Na, emberek, dőljetek be a Super Luxury debütáló lemeze előtt, olajozzátok be a segglyukatok, és várjátok az év egyik legpronyóbb baszását. Klasszikus riff-rock elemek vannak itt noise rock modorban disznósítva, nyakig lehet úszni a dágványban, közben meg üvöltesz, mert ez a lemez is üvölt, bele az agyadba, olyan rohadék módon dögösen és sodrón és őserővel, amitől én sokadik hallgatásra is csak vigyorgok, mint egy hülye fasz. Vicces, kőkemény, szétrobbantó cucc, néha olyan mintha valami stadionrock nyomorúságot váratlanul meghágna a The Jesus Lizard.

Van rajta egy szám amúgy, aminek ez a címe: Ian Mackaye made so much money out of Fugazi that he lives in a solid gold house and drives a solid gold car and he sits on his driveway but he can't go anywhere because the wheels are made of solid gold.

Amúgy ez 128-as anyag, de én csak ezt találtam. Ettől még állat vad. Akinek van nagyobb, az szóljon, mert nekem kell.

Anansi általában pók alakjában megjelenő nyugat-afrikai eredetű karibi és nyugat-indiai mitológiai alak, aki a történetekben gyakran a bölcsességet testesíti meg, illetve kimondja a tanulságot. Alakja eljutott egészen az USA legdélibb tájaiig is, ahol is neve Aunt Nancy-vé változott át. Mad Professor guyanai származási londoni dubber, aki negyedik évtizede sürgölődik a lemezek közelében. Anansinak szentelt albumán a dub és a reggae mellett jóféle karibi ritmusok is hallhatók, és egy nagy csokorra való vendég is szerepel rajta (Horseman, Black Steel, Delroy Williams, Vivian Jones, és mások). Küldeném mindenkinek, ami unja a negyedik napja zuhogó esőt.

1 / 2

Volt ez a rövid ideig létező The Oath nevű okkult female doom csapat, akik a tavalyi bemutatkozó lemez után be is dobták a kulcsot, a svéd szőke beszállt a Beastmilkbe gitározni, a német szőke meg a turnédobossal (aki a kultikus NWOBHM Angel Witchben is üt) összerántotta a The Oath folytatását, a Lucifert. A másik említésre méltó dolog a zenekarral kapcsolatban, hogy a lemez megírásában az ex-Cathedralos, Death Penalty-s Gaz Jennings is részt vett (gondolom ennek azért volt némi szerepe abban hogy a Rise Above-nál vannak) The Wizard néven, aki fel is gitározta a lemezt, úgy látszik egy csajdoom zenekar már nem elég neki.

facebook

Dorthia a csodás Windhand énekesnője, ez pedig az első szólólemeze, ami mellett eddig csúnyán elmentünk - én legalábbis. A Townes Van Zandt emléklemez második részén közreműködött Nate Hall mellett az egyik dalban, és itt is ezen az úton megy tovább, tehát ha szereted azt a két lemezt (van is egy Van Zandt feldolgozás itt is, és egy Gram Parsons is), valamint Mark Lanegan, Mike Scheidt, Steve Von Till, Scott Kelly, Nate Hall szólócuccait, bátran menj rá, a színvonal hasonlóan magas.

facebook

Mindenféle ritka felvétel Jon Spenceréktől.

Nem ma kezdték: odacsapnak a falhoz. Bárkit.

Ez az élőben rögzített húsosfaszú nehéz zajrocklemez mostanában nagyon a szívemhez nőtt. Viccesek, basznak, tarkón raknak málhás, nyers és nyúlós, pumpáló és mocsadék szarkész dalokkal, amiktől nekem a Killdozer mellet még egy csomó más böhöm punk együttes is beugrott, de csak egy pillanatra. Aki noise rock lemezekért jár ide, az bírni fogja.  

Egy kis ritkaság 2000-ből: punk-hardcore némi rocknroll fűszerezéssel, három sokat tapasztalt punkzenész által prezentálva. A lemez tökéletesen underground, info alig, belehallgatási lehetőség egyáltalán nem található hozzá, és szerintem itt és most érhető el első alkalommal az interneten. Hihetetlenül energikus, kibaszott jó, és tiszta szégyen, hogy a kutya se ismeri őket.

Május 9-én volt húsz éves.

Itt az új Kamcsatka.

facebook

Ezek a "hölgyek" a kétezres években párszor bementek a stúdióba, felbasztak pár számot, aztán csá. Tavaly ezt a bő maroknyi izgató gányt meg kiadták egyben. Ezzel nézel most szembe. Akkora kibaszott punk miatyánk, hogy azt fel sem tudod majd feldolgozni. Meg ez a borító is mi már. Rajongok.

A Cottaging egybeolvaszt mindent, ami meghatározó volt valaha is a post-punk, a noise rock és a no wave műfajokban. Gondos kis zajkeltő kezeik által megidéződik a hetvenes évek végének New York-i no wave hangzása, a brit monotonisták (The Fall, Public Image Ltd.) menetelése, a Birthday Party gyászhimnuszai, a Big Black indusztriál-noise apokalipszise, a Chrome nem evilági pszichedéliája, a Flipper nihilizmusa, és még sorolhatnám egészen az új évezred Clockcleaner és Slices által képviselt irányvonaláig. Ez maga az underground punkizmus esszenciája, őserőkből táplálkozó zene, hangokból felépített undor - és iszonykatedrális. Egy demokazetta, egy 7 és egy 12 incses az eddigi termése ennek a - többek között Ukiah Drag tagokat is soraiban tudó - társulatnak, egyik sem túl hosszú, ezért ezeket egy mappába tömörítettem. Egyébként meg annyira durva zene, hogy a Nightshading demónál nekem rendre lefagy a lejátszóm. De komolyan. Valahol az írták róluk, hogy ha nem szereted őket, akkor nem szereted a rocknrollt.

Fura nevű francia banda fura muzsikával - amit jobb híján nevezzünk post-rocknak. Az Ütopiya? nálam azért kiáltott posztért, mert a post-rockság mellett merít az avantgarde és a kísérleti zene eszköztárából, és a zenészek nem egyszer jazzesen-krautosan improvizálnak. A furaságot erősíti a furulya, a szaxofon és a dobgép használata, illetve a helyenkénti szolid zajongásba való átcsapás is. Az Ütopiya/On Livingben pedig G.W. Sok, a The Ex korábbi dalnoka vendégeskedik. Mindenképp egy érdekes színfolt a mai végtelen zeneóceánban.

1 / 2 / 3

Az ötödik te magad légy.

1 / 2 / 3

Dörög az ég, villámlik, betámadták a hangyák a szobámat, plusz még az új Gorgoroth is megjött.

facebook

Ilyen is van.

És ahogy legutóbb, úgy most sem találtam aktuális videót, ezért itt van ez:

Testvéreim a doomban, ereszkedjetek féltérdre és örvendjetek, VISSZATÉRT A GOATSNAKE!!!!!

facebook

Noise rock már megint, mert mást nem tudok.

Boriskáék tegnap este megint bekapcsolták az erősítőket,

így megérkezett a trilógia második és harmadik albuma is.

Urban Dance

Warpath

Nick Cave és Warren Ellis legutóbbi közös munkája egy Camus novellából készült, a Titanicon is bemutatott francia film zenéje.

Na van új Coal Chamber lemez, már csak az a kérdés, hogy érdekel ez egyáltalán valakit 2015-ben?

facebook

Megjelent a Nile dobosának szólólemeze, minden hangszerért, a szövegekért, a hörgésért ő a felelős, és a zene sem áll túl távol az anyazenekaráétól.

facebook

A texasi négyes Beg Upon the Light lemeze egy nagyon baró heavy-doom anyag volt, és noha a kiadó az első lemez nyílegyenes folytatásáról beszél a promószövegben, első hallásra azért jócskán eltolódott az arány a kopott farmermellényes tradicionális heavy metal felé - bár ez azért eddig is vastagon bennük volt. Némi korai Mercyful Fate is bújik itt szerintem, úgyhogy akár In Solitude / Portrait fanoknak is bejöhet a dolog. A lemezt az Ancient VVisdomos Travis Bonnerrel vették fel, és az a Paul Logus keverte, aki dolgozott már az Anthrax, a Clutch, és a Satyricon lemezein is, nyáron meg a High on Fire / Pallbearer / Lucifer turnén ők lesznek a negyedik zenekar, sajnos csak amerikában...

facebook

Noise rock barangolásunk következő állomása Horvátország, a kedvenc Trainspottingos figuránkról elnevezett zenekar nagyszerű dallamokkal és nem kevés indie/grunge/post-hardcore hatással operál.

Nyugodtabb vizekre evezünk, és hagyjuk Boriskát illetve Juci nénit

a művészet értelméről tovább diskurálni.

Jim O'Rourke sokadik nagylemeze kellemes hallgatnivaló lett:

Warren Zevon-, Steely Dan-, Frank Zappa-kedvelők szevasztok!

1 / 2 / 3

-Boriskám, mán megin' bekapcsoltátok a gitárokat, oszt gyött a metál átfele a szomszédbul!

-Juci néni, ez nem metál. Tetszik tudni úgy hívják: drone és noise. Ez a tiszta művészet.

-Jáj, nem értem én ezt a művészetet. Csak az első számban vót valamicske dallam, a másik kettőtől a galambok összefosták az udvart.

-Tessék fülhallgatóval próbálkozni, úgy kijön a szépsége.

-A szípsíge, kislyányom? Hát mi ebbe' a szíp? Ettől a sok zajtól tán még a tikok se adnak tojást. Na, az igazán szíp lesz, maj' meglássuk!

Fáradhatatlanok és pszichedelikusak.

1 / 2

Öt évvel a Recitation után itt az új Envy!

1 / 2

Kelet európai retro, nyugati pszichedélia, északi folk és kortárs vintage indie kísérlet észt nyelven. Popzene, ahogy még sosem hallottad.

info / facebook

Ma jelent meg az izlandi fiatalemberek harmadik nagylemeze, ha nem ismernéd még őket, igen, pont olyan zenét játszanak, mint amilyet a nevük alapján várnál. 

facebook

Ez a hétvége sem fog csontreszelő old school svéd death metal nélkül eltelni, kint a negyedik Entrails.

facebook

Ezt a lemezt most meg fogom hypeolni keményen. Szerintem az elmút tíz évben egy lemezre sem léggitároztam többet, mint ennek a teljesen alulértékelt virginiai csapatnak a debütanyagára, az egy mesteri heavy-doom mennyország volt, vaskos ősriffekkel, óriási Thin Lizzys/korai Maidenes ikergitárokkal, rá két évre a második  is egy csodálatos proto-metal lemez olyan könnyfakasztóan csodás dalokkal, mint a False Dreams. Azóta síri csend, Pete Adams beszállt gitározni a Baronessbe (sőt a Samhain (!) turnéfelállásban is nyomja), én meg hét éve várom hogy történjen végre valami. A Relapse végre kiadta az új lemezt, az elindítása után kellett körülbelül húsz másodperc, hogy megállapítsam hogy megint nem fognak hibázni, úgyhogy elő a kopott farmermellényt meg a léggitárt.

facebook

Első / Második

Erős noise rock bemutatkozás Lengyelországból, bőszen merem ajánlani a Hammerhead és a Disasteratti rajongóinak.

Négy éve nem jelentkezett hangzóanyaggal a két évtizedes múltra visszatekintő sacramentói noise-core-metal csapat, és ez sem egy rendes LP hanem egy ötdalos, plusz négy átvezetős 24 perces EP, de legalább súlyos, mint egy összefosott betongerenda.

facebook

A New Order büszkén ünnepli facebookján 30. évfordulóját a poptörténelem egyik legkiválóbb albumának. Tegyünk hát mi is így. 

1/2

Pár hónapja megjelent tradicionális/epik heavy doom metal Philadelphiából, a felállásban Trenchrot / Unrest tagokkal, akik úgy gondolták, hogy nemcsak a death és a grind a menő, hanem a Candlemass és a Solitude Aeternus is.

facebook

Törökország gothwave szenzációjának új lemeze. Élőben a Rohamban tökéletes időpontra időzítve, október 31-én. Nem kéne kihagyni...

facebook

Egy nagyon fasza straight edge hardcore lemez Bostonból, az olyan 90s/2000s zenekarok nyomdokain mint a Count Me Out, Carry On, Battery, Champion, Go it Alone, In My Eyes, Faded Grey, stb. Ha ezek a nevek mondanak valamit, ne hagyd ki, a nagylemez mellé odaraktam az ötszámos self titled anyagukat is, az talán még jobb. 

facebook / bandcamp

A párizsi Abrahma két éve egy frankó debütlemezzel vetette magát észre (lemaradtaknak), most pedig megérkezett a folytatás. A banda zeneileg nem sokat változott: továbbra is a hard-heavy-fuzz rock és a sztóner mezsgyéjén utaznak. Hivatalos.