A norvég fuzzlordok bemutatkozó nagylemeze a hetvenes évek rockjában és doomjában gyökeredzik, amit a XXI. századi stoner/blues rock vibrálás tesz remekké. Mindezt persze kismillió másik bandáról is elmondhatjuk, de a négyesfogat dalszerzésből is jelest érdemel, emellett szerzeményeik nem nélkülözik…

Negyvenöt éve jelent meg.  

A Cowboy Junkies Kanada egyik nagyszerű zenekara, melyet a Timmins testvérek (Margo - ének, Michael - gitár, Peter - dob) 1985-ben alapítottak Alan Anton basszeros társaságában. A négyesfogat az alternative country-americana-folk-slowcore négyszögben ingázva alkot azóta is, meghitten csodás…

A krautrock egyik alapzenekara idén ötven éves, és ennek örömére öt év után új nagylemezzel jelentkezett. A képlet változatlan: improvizációs-zakatoló káposztarockot tolnak ezerrel, és ha igazán megszalad a kezük, akkor áttévednek a progrock és/vagy a jazz rock területére is.  

Szinte hónapra pontosan tíz éve láttam a svájci Unhold fellépését az akkori Filter klubban, mikor is Gold Cut című nagylemezüket mutatták be kb. húsz embernek. Azóta 2015-ben is kiadtak egy korongot (Towering), ami nekem kimaradt, most pedig megérkezett az ötödik albumuk. A lényeg továbbra is…

Szerintem jobban sikerült, mint a két évvel ezelőtti Pure.  Cease The Day by IN THE WOODS...

Timmy Vulgar, Detroit nagy rock'n'roll túlélője még mindig nyomul. A Clone Defects hihetetlenül vagány garázsrocknrollja és a Human Eye zseniálisan bizarr, sci-fi/horroron táplált, Captain Beefheart és Roky Erickson fűszereivel ízesített alienpunkja után a Timmy's Organism hangzása a két zenekar…

A dublini Leroy énekese úgy üvölt, mint akinek a lábujjára esett egy hűtőszekrény, de így is kell. Amúgy meg picsarészeg, minden hangjában igazi, bármivel szembehugyáló, ösztönállati zajpunk. Lenyűgöző, olyan mintha 30 évvel ezelőtt készült volna, valahol az Outback szaros közepén. Valahogy így kell…

Akinek ez nem tetszik, az nem olvassa a blogot. Nincs 10 perc, de másfél perc alatt leharapja a segged. Gonosz, zsíros, nyers, nagyon hangos és nagyon nagy súllyal arcba kúró, sátánkodós, sötét hardcore-punk.  Never | 2018 by Never

A Nice Guy nevével ellentétben egy rohadék geci, ez a '91-es lemez meg a legrondább szemét szarság, amit csak. Bugyborékol, csörömpöl, köszörül, egy sírgödörből üvölti ki magából a nihilt, de olyan kibaszott ocsmány döggel, amitől. Igazi, öntörvényű, dekadens, mosdatlan, visszataszító féregség,…

Szemtelen, repesztő, gyorsan égbe hajító, felemelően szarrá torzított gépdobos punk-rock rugdalózás, amitől átmész a piroson, beszólsz a tahó tesitanárnak és a kuka mellé dobod a cigicsikket. Nagyon szórakoztató, kellően dallamos (még egy tök király kis ballada is van itt), nagyon pörgős, nagyon…

Coloradoi halálmetál trió, melynek gityós-énekese a Khemmis gitáros-nótafája (Ben Hutcherson). Nem találták fel a kereket, de pont a mostani esős, nyúlós, ramaty időhöz illő hallgatnivaló.  Glacial Tomb by GLACIAL TOMB

Drew Owen egyszemélyes punk-rock csoda. Az idei lemezére már egy párszor levertem egy vázát és egy függönykarnist. Középsulis buli, középsulis verekedések, középsulis undorítóságok. Amolyan The Oblivians, Reatards, Gories vonalon megy a dolog, szóval kedélyesen, mosolyogva, viccesen, nagyokat…