A The Body idén sem nyugszik (tavaly azt hiszem négy kiadványuk volt), itt az új LP, és hamarosan érkezik a Full of Helles kollaboráció is.
A The Body idén sem nyugszik (tavaly azt hiszem négy kiadványuk volt), itt az új LP, és hamarosan érkezik a Full of Helles kollaboráció is.
A belgrádi Repetitor lenyűgöz. Olyan, mintha a Fugazi, a Hot Snakes, a Sonic Youth, és Loudspeaker leköltözött volna ide a határra. Kirobbanó, mindent szarrátoszó energia ömlik eszelősen összerakott, ezerrel pumpáló dalaikból. Igazi, kompromisszumot nem tűrő erőtrió, nem szarakodnak, a kőkemény - és néha kifejezetten sabbathikus - riffeket is a legtökösebb punk és noise-rock modorban adják elő, te meg csak a lábkörmödet fejeled, mert ezekre a baszott izmos dörgedelmekre nem lehet nem megmozdulni. Egész egyszerűen csodálatos, én nem tudom elképzelni, hogy ez valakinek nem dobogtatja meg a szívét.
Valaki pedig megmondhatná ezeknek az arcoknak, hogy ne adják már ingyen a lemezeiket, és hogy jöjjenek el kishazánkba és adjanak egymás után egy tucat koncertet.
Új, de mégsem: az Aberystwyth Marine hanganyaga 1996-1998 között, a Lunatic Harness és a Royal Astronomy albumok idején született meg, de mivel anno a Virgin Records valami mást várt Mike Paradinas-tól, mostanáig kiadatlan maradt.
A Copycats 2014-es lemezén a '70-es évek punkja csattan bele a gyorsan kimeríthetővé és az utóbbi években agyonreprezentálttá vált garázsrockba, a végeredmény pedig olyan, mintha a The Jam és a The Vibrators elevenedne meg és csókolna mindannyiunkat homlokon szent energiákkal. A Copycats triója popos érzékenységgel ír sodró, őrületes és végtelenül fülbemászó punkrock slágereket, de közben nem rázzák le magukról a múlt porát. Kellemesen csörömpölnek, baszottul mozgatnak, nem lehet megmaradni egy helyben ettől a lemeztől. Tök igazi, tök őszinte rockmulatság ez, megállíthatatlan lendülettel, egyszerűségében is eszelős gitározással, pirító dobolással, repkedő végtagokkal és egy zseniális énekessel.
Az meg, hogy ezt a lemezt ingyen adják, egy vicc.
Irdatlanul felszopó utcapunk, akkora löketet ad a napi szarságokhoz, hogy szinte öröm lesz tőle munkába menni. Főleg a Work Sucks című felemelő dalukra. De az egész, akkor ocsmány, nyers, büdös és cséplő rockünnep, hogy legszívesebben az összes közeledbe kerülő halandót jól seggbepogóznál, kifulladásig üvöltve ezeket az öblös csordarefréneket. Kibaszott nagy ez a négy szám, alig várom már, hogy kiadjanak ilyenből még vagy hatvanat.
NYHC, az 1980-as évekből. Mondjuk ezt a gyűjteményes lemezt 2004-ben adták ki, de leszarod. Csúnya, de lendületes, az ész nélkül kalapáló haragon túlmutató anyag.
A tavalyi zenei év egyik legkiemelkedőbb lemeze. Napokig nem tudtam szóhoz jutni tőle. Sötét, feszes, megváltó erejű punk, szétlükteti a tested, lerúgott sámánok pogótáncába hív. Mestermű, semmi egyéb. Rebecca Valeriano-Flores nevét pedig a lemez első másodperce után egy életre megjegyzed. Ha 30-40 évvel ezelőtt adják ki, ma mindenki Negative Scanner-pólókban mászkálna.
Tarkón csapó francia sludge az Iron Monkey és
a The Abominable Iron Sloth rajongóinak.
Két szám meghallgatható a Bandcamp-oldalukon:
Az új EP már a boltokban van, az új nagylemez pedig
Apex III - Praise for the Burning Soul címmel
február utolsó napjaiban fog megjelenni.
Black metal kedvelőknek biztos ismerős a stockholmi Grá neve, ha máshonnan nem, akkor onnan, hogy a góré Heljarmadr innen lett a Dark Funeral énekese tavalyelőtt. Ez a tavaly szenteste megjelent album a második nagylemezük, nem mondom, hogy a 47 perc végig hibátlan, de sok helyen olyan klasszik skandináv fekete melódiák jönnek a gitárokon, hogy öröm hallgatni.
Új Prong, a felénél tartok, megint jó, április 2, Dürer kert.
*szerk: A végére érve azért rajzolódott pár kérdőjel a homlokomra...
Itt a los angelesi sludgecore SSOS harmadik nagylemeze, ezennel már a Relapse égisze alatt.
Minden venömbanger örül, itt a telihugyozott szakadtfarmeres, black n' thrashpunkroll svéd Gehennah új nagylemeze. Nem annyira siették el, a legutóbbi nagylemez '97-ben jött ki. Webrip, de itt ez pont semmit nem jelent. Lemezcím frenetikus, de a Low on Cash, High on Speed dalcím még erre is ráver!
Egyszemélyes, atmoszférikus black metal skóciából. Az az Andy Marshall csinálja, aki a Saort is viszi, de ez nekem sokkal jobban tetszik mert itt nincsenek folkos dolgok, csak télimádat, és melankólia.
Eszement trió Tajlánföldről, amit nehéz kategorizálni. Minden albumuk más egy kicsit, van ahol a pszichedelia, van ahol a kísérletezés kaotikus dinamikája, és van olyan is, ahol egy savas trip zenei megfogalmazása a vezérlő gondolat. Ennek ellenére Lin, Lan és Len minden munkája messziről felismerhető, mert mindig számíthatunk tőlük a MoRkObOt talán egyedüli állandó elemére: a folyamatos változás delíriumára. A poszt apropója, hogy minden lemezüket még a blog freeblogos korszakában toltuk ki, így mostanra hiánycikké váltak. A "Tovább" után a négy stúdióalbum mellett pluszban találtok egy splitet, amin a szöveg fölötti dal is van. MoHiV és MoCsE.
Töröttcserép-hangulatú, sötét és magányos sanzonettek a Cocorosie egyik felének főszereplésével.
Kellemesen sanyargató, rozsdásszívű, zajos melankólia - ki kerülné el az ilyesmit?
Kijött a '92 óta íródó Urgehal sztori lezárása, mivel Trondr Nefas énekes/gitáros 2012-ben eltávozott a földi létből, a vokált all star gárdával oldották meg: Nocturno Culto, Nattefrost, Niklas Kvarforth, Hoest, Nag, Mannevond, többek közt. A lemewz végén van két feldolgozás: Sepultura, és Autopsy!
Új Erik Truffaz: három számban a mali Rokia Traoré a vendég,
az albumzáró dalban pedig francia-mali Oxmo Puccino tolja a rapet.
Progtech halálhívők biztos örülnek az új Obscura lemeznek, én kedvelem őket, sajnos még nem volt időm meghallgatni. Áprilisban a Death DTA előtt meg is tekinthetőek.
Késdobáló Harley lemeze is megjött, szerintem amúgy jobb, mint az utolsó Cro-Mags lemez volt (Revenge, bár attól azért nem nehéz jobbat csinálni), de azért ezt az elképesztően kicsinyes lemezcímet erősen megmosolyogtam...
Tavaly életre hívott norvég black metal formáció, könnyen emészthető, nem túl szélsőséges, de csak azoknak, akiket nem zavar, ha egy black metal lemez tisztán szól, mint mondjuk a Dark Funeral vagy a Marduk (a mostani dobosuk üt itt is).
"Heavy rock inspired by the early doom of the 70's" - ezúttal Norvégiából, ha egy nagy ömlenyként élted meg (az amúgy remek) új Witchcraftot, próbálkozhatsz vele, mert ez csak 36 perc.
Minden lemezét kipakoltam eddig ennek a remek kanadai heavy doomrock négyesnek, ahogy tegnap felkerült a virtuálba, kaptam is le. Soha nem fognak sehova jutni ahogy mondjuk a Valkyrie sem, de minden lemezük kurvajó, ez is az lett.
Kvohsték pszihedelikus erdei deathfolkrock zenekarának új nagylemeze, bevallom én az előzőt nem nagyon karmoltam, de már itt a nyitódal eléggé megvett.
Három évvel a We Were Here után van új Turin Brakes is.
A Paul Speckmann vezette, ősalap death metal Master új lemeze. Ha szereted a halálmetált, szereted a Mastert.
A tavalyi Ignatz-kazi életem soundtrackje, és mindenkié, akinek ismeretlen eredetű fény világít be a lakásába, és aki baglyot talál a gitártokjában.
Doomvölgyből kiinduló, Bluesrock-folyón átkelő, és
Pszichorock-hegycsúcsra megérkező jammelős, kozmikus utazás.
Út közben kicsit kísérletezgetnek is.
Állítólag tökjó lett az új Borknagar, igaz ez? Eléggé elvesztettem a fonalat velük kapcsolatban...Egy dalban még Garm is énekel!