A sokszor hivatkozott glastonbury fellépés hanganyaga immár elérhető. Az élő szett hossza pár perc híján két órás.  

Nemrég adott egy remek koncertet itten, én meg imádom. Továbbra sem élősködik olyan nagyon pofátlan túlsúllyal a '80-as éveken, van bőven saját hangja, ami ráadásul nevetségesen dögös. Ilyen vadító, kemény, nehéz, vastag és baszatós-menetelős techno-témákat és gyönyörű minimál-dallamokat más…

Agyonrúgó, száz százalékos noise-rock Kanadából, százezer régi és nem régi noise-rock együttes nyomdokain. Ahogy ezt kell, dzsuvásan, cefetül keményen, húggyal és velővel és méretes herével. Megüvölt, felkap a seggedről, és beledörgöli a hülye fejed a fiszfasz rockbandák rohadó tetemeibe. Nem tudom…

Finoman szólva is szubverzív, experimentális, kiábrándult, felzaklató és mindenre baszó no wave gecizaj, egyetlen embertől. Vér bugyog lassan minden szenvedő ember kikúrt testnyílásából, a kazamatákból felhörgő sátánok pedig örömtáncot lejtenek az emberiség lángoló fosa felett, nagyjából. Kíméletlen…

Új áldás a Deranged-től. Megvettem, hogy feltölthessem. Szívesen, Deranged Records! Amúgy nincs mit mondanom, akinek ez nem tetszik, az bekaphassa. Fenséges, hibátlan, messzemenőkig tökéletes. Így, ahogy van. Ja, egyébként punk.  Victory by Damagers  

Nehéz pszichedelikus örömzenélés Moszkvából, öröm nélkül. Szétzuhant, komor lamentálások és hosszú, nyúlánk, elfolyós látomások a világ végén elszívott kövér jointok csodálatosan tömör füstjében. Sötét és irdatlanul súlyos hipnózis, falakat emelnek bongbűzből és rád döntik azokat, te pedig a csak a…

A Brexit-korszak brit punk csodája újabb kislemezzel bassza szájba a Szigetország mindennemű szarságait. Kurvára zseniális. Meghallgattam vagy negyvenszer, mondom, kurvára zseniális. Akkora együttes ez, de itt már asszem leírtam. Így kell ezt csinálni, bazdmeg. Three Chords And The Truth by Fat…

Nagyszerű zenekar. Inkább zajos rock, vagy zajrockos rock, mint zajrock, de annak óriási. Régebben több volt bennük a gané, de ettől még az idei lemezükre is szétráztam a fejem. Aki szereti a Bad Guyst, a Mudhoney-t, az MC5-ot és bármilyen tökön rugó, lendületes, elragadó, dallamosabb koszos…

Ma van negyven éve, hogy megjelent.  

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy olyan képből lesz lemezborító, amin az Ördög éppen a karmaival csipázza ki a szemét. A római Coffinbirth eközben jóféle old schoool death-et csapat, és korábbi Hour of Penance- és Fleshgod Apocalypse-tagok alapították idén. Akinek barátja a korai Cannibal…

Tizenegy évvel legutóbbi albuma után (Spiritual Apocalypse, 2007) jelent meg a Monstrosity új nagylemeze. A technikás haláli metált nyomató banda maradt, amilyen eddig is volt. Alaposan átgondolt és jól megírt dalok sorjáznak egymás után közel egy órán keresztül, a műfaji skála a hátba rúgó…

Az idén megalakult Azusa a korábbi Dillinger Escape Plan basszeros Liam Wilson bandája, amely a progmat/post-hardcore/matchcore vizein evez. A zenei alapok fölött Eleni Zaifiriadou énekeslány mondja a magáét, akinek orgánuma Julie Christmas-éra emlékeztet - hangképzésileg ugyanis a suttogó…

És mikor pediglen az Univerzum határai a hőhalál kapujában egymás után ledőlnek, s minekutána azok pusztulását miden élő és holt megsínyli, akkor tudni fogjuk, hogy nem a Deathspell Omega, nem az Ulcerate, de még nem is a Szent Mayhem szólít minket magához ördögi mormogással, hanem az izlandiak…