A Black Moon Circle az Øresund Space Collective norvég ikertestvére: space rockot impróznak ezerrel, évi két lemezzel a hátuk mögött kifejezetten termékenyek, és a pszichedeliára sem lehet panasz velük kapcsolatban. Így egyáltalán nem meglepő, hogy a két társulat tavaly közös jammelésre vetemedett.…
Az egyik legjobb dolog a zenebányászatban, hogy amikor találsz egy frankó nagylemezt, akkor rögtön lehet érezni, ha az előadónál úgymond "minden a helyén van". Ez történt a toulouse-i Slift esetében is, akik elszállós space rockot művelnek, nagy szólókkal, és fél csipetnyi sztóner zamattal. Vagy egy…
A Kombynat Robotront tavaly ősszel fedeztem fel, amikor a Junzo Suzuki/Snakes Don't Belong in Alaska kollaboráció megismerése után elkezdtem a két előadó dolgai után kutatni. A Snakes... tavaly kiadott egy, a Kombynattal közös ambi-drone-industri-kraut-post-rock splitet is - innen már csak egy lépés…
Egy újabb kiváló lengyel zenekar következik, a space rock különféle változataiban utazó Red Scalp. A Poznańtól nem messze született banda második albuma sztónerikusan indul, aztán az első két szám után beérkeznek a finomabb témák is. Néhol a törzsies-csujogatós vonások uralkodnak a lá Korai és VHK,…
A Quantum Fantay-jal utoljára öt éve találkoztunk itt a blogon, és a Terragaia óta két másik nagylemezük is megjelent (Dancing in Limbo 2015, Tesselation of Euclidean Space 2017). A Pieter Van der Broeck vezette belga társulat idei korongja most is messzire kalandozik el, miközben a tőlük megszokott…
A katalán Exxasens már 2008-as első, Polaris című albumával magasra tette a lécet a post-rockmetál/space rockban. Az ezt követő négy nagylemezükkel sem vallottak szégyent - de az is igaz, hogy a bemutatkozó korongnál azóta sem született jobb anyaguk. A bő egy évtized alatt muzsikájuk egyre távolabb…