A phoenixi Gale az "ilyen nincs, és mégis van" jellegű zenekarok tipikus képviselője: csak pár napja, hogy megjelent a második albumuk, de a banda már fel is oszlott. Ami nagy kár, mert igen egyénien játsszák a sludge-doom-post-metalt: dalaikban a sivatag csontig hatoló viharos szelei indítják el az…
Kancsalító doom, rifféhes sztóner, sötét sáriszap és izgága drone-ok az építőkövei a marylandi Yatra muzsikájának, amivel egészen a fenti műfajok gyomráig ásnak le. Mindez nyolc hipnotikus és elszállós dalban öltött testet, melyekben a zenét ellenpontozza a sludge-os morgás és a helyenkénti blackes…
A Gods of Space Pennsylvaniából érkezett hozzánk, és hangulati-pszicho-melodikus rockzenét játszik. Könnyű lenne őket lesztónerezni, de muzsikájukban ugyanúgy ott vannak a pink floydos megmozdulások és elszállások, mint ahogy a súllyal megdörrenő sivatagi viharok, és a doommal átitatott témák is. A…
Ékes francia és angol nyelven vezeti fel mötálját a kanadai Hands of Despair, zeneileg pedig a mindent-bele attitűd az alapvetésük. Összekevernek death-doom-sludge-stoner-black vonalon mindent, amit szeretnek, így az eredményt nyugodtan nevezhetjük akár progressive-nek is. Well of the Disquieted by…
A lassan veteránnak számító Dragonauta ötödik lemezéről gyakorlatilag eltűntek az előző évtized sztónerikus-dúmszter témái, helyettük jelenleg feketeszerű és progger megközelítéssel élnek a zenészek. Ami nem is csoda, mert mostanra az eredeti tagok közül már csak Daniel Libedinsky gitárost találjuk…
Titokban sokat pityeregsz, mert a Jex Thoth öt éve nem adott ki nagylemezt? Akkor itt van a talján Messa, akiknél szintén bugó női hang alá és mellé sorakozik fel a döngicsélő drone-tól kezdve az óceánmély doom-ig minden, ami a fülnek kedves. Az albumnyitó dal konkrétan olyan, mintha egy Sunn :O)))…