A Long Legged Woman feloszlása után ez lett a srácokból. Egyértelműen fejlődés, de még milyen. Az első kazetta olyan, mintha az előd - amúgy kifejezetten kellemes és sodró - pszichedelikus-shoegaze dalait agyhalottá erőszakolná a fémhulladékok torzfaszú védőszentje. Mániákus, önfeledt zajba kotort félresikerült dalformák, darabjaira eső formulák, mélygarázsból felhördülő hangkollázsok, sötét- és kevésbé sötét búgó transzok, odabaszó és súlyosan narkós nyektetett tonnák, ilyesmi. Az idei kazetta jobban összefogott, és nyit a puhább fülek felé is - bár ez nem jelent sok mindent. Vannak zajfüggönybe és hamis hangok örvényébe fulladó épkézláb dallamok, ritmikus drone hipnózisok, kakofóniától szédülő rock kifakadások, haldokló erősítők és éledező, kómás dalszerűségek is. 

Nem szól mindenkinek, kapaszkodó néha van, néha nincs, és a koncepció is kérdéses. Mégis, akárhányszor traktálom velük magamat, mindig kialakul egy nagyszerű hangulat a szobában, ami egyáltalán nem zavaró, vagy depresszív, inkább egy felemelően bizarr, bensőséges drogosságot vélek felfedezni, ami tök jól meg tudja szállni az embert. Túl lehet dimenzionálni, és ez fasza. A nagylemez meg remek lesz.