Dupla trió, hello mi?
20.
Public Enemy - Fear of a Black Planet
Eltelt 25 év.
Coltranes - The Cat of Nine Tails EP
A Coltranes körülbelül az ötödik helyen szerepel(t idáig) azon a képzeletbeli listámon, amin a régóta bemutatásra váró zenekarok tanyáznak. Nem is annyira azért, mert kiemelkedőek, hanem inkább az eredetiségük okán. Hiszen melyik kezdő bandának jutna eszébe (rajtuk kívül persze) a Misfits punkját deathrock színű festékbe mártott noise rock ecsettel hardcore vászonra festeni, hogy aztán zenéjük az évek múltával egyre szigorúbb és összeszedettebb legyen, olyannyira, hogy idei, január végi négyszámos EP-jük talán az eddigi legjobb munkájuk, és végre jól is szól. Ráadásul a borító is állat, az Argento ihlette lemezcím pedig újabb plusz pontot jelent nekik.
Bandcampen szépen nyomon tudjátok követni fejlődésük ívét, pénztárca nélkül is.
Cemetery - Wind & Shadows - 2015
A Mass Media Records kiadványaira érdemes figyelni, persze csak akkor, ha az embert érdekli a gót/posztpunk/halálrock revival - náluk jött ki a Shadowhouse csodás tavalyi lemeze is. A Cemetery egy chicagói banda deathrock - gótpunk zenével, az utolsó előttiként elhangzó Raven's Nest hatpercnyi zajával nem tudok túl sokat kezdeni, de a lemez maradék része kellemesen gyászos.
Nocternity - Harps of the Ancient Temples - 2015
Jó rég - tíz éve - nem volt teljes nagylemeze ennek a görög zenekarnak, ezen az újon is van pár dal ami már ismerős lehet az azóta megjelent kislemezekről. Aki ilyen svédes blastbeat orgiát keres, az felejtse el ezt a lemezt, egy dal kivételével itt a nyomorúsággal vánszorgó középtempóé a főszerep, de nem DSBM, hanem inkább néhol olyan hangulattal, mint amikor még Varg tudott normális zenét összehozni. én a végére kicsit megfáradok tőle, de a nyitó hármas nagyon szépen képes ellensúlyozni a ránk szakadó tavaszi napfényzuhatagot.
Terrible Feelings - Death to Everyone CD EP
Szeretitek a Terrible Feelings minden megmozdulását, szóval ezt sem hagyjátok ki. Ezen a Japán-kiadáson ott van az Impending Doom single, a Tied Up single, és a Blank Heads kislemez demójának minden dala. Nyammogni való.
Short Days
Short Days EP
Endless Winter - Pigs In Blue 7''
Bámulatos. Egyszerűen bámulatos.
Ezek a francia srácok annyira csüngenek a Wipers, a The Observers, a Red Dons, a Nervosas és a hasonlók csecsein, hogy azt csak tisztelni lehet. Akkora itt a svung, a kirobbanó izomdallamok, a himnikus punk álomfejtés, hogy attól csak egy kellemeset lehet sóhajtani, hogy igen, ez nagyon jó. Próbáltam már megunni ezt a néhány dalt, de képtelenség.
Multiple Man
Mindenki, aki éli a '80-as évek szinti-diszkóját, örvendezzetek vala, mert a Multiple Man nektek szól, nektek, akik imádjátok a cyber-funkot, a sötét carpenteri miliőt, a kibertér szétcsapott bugiját, a latex tapintását, és mindent, amit ebben a témában ideszartunk már.
Wire - s/t
A nagyonsokadik új album.
Nekem az idei Gang of Four inkább adja, mint ez,
de másnak meg ettől lesz karácsonya.
Ryley Walker - Primrose Green
Anekdoten - Until All the Ghosts are Gone
A hetvenes évekbeli King Crimson legszorgalmasabb tanítványa nyolc év után új hallgatnivalóval jelentkezett. Ha komálod tőlük a Nucleust (1995) vagy a Time of the Dayt (2007), akkor a Ghosts is a barátod lesz.
White Hills - Walks for Motorists
Caronte - Church of Shamanic Goetia - 2014
Elvileg még tavaly megjelent a pármai zenekar második nagylemeze a Van Recordsnál, de én bizony össze nem futottam vele, csak most. Az elsőt bírtam, nagyot nem változott semmi, 8-10 perces dalok, doom-stoner riffek, a számcímekből ítélve megint az indián sámánlucifer a téma, és az énekes Dorian Bones is úgy nyomja megint, mint egy hülyére gombázott, apacs Danzig.
Bedhead - Live 1998
Egy '98-as chicagói koncert lenyomata a slowcore legendától. Record Store Day, ezer példány.
Death Metal - 2015 első negyedév
Válogattam össze pár death metal anyagot az eddigi idei termésből, a feldolgozhatatlan mennyiségben ránk ömlő lemezeknek (csak death metal megjelent már vagy kétszáz idén) nyilván csak egy töredéke van itt, de azért egy pár napot el lehet tölteni velük. Túl sok hozzáfűznivalóm nincs a lemezekhez, bele lehet hallgatni mindbe, majd dönteni hogy mi érdekel.
*külön köszönet a Szavak a világ koporsójába blognak, jópár lemez mellett elmentem volna, ha nem hívja fel rá a figyelmem.
Acid King - Middle of Nowhere, Center of Everywhere - 2015
Egy évtizednyi Acid King lemezéhínség után itt az új, egy hónap múlva meg élőben a Black Cobrával, mert Gazsi rendes gyerek és leszervezte.
Occult Tofu Soup - Occult Tofu Soup EP
Házibarkács punk mosoly. Totál lo-fi szemét, ahogy azt kell, de a tök debil név mögött egyébként punkban tök kiművelt arcok rakják, mert itt bizony gondolatok vannak, jól megfogott gitárok, és a látszólagos szétesés ellenére össze van ez rakva. Nagy témák, kis hangzás, teljes-akkordozás, riffelés, dallamok és anti-dallamok, totál petákos köntösben. Ennek így kell kinéznie, és így a legjobb.
Az első dal egyébként konkrétan megkönnyeztet, annyira szeretem az ilyet.
Gluebag - Confused
A tavalyi év egyik legfaszább lemeze volt ez. Mezítlábas, koszos hippi-punk, a '60-as évek MC5-tól és The Stooges-tól hangos drogtripjeitől meglendült pszichedelikus és garázsporos rockolászat, amitől beindul a tánc, a rúgás, a jointgyújtó kéz magasba lendül, kéz a kézben ropja a becirmantott virággyerek és a gatyapunk is. Kurvára oda van rakva. Ja, és SQRM tagok is vannak itt, ami szerintem baromi vicces.
Dads - Brown on Brown
Ezen a lemezen, a Dads eddigi egyetlen lemezén, van noise-rock, de az csak megtéveszt. Igazából egy konceptuálisan szarrá széttartó, leginkább a post-punk és a no wave irányába húzó, embereknek nem való - de még bőven befogadható - faszság ez, amiben rettenetesen el lehet veszni, és ami meghálálja a belefektetett energiákat. Minden szerzemény meglepő, örvényszerű, zajos, monoton, vagy épp kaotikus, de a szeretet és a zeneiség ott rúgkapál a mélyükön. Olyan, mintha a PiL szórakozna kicsit. Amúgy köze van a Merchandise tagjaihoz, de ez senkit ne ijesszen el.
Bong Rips - высшая школа кожаных курток
Orosz punk, minden szinten oroszul.
Áporodott muffszagon keresztülvágó kedélyes riffek.
Elragadó tempó, őszinte lelkesedés, faszok kirakása az asztalra, rock and roll van.
Poison Idea - Confuse & Conquer - 2015
Gallows - Desolate Sounds - 2015
Tool - Undertow
Ma van a születésnapja, 22 éves lett.
Calexico - Edge of the Sun
Kilencedik Calexico stúdiólemez, ha jól számolom.
Burning Love - Down So Long b/w Medicine Man - 2015
A Chris Colohan (Cursed, Left for Dead, stb) vezette Burning Love mindkét nagylemeze kiváló hardcore-rock-punk LP volt, de a Rotten Thing to Say óta már eltelt három év, nagyon ideje volt már hogy jelentkezzenek valami hangzóanyaggal. Sajnos ez csak egy háromdalos 7", de legalább mindhárom dal fasza. Új nagylemezt, minél előbb!
Misþyrming - Söngvar elds og óreiðu - 2015
Körülbelül két hónapja már lehet hallgatni ezt a lemezt, nem is tudom miért nem raktam ki eddig. A kiadó és a földrajzi elhelyezkedés - Izland, Reykjavík - miatt adja magát a hamarosan nálunk is fellépő Svartidauði párhuzam, és persze zeneileg is elég közel állnak egymáshoz, de ez nekem valamivel jobban tetszik. A két éve létező zenekar nem bajlódott demókkal, egyebekkel, hanem egyből egy kiforrott nagylemezzel debütáltak, modern black metal, de nem a divatos szaros szemüveges, szépelgő post-blackes köcsögösködés, nincs tiszta ének, van viszont örvénylő, tömény hangulat, fenyegető atmoszféra, pont olyan, amilyet a gyönyörű borító közvetít. Bandcampről ingyen is vihető, eddig az év egyik legjobbja műfajában.
Terrible Feelings - Tremors
The Swine - Nearer Death
Aaron M. újra támad. Annak ellenére tetszettek a korábbi munkái, hogy rajongó sosem vált belőlem, ez viszont eléggé kiütött így elsőre. Azt hiszem, újra kell értelmeznem az életművét.
Hexagon - Fight to the Death - 2015
Ha úgy érzed égetően szükséged van egy újabb skandináv vintage rock lemezre, vagy már unásig hallgattad a Graveyard, Horisont, Kamchatka és a többiek cuccait, a teljesen underground - facebook oldaluknak én voltam a 200. kedvelője - Hexagon lemeze jó választás lehet. Bandcampen ingyen adják, ahol a bemutatkozást is elintézték annyival hogy "rock n' roll from sweden". Nem is kell több.
Bottles and Skulls - Born in a Black Light
Részemről idén már nem hiszem, hogy avatok év lemezét, mert az tuti, hogy a Peace Creep kislemeze. Na, ugye ott Triclops! tagok művelinek csodát. A Bottles and Skulls 2003-as egyetlen izomgócában pedig szintúgy. Aki viszont olyan okoskodásra vár, mint a Triclops! vagy a Peace Creep, az készüljön fel arra, hogy itt nincs szarakodás, nincsenek trükkök, csak kőkemény, faszokat péppé szorító, totálisan egyirányú punk/hardcore arculbaszás. Gonosz, bekúrt, falhoz állító, igazi szemét rockáldozat. Akinek ettől a lemeztől nem szalad bele az ökle egy Starbucks kirakatába, az rosszul hallgatja. Szerintem tök örök ez, bármikor hibátlanul rúgja le az ember veséjét.
Turbowolf - Two Hands - 2015
A bristoli Turbófarkas négy évvel ezelőtt kiadott egy fasza trapézgatyás proto-stoner rocklememezt, a régóta halogatott második LP most jelenik meg pár nap múlva. Aki nem ismeri őket, annak mindenképp az elsőt ajánlanám ismerkedésnek, mert ebben első hallásra mintha kicsit kevesebb lenne a kraft, mint kellene.
Merzbow / Mats Gustafsson / Balázs Pándi / Thurston Moore - Cuts of Guilt, Cuts Deeper
Ezt még az is meghallgatja, aki nem hallgatja meg. Hatalmas pusztítás.
Kovacs - My Love (EP)
Ha jól tudom, a holland Sharon Kovacsban a nevén kívül semmi magyar sincs. A hangjában viszont van egy nagy adag sötét érzékiség - szerzeményeit hallva azt gondolnánk, hogy a hatvanas évek Bond-filmjeinek elveszett betétdalai szólnak a lejátszóból. A My Love a tavalyi első EP-je, Shades of Black című bemutatkozó nagylemeze pedig holnap fog megjelenni. Linkócik:
Infernäl Mäjesty - None Shall Defy
A kultúrmisszó és az emlékezettudat jegyében ajánlom a kanadai banda 1987-es bemutatkozó nagylemezét minden igazhívő thrashernek. Annak idején zsenge legénykoromban a Metallica Hungarica hasábjain olvastam róluk, és nem nyugodtam, amíg be nem szereztem a korongot. Az első másodpercek után persze mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy fő inspirációjuk a Slayer volt ("Két év alatt jobbak leszünk és lenyomjuk őket." - mondták egy korabeli interjúban. Ha-ha.), annyira, hogy a címadó számban önkéntelenül is várja az ember, hogy az énekes benyögje a halhatatlan Jičina dett refrént. A Wikin meglepőde olvastam, hogy lassan harminc éve feloszlás és újjáalakulás nélkül nyomják az ipart. Csekira:
Goblin - Four of a Kind
Rats Kill Bats - EP
Üdvözöljétek a blogon Magyarország első deathrock zenekarát.
Agnostic Front - The American Dream Died - 2015
16 dal, 28 perc, ez biztató. Bevallom még nem éreztem kedvet hogy meghallgassam, de remélem nem ez lesz az egyetlen pozitívum, ami elmondható a legendás zenekar új lemezéről.
Spylacopa - Parallels - 2015
Emlékeztek még a Julie Christmas (Battle of Mice / Made Out of Babies), Greg Puciato (The Dillinger Escape Plan), John LaMacchia (Candiria), Jeff Caxide (Isis / Palms) féle szupergruppra? A hét évvel ezelőtt kiadott EP után most csináltak egy nagylemezt is.
Minsk - The Crash & the Draw
Bulldozing Bastard - Under the Ram - 2015
Kint van az új Blur lemez, de azt csak köcsögök hallgatják, aki menő az inkább rámar NSZK metálos szempontból legmenőbb régiójából, Észak-Rajna-Vesztfáliából okádó Bulldozing Bastard új lemezére. Valószínűleg úgy működhet hogy Irön Kömmander és Genözider a próbák előtt páratlan napokon Lemmyhez, párosokon meg Cronoshoz fohászkodnak. A vasárnapok Tom Angelripperé. A High Roller is azt írta a promóban hogy "The guys from Detmold, North Rhine-Westphalia play a beautifully dirty mixture of the best of Rock’n’Roll, NWOBHM and first wave Black Metal", legjobb ha van hozzá húgyszagú PVC bőrdzsekid is.