A Moanaa a lengyel földön az utóbbi bő évtizedben gombamód elszaporodott frankó metál bandák közé tartozik. A harmadik nagylemezükön hallható műfajt mindenki ismeri: ha feldobom, hangulati sludge, ha leesik post-metal, de emellett doom-os lassúságokat is tetten érünk a hat szerzeményben. Az énekes nem hörög vagy gurgulázik, hanem a kiabálás és harsogó üvöltés közötti regiszterekben rezgeti hangszálait (a lá Kirk Windstein); a dalok témái a személyes démonokkal való küzdelemről, az ezek során átélt katarzisról, valamint a reménytelenségről és ürességről szólnak. Nem ragozom tovább: a kép mögött negyven percnyi jóság vár minden post-metal rajongóra.