Az Arrested Development volt az első előadó, amelyikkel kapcsolatban a conscious hip hop kifejezést hallottam. Nem volt nehéz, mert a lemez megjelenésének idején elég sokat játszotta a Music TV az album két húzódalát, a Mr. Wendalt, és az Everyday People-t. Előzőekből már sejthetitek, hogy az…

Kedves ausztráljaink előszedtek régi felvételeket a Psychic 9-5 Club korszakából, leporolták azokat, aztán pénteken gyorsan kiadták egy ötszámos lemezen. Nem az első anyaguk már az idén, a Bandcampen lehet csemegézni. Lilac by HTRK

Oké, a Thou baszott jó Nirvana, de ez bazdmeg, mi a csodálatos fasz már: Blessings Of The Highest Order by Thou Végem: Blessings Of The Highest Order by Thou

Pink Siifu korábbi cuccai nagyon kellemes fekete protest-lötyögések voltak. A NEGRO kurvára nem kellemes, a hangvételbeli váltás kifejezetten drámai. Olyan mintha Moor Mother és a Death Grips torz szerelemgyereke lenne. Ijesztő, lázító, láncrázó kaotikus, öntörvényű sötét punk zaj- és hangfolyam ez,…

A svéd AtomA a Slumber nevű death doom banda oszlása után jött létre: Ehsan Kalantarpour énekes-billentyűs először korábbi kollegájával, Markus Hill gitárossal kollaborált, majd Siavosh Bigonah basszer, és a Scar Symmetryből ismerős Christian Alvestam szintén gitáros csatlakozásával bandává…

Sam Phulesh ismét lecsapott! Avagy: tizenhatan szkvassolják az álmot.  Dream Squasher by 16

Úgy emlékszem, hogy a '76-os Small Change volt az első Tom Waits nagylemez, amit megismertem. Két dolog rögtön megfogott benne: az egyik az volt, ahogyan a faszi énekel, a másik pedig a lemez szövegei voltak. Megismerkedésünk után persze azonnal elkezdtem begyűjteni az életmű többi darabját is,…

Két pisis lány fél órában önsebészel.  

Volt már, tudom. Tök alap, tudom. Még mindig kurva jó, tudom. De most azért hallgassátok meg.  

Ingyen, mert most fontos.

A jelen amerikai történései kapcsán jutott eszembe ez a poszt. 1992 Los Angeles-i zavargásai után ismét aktuális a Jane's Addiction romjain létrejött Porno For Pyros formáció, ami két lemezt élt meg, aztán persze Jane is visszatért a szenvedélyeihez. Az első lemezükre 1993-ban azért sokan…

Nem sokat lehetett hallani a német Mekong Deltáról a 2014-es In a Mirror Darkly albumuk óta, és most hirtelen (ez lesz az év szava, érzem...) megérkezett a folytatás. Nagyjából két hete rágódom rajta, és van, amikor eltalál, és nagyon tetszik. Máskor meg egyszerűen idegesít - de ők nekem mindig is…

Iggy Pop Whitmant olvas fel, a Tarwater és Carsten Nicolai meg szépen alázenél, setéten lüktetve-búgva. A finoman szólva is hatásos 2016-os kislemezt most újra kiadták, szóval miért is ne legyen itt, ha már kultúrmissziót folytatunk.   Leaves Of Grass by Iggy Pop / Tarwater / Alva Noto

Űrben lebegős, kicsit new age-es, ide-oda rezgős, rádiójátékokat idéző hangulatos kollaboráció a Hawkwind és a Killing Joke legkisebb közös többszörösei segítségével. Érden érdemes.  

Két-három hete Sam Phulesh a Holdról érkezett radaremberek új korongjára is figyelmeztetett, de még nem volt annyi időm, hogy posztoljam. A holland zenekalandorok szépen haladnak tovább a maguk útján. Idei kiadványuk még mélyebbre merül az elektronikus és ipari hatások világába, a krautrock helyét…