A Jaga Jazzistben azt szeretem, hogy nincs két egyforma nagylemezük. A négy éve megjelent Starfire-ön a progresszivitás, a művészies funk (van ilyen...?) és a Can-féle krautos zakatolással megáldott jazz rock ad egymásnak randevút. És még egy kis David Sylviant is kihallok belőle. Legközelebb…

Simán az év legszebb lemeze, egy fantasztikus és kötelező duótól. Ambient és kortárs minimalista komolyzene csodálatos, őszinte, érzékeny, minden patetikusságot és villantást mellőző, tiszta és megtisztító egymásba olvadása. Mestermunka, amit csak egyben hallgatsz, fekve, csendben, a mostban,…

Bleak doom metal az önmeghatározás, de inkább nevezzük nevén a gyereket: ez bizony lassan karcoló és zsírozó funeral doom. Megahosszú dalok, hiperlassan felvezetve. közben időnként egy nagyot szipákolva a füstölgő bongból, az énekes pedig mintha hangszál-gyulladásban szenvedne - az összkép viszont…

Halloween, boszorkák, ijesztgetés, sztóner és NWoBHM, John Garcia-klón énekes, király hangulat, rákenró, FB! Remek lemez, ami nem sátáni pánikot, hanem kellemes perceket fog szerezni a hallgatónak. Satanic Panic by Crimson Witch 

Lesz valamikor mostanság koncert is valahol. Rákeresel. 

Az osloi Djevel nem pihen: alig egy évvel a Blant svarte graner után megszületett a következő nagylemezük.  

Őszi EP a Sárméztől, ami a tavalyi Digital Garbage politikus garage punkját viszi tovább. Ideális kisnagylemez: hét dal huszonkét percben. Morning in America by Mudhoney 

Az év végéhez közeledve négy fazon feltárja az emberiség titkait. Hidden History of the Human Race by Blood Incantation 

Még a fülemben cseng a tavalyi To the Night Unknown, és máris itt van az újabb Morne korong - de a gyanúsan gyors tempó miatt egy keresés segítségével kiderültek a részletek. A kiadvány első három tétele a 2009-es Morne/Warprayer split anyaga, az utolsó két dal pedig a 2008-es Morne demoról lehet…