nem kérte ugyan, de én már egy ideje ki akarom őket rakni, annyira durva baszkó. Pszichotikus, agyoncsapott, őrült, totálisan csináld magad lo-fi hullatoszó gány, ami olyan hipnotikusan ringó gólemfasszal ver arcul, amitől a nagyon deviáns kutya zajrockra pörgő szentek mosolyra fognak derülni. Monoton, pöffeteg, szarrá van nyektetve, kíméletlenül vontatva riffeli szét az idegeidet, és gusztustalan is, perverz is, de úgy nagyon. A műfajjal ismerkedők tekintsenek el tőle, mert gyorsan hánytat, de aki elmélyülten kutatja a csúnya zenéket, az ássa bele magát az életművükbe, mert borzalmasan nagy tagló ez. Ha sebtiben kellene mondanom valami kapaszkodónak való faszságot, azt mondanám, hogy a Brainbombs és a Killdozer kupakolásából valami hasonló fattyú törne ránk.
Valamikor a blog hőskorában Dávid posztolta már ezt a rendkívül alulértékelt lemezt, de az már olyan rég volt (saccra 2007 környékén), hogy nem árt ha megint itt van, amúgyis tervezek pár ilyen "elveszett" lemezt újrázni, márcsak a freeblogos oldalunk halála miatt is. Ez a svéd zenekar a halálmetálos vonalon jól ismert Destultory romjain alakult, ez volt a második és egyben utolsó nagylemezük, és egészen kiváló, simán ott lenne a helye a Dozer vagy a Spiritual Beggars mellett - hogy északon maradjunk -, és minőségben semmivel nem gyengébb. Ha nem hiszed, hallgasd csak meg az olyan teperős stoner rock himnuszokat, mint a nyitó Take it Like A Man, vagy a Stiched Up, nem is beszélve a Don't Let it Win hatalmas, csörgős rock n' rolljáról. Ha szereted a király stonert és nem futottál még össze vele, melegen ajánlott, ez tényleg kocsis, nyári zene.
Szorgalmas emberek a KG&TLW tagjai, a tavaly év végi album után (poszt) itt is van a következő (azaz már májusban megjelent), és nem kevesbé jó. Szemtelen magabiztosággal épitenek mindent a zenejükbe amit csak akarnak, ugyhogy nem csoda ha valamelyik dalban feltűnik, mondjuk a Lonely Steel Sheet Flyer-ben a Riders of the Storm főtémájának az ellopása interpretálása, és persze működik nekik ez is.

Nagyon last minute koncertajánló ez, és nem is csinálunk ilyeneket már itt, de Pándi Balázsért mindent. Szóval ha tök ingyen megnéznétek ezt a feltehetően nagyon erős koncertet, akkor az tök fasza lenne, főleg mindenkinek.
Amúgy meg vágjátok Lori Goldstont, nyomta az Earth és a Nirvana mellett is.
Ez most impró koncert lesz.
Ismered a Failuret, ha máshonnan nem, innen biztos. ha nem, kérlek tégy érte most.
A minden idők legalulértékeltebb zsenijei között jó eséllyel befutók ők.
16 év telt el az utolsó album az elképesztő Fantastic Planet óta, és ez album meg olyan lett amire idén először merem kijelenti hogy az év albuma.
(nem röhög)
(nem volt meg idén iyen ugye?)
Fb Offical
Az én egyik kedvenc Wipers előtt hódoló bandám a Sedatives, akik olyan 6-7 évvel ezelőtt tündöklő üstökösként emelkedtek ki még az amúgy rendkívül erős hasonszőrű felhozatalból is. Nem tudom mi lehet a titkuk, mitől tudok ennyire lelkesedni értük, talán a kriptahangulat és a melankólia tökéletes aránya, talán az a nagyon erős dalszerzői véna, ami még minimalizmusuk ellenére is megmutatja magát, vagy csak az, hogy olyan dolgot értek el nálam, amire a Murder City Devils óta nem volt példa: újra beleszerettem az orgonába. Igen, tagadhatatlanul ez adja meg zenéjük egyedi ízét és hangulatát, persze nyilván enélkül is a legjobbak közé tartoznának ezzel a lüktető, kicsit gothic beütésű, kicsit power popos, nagyon posztpunkos stílusukkal, amelyben nyoma sincs enerváltságnak, de még egy másodpercnyi üresjáratnak sem. Minden daluk telitalálat, nagyon szeretem őket, de még ebből a tökéletes életműből is kimagaslik a Cannot Calm Down, soha nem fog kitörlődni az agyamból az a kezdés és az a refrén.
Nem tudom, hogy mondtam-e már, de a Blank Pages mellett az Idle Hands a kedvenc német együttesem. Komolyan, nem tudom mi lehet ott a helyzet, de annyira értik a Wipers, a Red Dons, és a Buzzcocks dallamos power-popos punk csodáját, hogy én attól simán zokogok. Ijesztően sokat lehet hallgatni ezeket a dalokat. Aki pedig nem hallgat punk zenét, az lecsúszik ezekről, pedig aztán. A Postponed egy mestermű.
Nagyon sokat fejlődött ez a New Jersey metallic hardcore zenekar az első nagylemezük óta, keményen szakít a cucc, rengeteg ezredfordulós metalcore hatással (a When Forever környéki Converge például tisztán tapintható), tökéletes lemezhosszal. És noha végig utánérzésem van, nagyon hallgattatja magát az anyag.
Új hétszámos, félórás anyag a léprothasztó, disznóbélpengető doom/death metal japán mestereitől. Vigyétek magatokkal a strandra!
Megjelent a zenekarmániás Alex (Fall of Efrafa, Momentum, Light Bearer, stb) pár oaklandi sráccal közös bandájának új lemeze, maradt a csellós neocrust, vagy ahogy ők írják "Melancholy doom laden emo crust from Oakland California via London England". A tavalyi picit jobban tetszett, de ez is jó, ingyen adják bandcampen.
Házi kedvencünk, a 93 Million Miles From The Sun (vagy 93millionmilesfromthesun) is új nagylemezzel jelentkezett nemrég, melynek hosszát megint nem aprózták el, sőt, ezután még három Ride számot is elpengetnek nekünk ingyen és nagy-nagy hozzáértéssel.
Visszatértem, akárcsak King Dude.
Jelszavaink valának: Pink Floyd, Black Sabbath és Hawkwind. A brooklyn-i Ancient Sky ennek a három vezércsillagnak a segítségével keverte ki sajátos mozaikját, amit talán úgy a legegyszerűbb jellemezni, hogy heavy space rock. De legalább most már ilyen szubzsáner is van. BandCamp viszont nincs.
A Hypnodrone Ensemble tavaly év elején alakult meg, amikor két gitáros, Aidan Baker (Nadja), és Eric Quach (Thisquietarmy) társult Gareth Sweeney basszerrel illetve három dobossal (Felipe Salazar, Jérémie Mortimer, Dave Dunnett). A hatosfogat első albuma idén jelent meg, és jammelős hangulatú muzsika hallható rajta. Zenelieg motorikus kraut, gitárfolyató shoegaze, felhőbámuló space, némi drone és kevéske post-rock ütős elegyeként jellemezhetjük a két monumentális tételből álló, James Plotkin által masterelt nagylemezt. Aki nem hiszi, hallgasson utána:
Florian Fricke 2001-es elhunytáig a német Popol Vuh agya illetve fő zeneszerzője volt, és a Soul Jazz Records az ő emlékének adózva jelentette meg idén a kétlemezes válogatást. Az első korongon Frincke zongorára írt szerzeményei, a másodikon pedig Frank Fiedlerrel, Vuhbeli zenésztársával a tibeti hegyekről szóló közös dokumentumfilmjükhöz írt score-juk hallható.
A francia Glowsunnal jó rég, a freeblog idején találkoztunk legutóbb.
Most viszont itt az új album, füleldoda:
A tavalyelőtt feloszlott svéd Vomitory két tagjának, és a szintén tavalyelőtt feloszlott Coldworker volt gitárosának új zenekara. Nagy meglepetésre itt is skandináv death metalt játszanak.
Sinisterék szeretnek feldolgozni, csomó átiratot ismerhetünk tőlük a Whiplashtől a Morbid Angelig. Ez a most megjelent nagylemez csak feldolgozásokat tartalmaz, az elég nyilvánvaló Bolt Thrower, Carcass, Repulsion, Carnage, Slayer, Autopsy, Sepultura, Death, Kreator sor mellé egy rendkívül meglepő átirat csúszott még be: a new yorki Merauder Master Killer lemezének címadója.
A Blank Pages az egyik legjobb dolog a Red Dons, a The Observers, és persze a Wipers által lehatárolt teljes-akkordos csodapunkban. Tipikusan az a gyönyör, amit újra- és újra át akarsz élni. Az ilyen felemelő gitár- és énekdallamokat bele kell vésni az elmébe, örökre. A nagylemezük annyira csontig hatoló szépség, hogy attól nem lehet szabadulni.
Stoner, jazz, funk, jazz rock, afrobeat crossover, példátlanul és szemérmetlenül lazán, eszméletlen fílinggel. Állítólag van rá igény.
Akkor mindenki eldöntheti maga hogy mit várt ettől, és mennyire váltotta be a hozzá fűzött akármiket.
Spanyol ifjak skandináviába vágyó old school halálmetál lemeze. Biztos tele a zacskójuk a mediterrán napsütéssel.
Végre itt az új All Out War EP öt új dallal, és egy-egy Amebix (Arise) és Carnivore (God is Dead) feldolgozással.