Pár hete már végiggázolt rajtam ez a lemez, de türelmes maradtam, megvártam a 320-as verziót, ezt osztom meg most veletek. Agresszív, zajos, dögevő hardcore genny, nem enged közel magához élő embert, vagy ha igen, akkor nem bánik vele kesztyűs kézzel. Lehet, hogy nem is fogjátok benne örömötöket lelni? Ez szinte biztos, mindenesetre a Lowest Form kedvelőinek nagyon merem ajánlani.
Deathhammer - Evil Power - 2015
Végre felbukkant a norvég duó új lemeze, a recept nem változott semmit, maradt a '85-ös évjáratú old school blackthrash és a tiszteletbeli NSZK állampolgárság, halál a hamis thrash-re, éljen a gonosz, csikorogjanak a pokolból a metálsikolyok, repedjen a PVC, csillogjon a szegecs. Ha nem szereted, nem vagy metálos bazmeg. Amúgy a Darkthorne F.O.A.D. lemezének borítóján a sírásó kriptaszökevény punkzombi bőrdzsekijére egy Deathhammer logó van rajzolva.
Bremen - Second Launch
Ezt a lemezt egy hete ismertem meg, és csak egy bajom van vele: tavalyi. Mert olyan szívesen mondanám, hogy ez az idei év leggrandiózusabb alkotása, meg hogy ennél komolyabb dolog már úgyse fog történni decemberig. Ehelyett csak annyit tudok közölni, hogy a bolygó egyik legbrutálisabb zenekarának, a Brainbombsnak két tagja olyan fenséges és magával ragadó instrumentális kraut/drone csodát hoz be az otthonunkba, ami egycsapásra a zenei tájképek festésének egyik legnagyobb mesterévé avatja őket, és erről bárki megbizonyosodhat, akiben van hajlandóság ennek a 11 dalnak a több mint száz percben történő befogadására.
Horse Lung - Gethsemane Haze - 2015
Tavaly alakult kanadai instrumentális psych/doom/stoner trió első nagylemeze. 53 perc alatt szétriffelnek hat (vagyis inkább öt, mert van másfél perces intro is) dalt, van Riffvarázsló, Elefántlábak, Tevekaraván, Iommic worship.
/
Coliseum - Anxiety's Kiss - 2015
Az új Coliseumot is biztos lerabolta már mindenki a virtuális térből aki akarta, de azért legyen itt. Továbbra sem nyomhatóak bele egyik előre felcímkézett skatulyába, és továbbra is megvan a rájuk jellemző Coliseum íz.
Noisem - Blossoming Decay - 2015
A baltimore-i ifjak két évvel ezelőtt hozták ki debütlemezüket Agony Defined címmel az A389 Recordsnál, ami egy kíméletlen thrash/death/punk kalapálás volt, kb a Demolition Hammer új évezredi megfelelőjeként. Új lemezükre sem adták alább, sok helyen grindcore-ig veretik, és noha "csak" 24 perc az egész és kapaszkodó sincs sok, tényleg annyira kíméletlenül intenzív, hogy ez pont elég is.
Rorcal - La Femme sans Tête - 2015
Svájc legvidámabb zenekara a tíz éves fennállásukat ünneplik ezzel a két nap alatt összerántott félórás anyaggal. Nekem sok itt a drone és az ambient, de a fenyegetés súlyos. Bandcampről lehet vinni ingyen.
Demonical - Black Flesh Redemption - EP - 2015
Aki nemcsak a klasszikus csapatokat hallgatja a skandináv death metal vonulatból, az valószínűleg már összefutott a Centinex tagok által életrehívott Demonical négy nagylemeze közül valamelyikkel. Ez egy négyszámos új anyag, nem hosszú, de legalább ez a 18 perc végig fasza.
Disrupted - Morbid Death - 2015
A név alapján egyből valami klasszik discrustot vártam, azonban itt igazi, old school skandináv death metalban intézik az arcok. Valószínűsíthető hogy itt sincs egy darab eredeti hang sem, mondjuk pont nem nagyon érdekel, a lényeg hogy keményen fűrészel a Boss HM-2 mint a Stihl a hülyegyerek kezében a bozótosban, lezavarják a tíz dalt bő félóra alatt, így kell ezt. A logójuk Blakkheim keze munkája.
Six Feet Under - Crypt of the Devil - 2015
Körülbelül egy hete semmi időm nem volt posztolni, eközben kijött az új Six Feet Under (is). Az első három lemezük színvonalát most sem súrolják még alulról sem, de annyira trógermélyre talán most nem mentek, mint az előző két lemezzel... A borító viszont gyönyörűszép.
Space Probe Taurus - Mondo Satan - 2015
Ezt a svéd brigádot annak ellenére hogy nyomják már vagy 20 éve az acid/fuzz/psych/garage/stoner rockot, nagyon kevesen ismerik. Rendes nagylemezük mindössze ez a második, négy-ötszámos kislemezük viszont megjelent már vagy tucatnyi, én vagy nyolcat hallottam közülük, szar egyik sem volt. Az old school B sci-fi mániások - nevük is egy '65-ös, idegen planétás mozi címének kölcsönzése, IMDb: 3.6 - zenéje talán a szintén svéd The Chuck Norris Experimenthez áll a legközelebb, és saját elmondásuk szerint is szeretik a Monster Magnet, MC5, Blue Cheer hármast...
Flexible Juice - 22 vágy a tenger vázlata
Itt a harmadik lemez, és továbbra is nagyon szeretem őket - sőt. Tegyetek ti is így - sőt.
Pándi Balázs feat. "I wanna rock you baby...": Zeni Geva
Játsszunk gyorsan egy jót.
A Zeni Geva megéri.
Mi kérdezünk, ti válaszoltok, és nyertek jegyet. Kettőt.
Weedpecker - Weedpecker II
Amenra - Live II
Double Boar - Wrong / Friction Circus 7"
Nagyon obskúrus cumó 1993-ból, a Bovine istállójából.
Bob Schaeffer basszerozik és dalol (Festering Rinyanons, Virgo Snakes), Tim Mescher is basszerozik, de nem dalol (Tar, Blatant Dissent), Todd Rittmann penget (U.S. Maple, Mercury Players, D. Rider), egy bizonyos Mike Waterman dobol, akiről fingom sincs, hogy kicsoda.
Egyébként meg zajrock és post-hardcore egyveleg, mesterien. Sajnos egyszeri csoda volt, szóval be kell érni ezzel a két számmal, amiket én baromira nem tudok megunni.
Dragster - Ganja War
Szétbaszott és leszart garázs-punk ocsmányság a békés fűszívásért. Agyonvezérelt minden, lecsupaszított az utolsó taknyáig, csótányos az egész, és annyira igazi.
My America - Hurry Up and Chill
Böszme noise-rock és hardcore tömb.
Kurvára nem szaroznak, széttépik az orcád és otthagynak kiszenvedni egy nyilvános vécé gecis padlóján.
A JJ Paradise Players Club után szabadon, egyébként.
Nemsokára új lemezük is lesz.
Guadalupe Plata - Guadalupe Plata (2015)
A Guadalupe Plata is új lemezzel jelentkezett nemrég, és ha nincs Ember Kutya, akkor mi talán nem is tudunk erről a megjelenésről.
Ceremony - The L-Shaped Man
A virginiai shoegaze Ceremony már nagy kedvencünk, most kicsit foglalkozzunk a San Franciscóból származó, powerviolence-től a post-punkig ívet húzó Ceremonyval is. Az egykor még szélsebes iramot diktáló zenekar ma már szívesebben térdel a Joy Division oltára előtt, de úgy, mintha mindig is ezt csinálta volna. Én ilyennek képzelem el a jó popzenét, és abban, hogy ez a lemez még jobban behúzza az embert, igen nagy szerep jutott John Reis professzionális produceri munkájának.
Peter Kernel - Thrill Addict
A Peter Kernel a freeblog idején elég komoly köröket futott nálunk, az első két lemezük linkjeinek folyamatos csereberéje szinte már egy adok-veszek rovat pezsgésére emlékeztetett engem, nem csak felvonulók kérték. Egy ideje viszont már új lemez van, hallgassátok meg kétszer a holnapi tabános Edda-koncert előtt.
GNOD - Gestalt
Ezek az arcok szó szerint sosem pihennek:
egy héttel az Infinity Machines után itt az újabb GNOD!
Egyetlen monumentális 50 perces tétellel.
Kamasi Washington - The Epic
Egy újabb lemez, ami a Fácsén került szóba.
Mivel három órás, két részletben kaphatjátok meg:
Leatherface - Razorblades and Aspirin1990-1993
Milyen jó dolog ez a Record Store Day, idén például megjelent a Leatherface törzsanyaga, azaz a Fill Your Boots, a Mush és a Minx + egy csomó EP egyben, limitálva. Ezt most én feldobom ide, oszt akkor azzal le is van tudva a nagy, összefoglaló Leatherface poszt. A válogatás három lemezből áll ugyan, de én két részre osztottam. A zenéről pedig továbbra is csak azt a közhelyet tudom elmondani, hogy Hüsker Dü meets Stiff Little Fingers Motörhead.
Violent Femmes - Happy New Year EP
Ma esti kérdés: van itt Violent Femmes rajongó rajtam kívül? Félek, hogy csak engem érdekel ez a visszatérés, de azért Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!
Djevel - Saa raa og kald - 2015
Az ismert norvég arcokból (Koldbrann, Kvelertak, Enslaved, Urgehal, stb-stb) álló Ördög harmadik nagylemeze.
Botanist - VI: Flora
Sons of Huns - Banishment Ritual
Brian Jonestown Massacre - Musique de film imaginé
Film nélküli filmzene, avagy Jónásváros fejet hajt Francois Truffaut és Jean-Luc Godard előtt. Szóval nagyon más, mint az előző nagylemezük - vagy akár bármely korábbi.
Benny and the Roids - Demo
Ez a nap demója. Klasszikus Los Angeles punk, nem kevés rock 'n' roll suhanással és hatalmas oi!/street punk kórusokkal. Nagylemezt akarok!
Weedeater - Goliathan - 2015
Dixie Dave-ék visszatértek, a Darkest Hour és a Today is the Day társaságában meg június közepén a Dürerbe is.
Tau Cross - Tau Cross - 2015
Persze "faszom már ezekbe a buzi szupergruppokba", de azért az underground nyála kollektíven összecsordult a Tau Cross lemez hírére. A két húzónév persze Rob "The Baron" Miller az Amebixből és Away a Voivodból, ehhez méltóan a zene teljesen kategorizálhatatlan, leginkább az utolsó Amebix hangulatához hasonló.
Arcturus - Arcturian - 2015
Iiro Rantala & Jukka Perko - It Takes Two to Tango
Iiro Rantalát korábban már vendégül láttuk, mikor is a beatboxot integrálta a jazzbe. Idén honfitársával, a szaxofonos Jukka Perkoval a dél-amerikai tangó és a jazz egyesítését tűzte ki célul. A kitűnően sikerült szerzeményekben harmadik összetevőként a háttérben ott figyel az északi melankólia is, úgyhogy ne habozzatok: orrlógató táncra fel!
The Pop Group - Versions Galore EP
Négyszámos EP a nagy visszatérőktől, de nem új szerzeményekkel, hanem néhány, a nagylemezről már ismert dal mixelt változatával. Ez ebéd előtt még bele kell férjen.
Burlap - Demo
Azért az milyen durva már, hogy egy négyszámos demo volt a tavalyi év egyik legjobb, legígéretesebb noise rock köpete. Csak azért mondom ezt, hogy az első lemezük megjelenése után (ami remélem minél hamarabb bekövetkezik) elmondhassam: én szóltam.
Zeni Geva
Emberek. Újra beteszi a lábát az országba a Zeni Geva. Le fogják kaszabolni a hülye fejeteket.
Először Szegeden, utána Budapesten.
Mindenki oda megy, ahova tud, de könyörgöm, menjetek és nézzétek meg őket. Nagyon fontos.
Aki nem ismeri őket, az beljebb kattint eggyel, és felkészül a szeppukura.
Aphex Twin - ...I Care Because You Do
Nem ez a kedvenc nagylemezem tőle, hanem az egy évvel későbbi Richard D. James Album, de ez semmit nem von le az ...I Care érdemeiből. Mint ahogy abból a tényből sem, hogy tegnap lett húsz éves.
Killer Boogie - Detroit
A Killer Boogie a Black Rainbows és a Void Generator oldalhajtása, a power trió gitáros-énekese ugyanis Gabriele Fiori a fent nevezett két bandából. Jelen esetben a név és forma tökéletesen körülírja a tartalmat: a Gyilkos Bugi a hetvenes évek stooges-os protopunk garázsrockját tolja jó érzékkel és intenzív módon. A Detroit az idei bemutatkozó albumuk.
