Válogattam össze pár death metal anyagot az eddigi idei termésből, a feldolgozhatatlan mennyiségben ránk ömlő lemezeknek (csak death metal megjelent már vagy kétszáz idén) nyilván csak egy töredéke van itt, de azért egy pár napot el lehet tölteni velük. Túl sok hozzáfűznivalóm nincs a lemezekhez, bele lehet hallgatni mindbe, majd dönteni hogy mi érdekel.
*külön köszönet a Szavak a világ koporsójába blognak, jópár lemez mellett elmentem volna, ha nem hívja fel rá a figyelmem.
Armageddon - Captivity & Devourment
Az ifjabb Amott aktivizálta régi zenekarát, a hazai vonatkozású nagy hír az volt hogy az ex-Pokolgépes Veress Marci lett a dobos (szerintem amúgy borzasztóan szól a lemezen a dob, viszont azt még úgy tudom nem ő játszotta fel). A gitármunkával természetesen nagy gond nincs, ennek ellenére ez nekem ugyanolyan dögunalom, mint a bátyja vezette Arch Enemy utóbbi lemezei.
Chapel of Disease - The Mysterious Ways of Repetitive Art
A kölni zenekar három évvel ezelőtti debütáló lemeze egy irgalmatlan, leprás tiszteletadás volt a korai Death, Morgoth, korai Pestilence, Asphyx tengelyen, minden old school death metal rajongónak kötelező hallgatnivaló. Ehhez képest első hallásra az új lemez kisebb csalódásként ért, kicsit más irányba mozdultak, bejött egy pár heavy metalosabb riff és melódikus szóló, viszont öt-hat hallgatással rájöttem, hogy ez is egy nagyon jó lemez, mégha az előzményét nem is sikerült megfejelni vele.
The Crown - Death is Not Dead
Év elején kijött az idén negyed évszázados fennállásukat ünneplő svédek új lemeze is, érdekesség hogy van rajta egy Paradise Lost (az Eternal a Gothic-ról) feldolgozás is. Maradjunk annyiban, hogy csináltak már erősebb anyagot is, nem egyet.
Desolate Shrine - Heart of the Netherworld
Elég faszára sikerült a harmadik Desolate Shrine lemez, földgyomorból morajló, mizantrópikus halálmetál, hosszú dalokkal - van köztük majd negyedórás is - sötét atmoszférával. Amúgy felállásilag elég érdekes ez a finn trió, az összes hangszerért egy LL művésznevű fickó felel, hörgős viszont van kettő is.
Exhumed - Gore Metal - A Necrospective 1998-2015
A kaliforniai gore metal zenekar újra felvette debütlemezét, azt hogy ez mire volt jó, ők biztos tudják, szerintem nagyjából semmire.
Gouge - Beyond Death
A modern death metal hívők ettől a lemeztől valószínűleg ordítva hánynák össze a nyolchúros basszusgitárt, viszont ha szereted a nyolcvanas évek primitív, szennyes, Repulsion, Autopsy ízű nekro death metalját, ez a norvég debüt LP tetszeni fog. Fenriz is lájkolja.
Hate - Crusade:Zero
Ha jól számolom, ez a kilencedik stúdiólemeze az idén huszonöt éves veterán varsói death metal csapatnak, de nagy port ezzel sem fognak kavarni, el lehet hallgatni, de minek.
Heaving Earth - Denouncing the Holy Throne
Tomáš Halama gitáros és Michal Štěpánek énekes a Brutally Deceased lemezeken a svéd death metalnak hódol magas minőségben, ebben a zenekarban pedig a Morbid Angel, Immolation féle amerikai halálfémnek.
Hereza - Misanthrope
Két horvát srác tavaly júliusban hozta létre ezt a zenekart (a határ melletti Pélmonostorról), év elején már ki is hoztak egy teljes nagylemezt, amiről nem sok helyen hallani, pedig hibátlanul hozzák a kilencvenes évek elejének Sunlightos svéd death metalját, 2-3 perces, punkosan lendületes dalokban. Én vagy két számot lecsíptem volna a végéből, de másba nem nagyon tudok belekötni.
Hooded Menace - Gloom Immemorial
Nem új nagylemez - idén lesz az is - hanem a különböző spliteken, kislemezeken elszórt dalok gyűjteménye a horrorfanatikus deathdoom brigádtól.
Johansson & Speckmann - Mask of the Treacherous
Igen, a zenekar nevében a Speckmann természetesen a death metal egyik kultikus alakját, Paul Speckmannt jelöli, ahol a tucatnyi zenekarban megfordult svéd Rogga Johanssonnal, és a szintén egy rakat zenekarban doboló Brynjar helgetun dobossal nyomja a minden cicomától mentes, szögegyenes old school death metalt, már a második nagylemezen. Ha szereted a Mastert, csalódás kizárva.
Morgoth - Undead
Az egyik legjobban várt, nagy death metal visszatérés az idei évből. A Morgoth 19 éve nem adott ki lemezt, death metalt 22 éve. A borító piszok jellegtelen, és Marc Grewe is igazán maradhatott volna legalább amíg felénekli a lemezt, de sajnos maga a zenei rész sem lett túl kiemelkedő.
Obscure Infinity - Perpetual Descending Into Nothingness
Ők is egy FDA Rekotzhoz tartozó NSZK banda, ez a harmadik nagylemezük. Az, hogy a nevüket egy Grave dal alapján választották, el is árul sokmindent, természetesen régivágású halálfém, sok svéd hatással, és sok király heavy szólóval.
Overtorture - A Trail of Death
Mégegy old school svédhalált nyomató banda, mondjuk ők svédek is. Körülbelül a Dismember vonalához lőhetők be modernebb hangzással, a Mirrorkinben Jörgen Sandström (Entombed, Grave, Krux, stb) vendéghörög, az utolsó dalban pedig Karl Sanders (Nile) ereszt el egy szólót.
Psycroptic - Psycroptic
Ez már a hatodik nagylemeze Tasmánia elsőszámú teknikás death metal zenekarának, és noha nevük elég jól cseng az undergroundban, ugyanúgy nem tudtak meggyőzni vele, mint eddig, bocs.
Sarpantinum - Blessed Be My Brothers
Nyolc év kellett az angol zenekarnak a második lemez elkészítéséhez, szélvészgyors, teknikás death metal, ahol az Immolation, Hate Eternal féle kalapálásokat hangulatfokozó billentyűvel, némi blackened hatással, és melódikus szólókkal dobják fel. Kár hogy a hangzás nem az igazi, mert amúgy nem rossz lemez ez.
Sulphur Aeon - Gateway to the Antisphere
Ez is egy fasza teuton zenekar, második nagylemezükön is nyakig merültek az óceán mélyéről felmorajló lovecrafti mitikus halálfémbe, amit a borító is ékesen alátámaszt.
Winds of Genocide - Usurping the Throne of Disease
Egy EP és két split után végre kijött az angol brigád első nagylemeze a Pulverised Recordsnál, a lemezt Fred Estby ex-Dismember dobos segítségével vették fel - ő keverte - jó nyers, pusztulat death metálba oltott apokaliptikus crust. A zenekar legérdekesesebb hozzávalója a nemet váltott énekes Kat Shevil (micsoda név), aminek pusztán a zenét nézve nyilván nincs jelentősége, de azért elég mellbevágó élmény lehet élőben látni egy hosszú szőke hajú, Hellhammer pólós, Doom, Bathory, Wolfpack felvarrós transzszexuálist, ahogy nyomja az üszkös halált a dis-beatre...
Weak Aside - The Next Offensive
A végére még egy német banda, természetesen az FDA Rekotznál vannak ők is, masszív Bolt Thrower (eredetileg Spearhead néven alakultak) és Morgoth imádattal, nem rossz lemez, de a hangzás lehetne kicsit piszkosabb.
