Hat tétel bő hetven percben kibontva, melyekben az A Swarm of the Sun több (al)stílus szintetizálásával hoz létre egy magasabb minőségű egységet. Röviden ennyi az An Empire körülírása. A mostanában extrém hosszúnak számító játékidő miatt idő és türelem kell a nagylemezhez, de ha egyszer beakad, onnantól kezdve maga a csoda, amit végtelenítve szeretnél fülelni. Próba:
Negyedszer vendégünk a svéd Vokonis, és ez alkalommal sem kell csalódnunk bennünk. A Transitions az év egyik legjobb sztónerikus mötál albuma nálam. Hallga' csak:
Az ötödik Black Country Communion nagylemez ugyanolyan frankóság, mint az előző albumaik: négy csodálatos zenész a saját bejáratú hard/blues rockjával töltötte meg.
A csillagkeletkezés rejtelmeibe avat be idei, két monumentális improvizatív dalt tartalmazó albumával a The Cosmic Dead. A pszichedelikus hangfolyamba belemerülni ér.
Itt van az egész nagylemez, mert szeretitek. A Doedsmaghird egyébként a Dødheimsgard sötétebbik fele, amit Mr. Vicxit Baba Maharaja (a.k.a. Vicotnik) és Ms. Longue Vie Imminent Doom (a.k.a. Camille Giraudeau) művel közösen. Nem egy könnyű muzsika, de megéri alaposan belebújni.
A Delving Nicholas DiSalvo, az Elder énekes-gitáros-billentyűsének projektje, ami csodálatos psycho-space rockban utazik. Ennyi a lényeg, a részleteket megtalálod a csatolt sajtódoksiban.
Nyolcadik nagylemezén is keményen belemászik az arcodba Ice-T & Co. A Merciless szerintem picit jobb, mint a Carnivore, és hangyányival haloványabb a Bloodlust-nál. Egyébként minden stimmel.
Nem vagyok oda a feldolgozáslemezekért, de az idei Myles Kennedy-Slash közös album sokat pörgött nálam év közben. Minden dalból kihallatszik a zene szeretete, és az illusztris vendégek is rendesen odateszik magukat.
A Sunravent senkinek sem kell bemutatni, aki valaha is hallgatott már Grand Magust. Frankó, heavy metalt és tradícionális doom-ot ötvöző zenéjük minden hithű, felvarrós farmerdzsekót hordó metallernek kedvence.
Nemrég böngésztem a Bandcamp éves lemezlistáit, és egyszer csak visszahőköltem: Mi van, lemezt adott ki a Galliano?
A 90-es évek acid jazz formációja titkos kedvencem volt mindig is, Gilles Peterson kiadója, a Talkin’ Loud is azonnal lecsapott rájuk. A ’92-es A Joyful Noise Unto the Creator ott van a best of lemezeim közt. Ezt követte még egy-két album, meg koncertfelvétel, remix, de 1997 óta nem adtak hírt magukról.
Még mindig az első, Silver Buddha Dreaming című nagylemezük a legjobb.
Öcsiék idén is hozták zeneileg a papírformát. Muzsikájuk egyszerre hoz közel egymáshoz távoli világokat, de nem folytatom, mert a végén geil lenne. A lényeg, hogy ez egy frankó '24-es album.
Régi ismerőseink idén ünnepelték a banda húsz éves fennállását, erre utal a lemez címe is. Zeneileg a svédek továbbra is kiválóan csapatják az enerigadús, tempós punk rock és a húzós hard rock keverékét.
Valamikor réges-régen, még a freeblog idejében szerepelt nálunk a Swallow the Sun - ha jól emlékszem. Utoljára kb. egy évtizede hallottam felőlük, ezért kíváncsian álltam neki a Shining hallgatásának. De nem kellett csalódnom, mert - mégha az emlékeimben post-metallerekként is éltek - új albumuk frankó death doom metált tartalmaz. Aki barátja az ilyen zenének, annak kedvence lesz ez a banda is.
A Sergeant Thunderhoof az élő példa arra, hogy vannak még bandák, amelyek lemezről lemezre egyre jobbak. Ezt az állítást füleléssel ellenőrizheted:
Szeretem, amikor a név és a cím pontosan leírja a lényeget: a Cemetery Skyline valóban síri és síron túli muzsikát fogalmazott meg bemutatkozó albumán, és a szerzemények tényleg az északi, de nem szentimentinyálas gótikával duruzsolnak a kagylókba. A banda valójában egy jó értelemben vett zuppergrupp, tagjai pedig: Mikael Stanne nótafa (Dark Tranquillity, The Halo Effect, Grand Cadaver), Markus Vanhala gitárnyűvő (Insomnium, Omnium Gatherum, I Am The Night Horde), Santeri Kallio billentyűző (Amorphis), Victor Brandt basszista (Dimmu Borgir, Witchery, ex-Entombed, ex-Satyricon), valamint Vesa Ranta dobverő (Sentenced, The Abbey). innentől kezdve mindent tudsz: kiváló dalok nagyszerű zenészektől, főlényesen remek kivitelezéssel.
Hangszínházunk bemutatja a hatodik Tribulation nagylemezt.
Első-második bekkre nekem jobban tetszik az előző két albumuknál.
Itt van a friss, finom ecetes Sóstapír!
Van itt egy új lemez. Füleléshez felkészülni:
Mennyboltvérzés.
Hatalmas, bőröd alá mászó, istenes (fohászkodó és hazataláló) reppalbum, gyönyörű blues- és gospellúpokkal. Gomolyog, csuszamlik, masszív, erőt ad. Dícsértessenek a latrok!
Legyél most már te is kutya ebben a szipi-szupi világban!
"Gonosz gép setéten darálja végtagról végtagra csíra kis éned. Gerezdről gerezdre halad a lakodalmas hullahámozó. Csivaváddal együtt gyalul, lüktet, löttyint bürökkel nyakon. Sulyokbukszusok sarjadnak nyomában." (Vörösmarty Mihály: The Bug)
A Mannen Brúderek kétemberes projekt, melynek tagjai: Colin van Eeckhout (CHVE, Amenra) és Tonnie "Broeder" Dieleman. Az album kilenc súlyos tételtből áll, de itt nem a mötál téridő-torzító súlyára, hanem a búbánat és a melankólia tüdőt és egyéb belső szerveket elnehezítő terhére kell gondolni. A korongot az egyik middleburgi templomban rögzítették; a lemezborító is ennek a templomnak a belsejét mutatja, első világháborús menekültek csoportjával. Innen már tudod, hogy nem egy dance punk gyűjteményt fogsz tőlük hallani, hanem egy megindító, és a katarzisig felemelő alkotásnak készülsz magad átadni.
Az eunoia ógörög eredetű szó, jelentése: gyönyörű gondolat. A japán Envy új albumával kapcsolatban (illetve magával a bandával még inkább) az igazi gyönyörű gondolat éppen az, hogy lassan harminc éve adnak ki nagylemezeket, és mindegyik minimum jóra sikerült. Pl. ilyen ez a félórás szösszenet is.
Az első hallgatásnál nem tetszett, de egy kis pihentetés után
az újrafülelésekkel most már egyre jobban. FB.
