Kevin "The Bug" Martin és Dylan Carlson a 2014-es Boa/Cold kislemez után most összedobtak egy közös nagylemezt is. A borítóról és a Bandcampen fülelhető két szerzeményről nekem azonnal a True Detective második évadának hangulata ugrott be: egyszerre végtelen terekben lüktető, és klausztrofób odúkban…
A friscoi Vain '89-es debütlemezét, a No Respectet mindenki a hajmetál csúcslemezei közé sorolja aki a Mötley Crüe-nél szorosabb kapcsolatot ápol ezzel a vonallal, számomra a valaha megjelent egyik legtökéletesebb anyag, úgy általában. Közelébe jutni szerintem nagyon hosszú idő után a 2011-es Enough…
Idén tavasszal a londoni-berlini Venn trió pumpál új vért a post-punkba. Bemutatkozó nagylemezük kilenc dalában nem restek megidézni a nyolcvanas évek eleji elődöket (Joy Divison, The Cure), és emellett más hatásokat is felfedezhetünk náluk. A Slowly Sinkingben kreatívan alkalmazzák az elektronikát…
Az egyik kedvenc lemezem, amit még nem volt erőm ide kibaszni. Szenvedélyes, elszállt, hipnotikus, sötét, himnikus, ezoterikus anarcho-punk csoda 1984-ből. Az énekesnőnek olyan hangja van, hogy beleőrülök. Olyan, mintha a Zounds, a korai Chumbawamba, a Rubella Ballet, a The Mob és a Dirt megcsinálta…
A Legendary Divorce nemrég feloszlott, de azért kiadták még előtte a Horizontalt, ami akkora lemez, hogy egyszer már leszakítottam tőle a nappaliban a függönyt. Őserejű, brutálisan megszólaló, kőkemény noise-rock velő, annyira súlyos és kövér riffekkel, eszelős tempóval és tonnázó dobbal, hogy attól…
Az új Dreamdecay az év eddigi legnagyobb noise-rock lemeze, már ha lehet azt sajátos testi-lelki szemetet noise.rocknak hívni, amit ők szarnak a füledbe. A Dreamdecay továbbra sem nagyon hasonlítható semmihez, csak egy lángoló úthengerhez, ami épp belebaszódik egy sárgaházba. Felemelő, megtisztító,…