A Hey Colossusszal öt éve találkoztunk utoljára. Közben megjelent egy albumuk '23-ban In Blood címmel, de szerintem inkább felejthető lett, mintsem maradandó. A Heaven Was Wild viszont annál frankóbb: igazi belefeledkezős-utaztatós rockzenét tartalmaz, mintegy harmincnyolc percben.
A Motorpsycho a '22-es Ancient Astronauts album óta kidobott négy nagylemezt, de nálam egyik sem ragadt meg hosszabb ideig. Most viszont az új dalokkal ismét a régi fényében tündököl a banda: az erőlködés halvány jele nélkül tolják a csak rájuk jellemző pszicho-prog szerzeményeket.
Megérkezett Élőhalott Robi legújabb dalcsokra, melyben főhősünk muzsikájának segítségével ismét a világban zajló társadalomtudományi folyamatok elemzését végzi el. Ami most első hallásra sokkal egységesebbre sikerültnek tűnik, mint közvetlen elődje, a The Lunar Injection öt évvel ezelőttről.
A Zahn a 2023-as dupla lemeznyi hosszú Adria albummal került a fülelőkörömbe. Az a lemez egy remek instrumentális album volt, ami egyszerre utaztatott, mellette pedig alaposan megdörrent a megfelelő pillanatok eljövetelekor. A Purpur továbbra is egy utazásra hívó előadót jelenít meg, de zeneileg mások az összetevők arányai, mint elődje esetében. Fele olyan hosszú a hanganyag (alig szalad túl a 35 perces hosszon), inkább a befelé forduló barangolásra hív, és legjobban talán atipikus post-rocknak nevezhetjük - amiben azért nemcsak elektronika, hanem a noise és a kraut jegyei is jelen vannak.
A Hell is a City power trio Kalifornia szülötte, és jammelős alapokon tolják a hol pszichedelikus, hol sztónerikus, hol pedig csak blues-os rákenrót. Néhol az Alice In Chains és a Melvins közös szerzeményeit halljuk tőlük, ami persze ellentmond az előző mondatnak. De hogy mégis mindkét állításnak van alapja, arról füleléssel győződj meg te is:
A Kröwnn egy tucat éve volt utoljára vendégünk. Most viszont megérkezett a harmadik nagylemezük, és mindenki odafülelhet, hogyan árad Velencéből Hazánk irányába a talján doom?
A lengyel Belzebong a sztóner metál Motörhead-jeként megbízható,
zöld füstön keresztül is áthatoló muzsikája könnyedén segít a tavasz várásában.
A Gondhawa francia power trio, amely a pszichedelikus rock és a keleti (főleg arab) dallamok tökéletes fúzióján dolgozik. Második nagylemezükkel sikerült ezt a törekvést szinte tökéletesen kivitelezniük. Füleldoda:
Yuggoth képzeletbeli bolygó a H. P. Lovecraft által létrehozott Cthulhu-mítoszban, eredetileg a Fungi from Yuggoth (Gombák Yuggothból) című verssorozatában jelent meg. A bolygó a Naprendszer szélén, a Kuiper-övben, vagy az Oort-felhőben található, és a Mi-Go nevű, gombás, rovarhoz hasonló földönkívüli faj központi bázisa. A From Yuggoth drezdai trió, és második, a fél órát alulról karistoló albumán monumentális, az űr kegyetlen hidegét, és a Mi-Go hódítás iránti végtelen elszántságát kiválóan visszaadó kozmikus sludge-ban utazik.
A 2022 óta létező, Mats Gustafsszónikus kísérleti zajongó jazz rockot alias Backengrillen bírod?
A Kinship számomra 2024 egyik legjobb nagylemeze volt. Idén pedig az In Vain társaságában április 18-án az Analog Music Hallban fogja nálunk tiszteletét tenni a Iotunn.
Az ausztrál Karnivoolt második, Sound Awake című albumukkal szerettem meg. A banda akkoriban, és még utána jó ideig nem tudta levetkőzni a "Tool Light" cimkéjét. Fura mód abban is hasonlítanak a Toolra, hogy új nagylemezükre tizenhárom évet kellett várni. Cserébe viszont nagyon megérte, mert egy frankó alternatív progger korongot tettek le az asztalra. Az In Verses február első hetének évlemeze.
A KMFDM-et a Drug Against War videoklipjének köszönhetően ismertem meg a kilencvenes évek első felében, és munkásságukat azóta is rendszertelen rendszerességgel követem. Két évvel ezelőtti legutóbbi, Let Go című albumukon volt több, első hallásra ütős, jól megírt dal, de végül tartósan nem maradt meg a lejátszómban. Merőben más a helyzet az Enemyvel: az új album pár hallgatás után kifejezetten tetszik, és sokkal inkább átgondolt, jól megszerkesztett hanganyagnak tűnik közvetlen elődjénél. Füleld csak:
Hét év után megérkezett a hetedik Mayhem nagylemez. Ha kicsit jobban adnak a számmisztikára, akkor február 7-én jelent volna meg. Vagy július 7-én.
Ha tíz évvel a Moon Shaped Pool után már nagyon hiányzik a Rádiófej,
akkor itt az ideje koncertfelvételeket fülelni tőlük:
Az ontarioi Pale Horse Ritual átveszi a stafétabotot az Electric Wizardtól. Ebből már tudod, hogy jóféle, zsírosan csúszó riffekkel teli, lassú sztóner/sludge metalt fogsz szűk negyven percben a füleidbe applikálni.
Az új Soen nagylemez olyan, mint az előző. Meg a kettővel ezelőtti. És mint a hárommal ezelőtti. Szóval ez az egyetlen, ami nem tetszik bennük: hiába a nagyívű dallamok és a jól megírt dalok, kábé negyedszerre adták ki ugyanazt a korongot, és csak a számcímeken változtattak. Néhol gyakorlatilag még a dallam is ugyanaz:.
A Chat Pile idén Hayden Pedigo folkgitárossal adott ki közös albumot. A remekül sikerült album létrejöttéhez mindkét előadó kilépett a komfortzónájából, hogy megtalálják a legkisebb közös többszöröst. Cserébe egy lassú, csak helyenként zajongó, de szívfacsarással egészen a katarzisig juttató nagylemez lett a végeredmény, ami a Woven Hand morcosabb hangulatait juttatja az eszembe.
Két órányi koncertfelvétel, négy Memento Mori sessionbeli felvétellel megtoldva.
Hogy a Sign of the Wolf név egy "valódi" együttest takar-e, vagy csak öreg rókák farkasok örömzenés projektje, nem tudom. De nem is igazán érdekel, a lényeg ugyanis az, hogy összeállt egy rakat korábbi Sabbath, Dio, MSG, Quiet Riot, Whitesnake zenész (és nem folytatom tovább, akit érdekel, vagy megtetszik neki az album, úgyis feltúrja a részletekért a netet), és feljátszottak kilenc olyan dalt, amit és ahogyan csak ők tudnak. Fülelj csak:
Az ego halála lényegében a spirituális újjászületésre és evolúcióra vonatkozik, ezért, bár nyugtalanító érzés lehet, tulajdonképpen nem kell félnünk tőle. Az ego halála, vagy inkább feloldódása átalakító, életigenlő és spirituális élmény. Amikor az egód feloldódik, jó úton jársz a spirituális átalakulás felé, ami megváltoztatja az egész életedet. Ezt a változást formázta hangos halálmetál dalokba bemutatkozó albumán a Massachusettsből érkező Ancient Death. Ennél rosszabb indítást sose halljunk! FB oldal az nuku.
Tizenhárom év után van új USX nagylemez. Ráadásul nagy jóság.
Ez pedig a másik nagylemez, amit a Mikulás behajított a kéményen keresztül.
A Suncraft norvég sztóner rákenró banda. Zenéjüket úgy kell elképzelni, mintha a The Sword és a régi Queens of the Stone Age közösen jammelne Ramones dalokat.
Idei megjelenés volt az Earth 2016-os koncertfelvétele is.
A májusi megjelenéshez képest kicsit késtem vele.
Negyedszerre vendégünk a germán black/post-metal csapat. Ráadásul szerintem az Innern saját kategóriájában idén ott lesz a legjobb albumok között. Hallgatócska fülzúzócska:
A csendes post-rocktól a slowcore-on keresztül egészen a jól megdörrenő shoegaze-ig terjed a texasi Shallowater duó zenei territóriuma. Saját kategóriájában kiváló album, ami méltatlanul kevés figyelmet kapott, mióta két éve megjelent. Fülelni muszáj:
A Vampire Weekend Los Angeles-i banda, és szomorvidám indie rockban utazik. Anno a '13-as Modern Vampires of the City című albumuk méltatlan módon nem kapott posztot, pedig megérdemelte volna. Ami után bő egy évtizeddel tavaly kiadták az Only God Was Above Ust, amit nyugodtan nevezhetünk eddigi magnum opusuknak. A zenéjük pedig alapvetően független gitáros hamburger, aminek határai a neo-pszichótól a noise popon keresztül a chamber popig húzódnak. Egy nagyon sokadik lemez, amit mindenkinek érdemes ismernie, aki nyitott fülekkel jár.
