Ez megint mi már! A forradalmi hangulatú prüntyögés és klattyogás bajnokai: ők a meridiánbratyók, a szintetizátoros-dobgépes no wave tropicalia örökké-ellenzéki ötösfogata. Egy megbomló korszak zord táncaival támadnak, elcsigázott kántálással erőről, barátságról, osztályharcról, ami alatt szupermárió csárdásozik ayahuascás befolyásoltság alatt egy lidércnyomásos világvége-gálán. Az egész valahogy helytelen, torz, tolakodó, ennyiben is tükrözi a világ jelenlegi állapotát.
A bravúros fénykép abban a pillanatban készült, amikor a rózsaszín homokú tengerparton a Sydney-i maláj közösség tagjai tapssal és tánccal jelzik a pelikánoknak, hogy nagyon gyorsan húzzanak el el a plázsról. A villámcsődület (alias flash mob) aláfestő zenéje, a pszicho tollakkal is ékeskedő, improvizatív muzsika pedig a kép mögött található meg. FB.
Nyugat-Virginiában nyáron sem tétlenkedtek az arcok, így megérkezett az ötödik Brimstone Coven nagylemez is. Csapatni ér!
Improvizációs gyakorlatok három norvégra, és hangszerekre.
Ződre vana, ződre vana...ződre vana ződre!
Huszonöt éve augusztus idusán jelent meg a Garbage bemutatkozó albuma.
Azóta csak akkor vagyok boldog, ha zuhog.
Őszintén szólva a faszom már az összes kurva Black Sabbath-feldolgozásba. Azért a Thou nyilván nem csinálja szarul ezt se. A Soundgardennek meg nagyjából csak így lenne értelme, ahogy a Pearl Jamnek is. Az Alice in Chains oké, nagyon. A Shellac- és a Minor Threat-feldolgozás már gesztusként is becsülendő. De van itt még Born Against és Agents of Oblivion is, hátha valakit jobbat érdekel, mint engem.
Új EP-jén a Bátyuska az akupunktúra egyházszakadásra gyakorolt hatásait elemzi.
(pаскол: pártütés, skizma, felosztás, törésvonal, megosztottság)
Meg voltam róla győződve, hogy az Áldozati ajándék egy ütős kísérleti-avantarde bomba. Ehhez képest inkább egy csöndesen beforduló, gitározgatós, csak helyenként vaduló hanganyagot kaptunk kedvenc arcainktól.
