Ilyesmi lehet az, amikor jókedvüket vesztett bohócok mutáns lőcsöt növesztenek, amikor drogba csobbant art rocker vizihullák újra levegőt kapnak, amikor a jazz savba mártott furkósbotja a tahók közé csap, amikor az ép hangok egymást vágják fingon, amikor a Vadnyugat kaktuszevő kobzosa belesikítja örömét a lemenő Nap arcába, amikor megnyúznak egy karmestert, és az malacként vonyítva táncol még az alvadó vérben. A Druid Perfume alapvetően kurvára leszarja, hogy mi van. Hülye az, aki ki akarja horgászni a zenéjüket összetákoló műfaji formulákat, a Druid Perfume egész egyszerűen kimossa az agyad, átereszti a mángorlón, és kidobja a részeg kozmoszba. Zseniális.