A mai napig imádom Lorely Rodriguez első, 2015-ös lemezét. A kissé széttartó és a sok vendégmunkástól megtoszott másodikat kevésbé. Ez az új viszont baszik. A dekadensebb, zajpopos Me-hez képest ez jóval tisztább, slágeresebb, rádióbarátabb, a nagyszerű - és újfent sajátkészítésű - beatek, a szépen kimunkált picsarázós pop-elektronika kerül az előtérbe, meg a persze csaj hangja, fasza szövegei és kitűnő énekdallamai. Óriási műsor arcbavágó napfényben hallgatni.