A chicago-i Vermával legutóbb a 2013-as Coltan megjelenésének idején találkoztunk, háromnegyed éve viszont megjelent következő nagylemezük, a Napszaladó. BandCamp-összes.

Ki mondta, hogy az oi!/punkot nem lehet vegyíteni az NWOBHM hatásokkal? Mondjuk én, de kurvára nem volt igazam. Itt ugyanis Rival Mob és Mind Eraser tagok olyan érzékkel és olyan blaszfém módon keverik az említett műfajokat - aztán meg tisztességből hozzádobnak még valamicskét a bostoni hardcore-ból…

Mániákus garázspunkot játszó trió Finnországból, nagyjából a Supercharger és a Teengenerate édeni lo-fi mocskát megidézve.

A brit anarcho-punk/gothic rock alapkövek tavalyi lemeze, amely bő 24 év kihagyás után jelent meg.

A kereső azt mondta, hogy nem volt tavaly. Q-Home / Q-Face

Hivatalosan csak EP, de 37 perces hosszával mostanság akár nagylemeznek is nevezhetnénk a New York állambeli Geezer tavalyi anyagát. Korábbi bemutatkozó albumukhoz képest a heavy-fuzz-blues-rock mellé most felsorakozott a szolid sztónerolás is, de nem kell megijedni: megmaradt a saját hang, és a…

A 2008 óta létező notthinghami TCODK tavalyi albuma majdnem elment mellettem az óriási space/psych dömpingben ami most van. Kár lett volna, mert a sokáig 13th Floor Elevators hatású együttes megtalálta a saját útját és egy igazán erős albumot hozott ki, amivel be is lőtte magát a legtöbb psych…

Mindent tudsz. 1 / 2 / 3 / 4

Egy 2014-ben kimaradt album: tíz év után tavaly ősszel ismét nagylemezzel jelentkezett a torontói Death from Above 1979; bár tegyük hozzá azt is, hogy 2006 és 2011 között nem léteztek. A duó energikus muzsikát tol, szerzeményeik zenei skálája a punk rocktól a dance punkig…

Legendák, ha találkoznak.

Ez már az újév negyedik napja, és én még nem raktam ki noise rock lemezt. Itt van hát a Berline0.33, akik tavaly három éves hallgatásukból tértek vissza egy nagyszerű koronggal. A francia bagázs női énekessel áll ki, akiről nekem kicsit Lydia Lunch ugrik be, a masszív noise rock…

A Hard-Ons körülbelül annyira volt meghatározó zenekara az ausztrál punk életnek a nyolcvanas évek végén, mint mondjuk a Saints tíz évvel korábban. Igazából csak a kilencvenes évek közepén tartottak pár év szünetet, ettől eltekintve folyamatosan nyomták. Egyedi módon…

A Rigor Mortis 1988-as bemutatkozása az egyik legkevésbé ismert és leginkább alulértékelt lemeze a thrash műfajának. Hiába pengettek itt a Ministryből és a GWAR-ból is ismert arcok, a zenekar neve nem terjedt el túlságosan. Bár ebben az is közrejátszhatott, hogy csak 91-ben adtak…

Kedvenc poén-pop/punk/indie bandám 2014-es lemezén is a legkúlabb Modern Lovers zöngemények hagyományait keresztezi nyersebb punk riffekkel, meg mindenféle hülye és meglepő zenei ötlettel, mindezt persze a létező legmagasabb tréfamesteri szinten. Ideális kísérőzene lehet egy öt…

Az Ótestamentum Jason Simonnak, a Dead Meadow gitáros-énekesének a projektje. Zenésztársai között ott találjuk Nate Ryan orgonistát, aki korábban a The Black Angels tagja volt, a többiek viszont (Oakley Munson - hárfa, Jessica Senteno - harmónium, Ryan Rapsys - dobok) számomra…

Ismét régi ismerős következik: a brit Earthling Society 2014-ben a kilencedik nagylemezével jelentkezett, és korábban már a freeblogon, illetve a bloghun is kapott posztot. Zenéjük továbbra is változatlan: a hetvenes évek fuzzos, krautos, space-es, agyasságban meghempergetett rockját tolják, melynek…

A tavalyi év egyik legfontosabb kislemeze, ami remélhetőleg valami hosszantartó dolog kezdetét jelenti a Masshysteri utáni időszámításban. Robert Hurula és dobos társa duóban tolja a kísérletezős post-punkot, belevisz garázsrockot, sötétséget, zajt, elmebajt, sőt még free jazzt…

A szingapúri Red Dons. Élményszámba megy.

Sonny Vincent társai ezúttal Damned-, Sex Pistols- és Stooges-tagok. Szóhoz jutni nem ér.

A Rotfront idei talpalávalójával kívánok mindenkinek boldog új évet! VeresArc

Ezen a lemezen van minden, öcsém! Noise rock, post-hardcore, pszichedélia, post-metal, gothic és indie rock, talán még post-punk is. Mégis egységes képet mutat. Legkönnyeben talán úgy tudnám jellemezni, hogy ha az idei Helms Alee/Young Widows split dalai közé beraknánk pár számot…

Az iménti Brown Sugar énekesének újabb bandája. Germs módjára szétzüllesztett őshardcore/hanyagpunk. Üt. Szaxofon: nincs.

Idén is a végére hagytam az év legnagyobb meglepetését. A Human Abfall német zenekar, ami jópár embert lelombozhat, és ha hozzáteszem, hogy az anyanyelvükön is énekelnek, akkor…

Anouar Brahem idei dupla lemezét ajánlom mindenkinek, aki szereti az arab zenét és a jazzt. Let the úd times roll! Első / Második Hiv / Faccs

2012 utolsó napján megmutattam nektek azt a lemezt, amelyik az egyik legkellemesebb meglepetést okozta nekem abban az évben. Most, 2014 utolsó előtti napján megtudtam, hogy ez a zenekar nemrég jelentette meg a folytatást. Kicsit másabb mint az Edges, pár perces belehallgatás után nem is…

A Lost Tribe már a The Dawn kazi óta ott van a figyelmem középpontjában. Post-punk, deathrock és mindenféle rokon műfajok násza teszi ellenállhatatlanná új nagylemezüket is, amely már a második a sorban.

A Lumerians már többször kapott posztot: először a Transmalinnia (2011), másodszor a Transmissions from Telos Vol 4 (2012), majd harmadszor a The High Frontier (2013) idején. Új albumuk négy dalt tartalmaz, melyek közül három andalgó, álmodozó hangulatú, csupán a Turiya beindulós. Füleléshez:

A brooklyn-i Rhyton a hangszeres pszichedelizmus egyik jeles művelője - a bandával két évvel ezelőtt, a cím nélküli bemutatkozó album kiadásának idején találkoztunk. Még ugyanabban az évben kiadták a szintet ugró The Emerald Tablet-et is, harmadik nagylemezük pedig most jelent meg. A trió muzsikája…

Hibáktól hemzsegő poszt (egyrészt van köztük 2013-as anyag, másrészt egyáltalán nem biztos, hogy mind megfelel a címben feltüntetett zenei elvárásoknak, na meg aztán, demo is előfordulhat), de azért igyekeztem. Beljebb lépve szembejöhetnek rövidke mondatok, kizárólag…

Az új nagylemezt pedig szép csöndben idepöttyentették az év legvégén. Hiv a tálos / Fács a cse

Békés, boldog, meghitt karácsonyt kívánok mindenkinek! A káposzta-, bejgli-, hal- és csokifaló napok után folytköv.

Emelje fel a kezét, aki emlékszik rájuk.

Remélem, hogy az idei tél is el fog maradni.

Ez a lemez szembejött a neten, és annak ellenére, hogy megtetszett, lusta voltam a honlapon utána olvasni, hogy kicsoda is Jeff Pearce. Egyedüli mentségem, hogy címéhez híven a Solitude: December csodás téli ambient zenét tartalmaz. Akár ingyen is vihető a Bandcampről.…

A nashville-i Rintrah olyan, mintha a Pink Floyd tagjai mostanában kezdenének zenélni, és a progos, illetve post-metaller szemszöget némi agyaskodással mixelnék egybe. A Salt of the Earth zenéje kiváló, viszont szerintem az ének a gyenge pontja. Mégis kirakom, mert biztos, hogy lesznek…

Pszichedelikus rockban utazó belga power trio, melynek zenéje a bluesban és a neil youngos folkban gyökerezik, de ha betorzítanak, akkor a heavy fuzzon át egészen a desert rockig gyorsítanak. Egy újabb idei, gyakorlatilag ismeretlen album, amit vétek lenne kihagyni. Ráadásul a…

A madridi El Paramo majdnem kimaradt a 2014-es szórásból, pedig megérdemlik a figyelmet. Az elsőhöz hasonlóan az ibér sztónerek második lemeze is minőségi munka: a szerzemények fő ihletőit a Kyuss és a Colour Haze háza táján kell keresni. A képlet szerencsére nem ilyen…

Új, de mégsem: a chicagoi psziho rockerek nyolc, 2007 és 2013 született, de nagylemezen még ki nem adott szerzemény megjelentetésével zárják az évet. Korábban

Panda Bear az Animal Collective tagjaként és szólólemezei alapján is ismerős lehet az agyas neopszichedelia rajongóinak - régebben mindkét minőségében találkoztunk vele a freeblogon. Nemrég megjelent új albumát elemezgethetném, de szerintem elég annyit leírni róla, hogy eddigi…

A svéd Isole a feketés viking metálban utazó Ereb Altor oldalági projektje, melyben a négy Norsemen a doom iránti rajongását éli ki. Az epikus szerzeményekben a doom mellett a heavy metal a fő csapásirány. Az északi borongás garantált, az előképek pedig sejthetők: Candlemass, Solitude Aeternus,…