A kétezres évek zenei mazochizmusának csúcsa. A kultikus és hírhedt német Zeigenbock Kopf kiakasztó avantgarde electro-techno-indusztriális zajréme betessékel egy égbekiáltóan undorító night clubba, és szárazon keféli szét a szűz segged. Gusztustalan, végletesen bizarro-fetisiszta és - nincs rá jobb szó - ultrabuzi. A melegség ugyan állítólag csupán valamiféle póz - és ha nem, akkor mi van? - de ez azon nem segít, hogy a vér simán visszahőköl a szarba ettől a félelmetesen beteg faszságtól. Totálisan lehúzós, búgatódrogos, jéghideg, alulkevert, kegyetlenül vontatott, és őrülten simulós perverzség, amitől összenő a fityma, betömődik a száj, és megszárad a nyál. A Zeigenbock Kopf olyan, mint ha egy életre elakadt kúrógép veretné a műpöcsét egy lángoló Kék Osztriga bár pléhcellájában. Ki fog készíteni, felkavarja a gyomrod, és ha a végén felfogod ezt az egészet, akkor talán nevetsz egy kurva jót. Ha nem, akkor valószínűleg elhányod magad.