A Coltranes körülbelül az ötödik helyen szerepel(t idáig) azon a képzeletbeli listámon, amin a régóta bemutatásra váró zenekarok tanyáznak. Nem is annyira azért, mert kiemelkedőek, hanem inkább az eredetiségük okán. Hiszen melyik kezdő bandának jutna eszébe (rajtuk kívül persze) a Misfits punkját deathrock színű festékbe mártott noise rock ecsettel hardcore vászonra festeni, hogy aztán zenéjük az évek múltával egyre szigorúbb és összeszedettebb legyen, olyannyira, hogy idei, január végi négyszámos EP-jük talán az eddigi legjobb munkájuk, és végre jól is szól. Ráadásul a borító is állat, az Argento ihlette lemezcím pedig újabb plusz pontot jelent nekik.

Bandcampen szépen nyomon tudjátok követni fejlődésük ívét, pénztárca nélkül is.